1Akkor farizeusok és írástudók mentek Jeruzsálemből Jézushoz és ezt mondták:
2Miért szegik meg a te tanítványaid a vének hagyományát? Mert nem mossák meg a kezüket evés előtt.
3Ő pedig azt felelte nekik: Hát ti miért szegitek meg az Isten parancsolatát a ti hagyományotok kedvéért?
4Mert Isten parancsolta: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját, vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.
5Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának, vagy anyjának ezt mondja: Áldozati ajándék az -amivel téged megsegíthetnélek-, az ilyennek nem kell tisztelnie az ő atyját, vagy anyját (azzal, hogy adjon neki).
6így teszitek érvénytelenné Isten törvényét, a ti hagyományotokért.
7Képmutatók, helyesen prófétált felőletek Ésaiás mikor ezt mondta:
8Ez a nép szájával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.
9Pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi parancsolatokat tanítanak isteni tanítás gyanánt.
10És magához hívta a sokaságot és így szólt hozzájuk: Halljátok és értsétek meg:
11Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami a szájon kijön, az teszi tisztátalanná az embert.
12Akkor odamentek hozzá a tanítványai és ezt mondták: Tudod, hogy ez a beszéd megbotránkoztatta a farizeusokat?
13Ő pedig ezt felelte: Tövestől kiszaggatnak minden palántát, amit nem az én mennyei Atyám ültetett.
14Hagyjátok őket: vak létükre világtalanokat vezetnek. Ha pedig vak vezeti a világtalant, mind a ketten a verembe esnek.
15Péter arra kérte: Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot
16Ő pedig így szólt: Hát még ti is értelem nélkül valók vagytok?
17Nem értitek, hogy mindaz, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, onnan kikerül az árnyékszékbe.
18Ami azonban a szájon át jő ki ki, az a szívből származik és az teszi tisztátalanná az embert.
19Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamistanúzások, káromlások.
20Ezek teszik tisztátalanná az embert, s nem az, hogy mosdatlan kézzel eszik valaki.
21És eltávozott onnan Jézus és Tirus és Szidon vidékére vonult vissza.
22És íme egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott hozzá: Uram, Dávid fia, könyörülj rajtam! Az én leányomat gonoszul gyötri az ördög.
23Ő pedig egy szót sem felelt. Tanítványai odamentek hozzá és kérték: Bocsásd el Őt, mert utánunk kiáltoz.
24De Ő így felelt: Én csak Izrael házának elveszett juhaihoz jöttem.
25Az asszony pedig odaérve, leborult előtte és így könyörgött: Uram, légy segítségül nekem.
26Ő pedig így felelt: Nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni és az ebeknek odadobni.
27De az így felelt: Igazad van Uram, de hiszen az ebek is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból.
28Ekkor Jézus azt mondotta neki: Asszony! Nagy a te hited, legyen neked a te akaratod szerint. És meggyógyult az ő leánya attól a perctől fogva.
29Onnan eltávozott Jézus és a galileai tenger mellé ment. Felment a hegyre és ott leült.
30És nagy tömeg gyűlt köréje. Magukkal vittek sok sántát, csonka-bonkát, némát és mindenféle nyomorékot. Ezeket odarakták Jézus lába elé és Ő meggyógyította valamennyit.
31Álmélkodott a sokaság, mikor látták, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak. És dicsőítették Izrael Istenét.
32Jézus pedig előszólította tanítványait és azt mondta: Fáj a szívem ezért a sokaságért, mert három napja már, hogy étlen, szomjan kitartanak mellettem. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy ki ne dőljenek az úton.
33És tanítványai ezt mondták: Honnét volna a pusztában annyi kenyerünk, hogy ilyen nagy sokaságot megelégítsünk?
34Jézus azt kérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Azt felelték: Hét és néhány apró halunk.
35Megparancsolta hát a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre.
36Ő meg vette a hét kenyeret és a halakat és hálát adott, megtörte és odaadta a tanítványainak. A tanítványok pedig a sokaságnak.
37Ettek mindnyájan és jóllaktak. Majd Összeszedték a maradék darabokat hét tele kosárral.
38Akik pedig ettek, négyezerén voltak férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
39Aztán elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba és elment Magdala vidékére.