1A mennyek országa hasonló egy olyan gazdához, aki jókor reggel hat órakor kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe.
2Megegyezett a munkásokkal egy dénár napszámban és elküldte őket szőlejébe.
3Mikor kilenc óra tájban megint kiment, látott másokat álldogálni tétlenül a piacon.
4Azoknak is szólt: Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami nektek jár, megadom.
5Ki is mentek. Délben és délután három óra tájban ismét kiment és ugyanúgy cselekedett.
6Napnyugta előtt egy órával is kiment és talált némelyeket, akik ott ácsorogtak és megszólította őket: Miért álldogáltok itt napestig tétlenül?
7Azt felelték: Mert senki sem fogadott meg minket. Menjetek el ti is a szőlőbe, mondta nekik.
8Mikor pedig beesteledett, így szól a szőlő ura az ő vincellérjének: Hívd elő a munkásokat és fizesd ki a bérüket! Kezdd az utolsón és végezd az elsőn!
9Ekkor előjöttek a délután öt órások és fejenként egy-egy dénárt kaptak.
10Mikor aztán az elsők jöttek, azt gondolták, hogy Ők többet kapnak, ám ők is egy-egy dénárt kaptak fejenként.
11Amint megkapták, zúgolódtak a gazda ellen.
12És azt mondták: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak és te egyenlővé tetted őket velünk, akik a nap terhét hordoztuk és hőségét szenvedtük.
13Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem?
14Vedd a pénzedet és eredj haza. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.
15Vajon nem szabad nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Rossz szemmel nézed tán, hogy én jó vagyok?
16így lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók.
17És mikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, csak a tizenkettőt vitte magával, s útközben ezt mondotta nekik:
18íme felmegyünk Jeruzsálembe és az Ember Fiát árulással a papi fejedelmek és írástudók kezébe adják és halálra ítélik,
19és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy megcsúfolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.
20Ekkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt és leborult előtte, hogy kérjen valamit.
21Ő pedig azt kérdezte, mit kívánsz? Az így felelt: Rendeld el, hogy az egyik fiam a jobb kezed, a másik a bal kezed felől üljön a te országodban.
22Jézus pedig így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e azt a poharat, amelyet nekem kell majd meginnom? És megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? Azt mondták: Meg.
23Erre ő ezt mondta: Az én poharamat megisszátok ugyan, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette.
24Mikor ezt a többi tíz meghallotta, bosszankodtak a két testvérre.
25Jézus pedig előszólította őket és ezt mondta: Tudjátok, hogy a fejedelmek zsarnokoskodnak népeiken, és a nagyok éreztetik velük hatalmukat.
26De ne így legyen köztetek; hanem, aki köztetek nagy akar lenni, szolgáljon nektek.
27És aki köztetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.
28Aminthogy az Ember Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és az ő életét váltságul adja sokakért.
29Amikor Jerikóból távoztak, nagy tömeg ment utánuk.
30Az útfélen két vak ült. Amikor meghallották, hogy Jézus ott megy el, elkezdtek kiáltozni: Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!
31A sokaság pedig csitította őket, hogy hallgassanak. De ők annál hangosabban kiáltották: Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!
32Jézus megállott, magához hívta őket és ezt kérdezte: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
33Azt Uram, felelték, hogy megnyíljék a szemünk.
34Jézus megszánta Őket, megérintette a szemüket. Nyomban visszanyerték látásukat és követték őt.