1Azután így szólt nekik: Bizony mondom nektek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg nem látják, hogy az Isten országa hatalommal eljött.
2És hat nap múlva magához vette Jézus Pétert, Jakabot és Jánost, és felvitte őket - csupán ők magokat - egy magas hegyre. És elváltozott előttük.
3Ruhája olyan tündöklő fehér lett, amilyenhez hasonlót ruhafestő a földön nem fehéríthet.
4És megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal.
5Ekkor Péter megszólalt és azt mondta Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk itt három sátrat: Neked egyet, Mózesnek egyet, Illésnek is egyet.
6(Nem tudta, mit beszél, annyira megrémültek.)
7És felhő támadt, az beborította őket, és a felhőből szó hangzott, amely ezt mondta: Ez az én szeretett Fiam; reá hallgassatok!
8És egyszerre, amint szétnéztek, nem láttak senkit maguk körül, csak Jézust egyedül.
9Amikor pedig a hegyről lementek, megparancsolta nekik, hogy senkinek se beszéljék el, amit láttak, csak amikor az Ember Fia a halálból feltámad.
10És ezt a szót megjegyezték, mert tanakodtak egymás közt, mi az a halálból való feltámadás?
11Megkérdezték őt: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?
12Ő pedig azt felelte: Illés csakugyan előbb jön el, és mindent helyreállít, de hogyan van az Ember Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvetik?
13Mondom nektek, hogy Illés is eljött már, de úgy bántak véle, amint akartak, ahogy meg is volt írva felőle.
14És amikor a tanítványokhoz értek, nagy sokaságot láttak körülöttük és írástudókat, akik vitatkoztak velük.
15És mihelyt meglátta őt az egész sokaság, meglepődött és eléje sietett és köszöntötte őt.
16Ő pedig megkérdezte tőlük: Mit vitatkoztatok velük?
17És valaki a sokaságból így felelt: Mester, idehoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van,
18és ahol csak megragadja, földhöz veri; tajtékot túr, fogát csikorgatja és megmerevedik. Szóltam hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.
19Ő, pedig így felelt: Óh, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedjelek el titeket? Hozzátok ide elém!
20És odavitték hozzá, és mihelyt a lélek megpillantotta őt, azonnal szaggatni kezdte (a gyermeket) annyira, hogy az a földre esett, és tajtékot túrva fetrengett.
21És megkérdezte az apjától: Mennyi ideje, hogy ez így van? Az pedig szólt: Gyermeksége óta,
22és gyakran lökte tűzbe is, vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha tehetsz valamit, légy segítségül nekünk és könyörülj rajtunk.
23Jézus pedig ezt mondta neki: „Ha tehetsz valamit?\ Minden lehetséges a hívőnek!
24A gyermek atyja pedig könnyhullatás között tüstént így kiáltott: Hiszek! Légy segítségül az én hitetlenségemnek!
25Mikor pedig Jézus látta, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálta a tisztátalan lelket és azt mondta neki: Te néma és siket lélek, parancsolom neked: Menj ki belőle és többé vissza ne menj!
26Ekkor az kiáltás és erős szaggatás közt kiment; a gyermek pedig olyan lett, mint egy halott, úgyhogy sokan ezt mondták, meghalt.
27Jézus azonban megragadta kezét, felemelte és az talpra állt.
28Azután bement a házba, tanítványai pedig megkérdezték őt külön: Miért nem űzhettük ki ezt mi?
29Ő pedig azt mondta nekik: Ezt a fajtát semmivel sem lehet kiűzni, csak imádsággal (és böjttel).
30És onnan távozva, Galileán mentek át. És nem akarta, hogy valaki megtudja,
31mert tanítás közben megmondotta a tanítványainak: Az Ember Fia árulással az emberek kezébe adatik és megölik őt, de halála után harmadnap feltámad.
32Ám ők nem értették meg ezt a mondást, de féltek őt megkérdezni.
33És elmentek Kapernaumba. Odahaza megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztatok útközben?
34De ők hallgattak, mert az úton arról vitatkoztak egymással, hogy ki közöttük a legnagyobb.
35Leült, odaszólította a tizenkettőt és ezt mondta nekik: Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó és mindenki szolgája.
36És előfogott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd ölébe vette és ezt mondta nekik:
37Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemért, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.
38János azt mondta neki: Mester, láttunk valakit, aki a te neveddel ördögöket űz ki, de nem követ minket. Eltiltottuk őt, mivelhogy nem csatlakozott hozzánk.
39Jézus pedig így szólt: Ne tiltsátok el őt, mert aki csodát tesz az én nevemben, nem egyhamar fog ócsárolni engem.
40Aki nincs ellenünk, velünk van.
41Aki innotok ad egy pohár vizet az én nevemben azért, mert ti a Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, hogy nem veszti el jutalmát.
42Aki pedig bűnre csábít egyet e hívő kicsinyek közül, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe dobják.
43Ha bűnre visz téged a kezed, vágd le azt. Jobb neked csonkán bemenni az életre, mint két kézzel a gyehennára, az olthatatlan tűzre,
44ahol az ő férgük meg nem hal és a tűz el nem alszik.
45És ha lábad visz bűnre téged, vágd le azt, jobb neked sántán bemenned az életre, mintha két lábaddal vetnek a gyehennára,
46ahol az ő férgük meg nem hal és a tűz el nem alszik.
47És ha a szemed megejt téged, vájd ki azt, jobb neked fél szemmel bemenned az Isten országába, mintha két szemeddel vernek a gyehennára.
48Ott, ahol az ő férgük meg nem hal és az ő tűzök, nem alszik ki.
49Minden (áldozatra szánt) dolgot a tűzre tétel előtt megsóznak.
50Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel pótolják? Legyen bennetek só, és legyetek békességben egymással.