1És odamentek hozzá a farizeusok és szadduceusok és kísértették őt azzal a kéréssel, hogy mutasson nekik mennyei jelt.
2Ő pedig azt felelte nekik: mikor esteledik, azt mondjátok, szép idő lesz, mert vörös az ég.
3Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert az ég borús és vörös. Képmutatók! Az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?
4Gonosz és parázna nemzedék ez: jelt kíván, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele. Ezzel otthagyva őket, eltávozott.
5Mikor a tanítványok a túlsó partra mentek, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.
6Jézus arról beszélt: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és a szadduceusok kovászától.
7Ők pedig tanakodtak maguk között: Nem hoztunk kenyeret magunkkal.
8Mikor azt Jézus észrevette, azt mondta nekik: Mit tanakodtok magatok között, ti kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek?
9Még most sem értitek, és elfeledtetek-e az ötezer embernek kiosztott öt kenyér csodáját és hogy hány kosár maradékot szedtetek össze?
10A négyezer embernek kiosztott hét kenyérre sem emlékeztek és hogy hány kosár maradékot szedtetek össze?
11Hát nem értitek, hogy én nem a kenyérről beszéltem, mikor azt mondottam: őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától.
12Ekkor értették meg, hogy nem a kenyérbe való kovásztól óvta őket, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.
13Amikor pedig Cézárea Filippi környékére ért, megkérdezte tanítványait: Az Ember Fiát kinek tartják az emberek?
14Ők pedig azt felelték: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások Jeremiásnak, vagy valamelyik prófétának.
15De kinek tartotok ti? - tette fel a kérdést.
16Simon Péter felelt, mégpedig így: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!
17Jézus így válaszolt: Boldog vagy Simon, Jóna fia, mert ezt nem test és vér jelentette ki neked, hanem az én mennyei Atyám.
18De én is mondom neked: Te Péter vagy (kőszikla), és ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat és a pokol kapui sem diadalmaskodnak rajta.
19És neked adom a mennyek országának kulcsait, amit megkötsz a földön, kötve lesz a mennyben is, és amit feloldozol a földön, oldozva lesz a mennyben is.
20Akkor szigorúan megtiltotta tanítványainak: Senkinek se mondják, hogy ő a Krisztus.
21Ettől fogva kezdte Jézus Krisztus jelenteni tanítványainak, hogy neki fel kell mennie Jeruzsálembe és sokat kell szenvednie a vénektől, a papi fejedelmektől és az írástudóktól és meg kell öletnie és harmadnap feltámadnia.
22Péter félrevonta őt és feddeni kezdette: Isten Őrizz Uram, nem eshetik ez meg veled!
23Ő pedig elfordult tőle és ezt mondotta Péternek: Távozz tőlem Sátán; botránkozásomra vagy nekem, mert nem úgy gondolkodói, mint az Isten, hanem úgy, mint az emberek.
24Ekkor mondta Jézus tanítványainak: Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét és úgy kövessen engem.
25Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti az ő életét énérettem, megtalálja azt.
26Mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, a lelkében pedig kárt vall? Vajon milyen váltságot adhat az ember az Ő lelkéért?
27Mert eljön majd az Ember Fia az ő Atyjának dicsőségében az ő angyalaival és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.
28Bizony mondom néktek, hogy az itt állók között vannak némelyek, akik nem ízlelik meg a halalt, míg meg nem látták eljönni az Ember Fiát az ő országával.