1Abban az időben ismét igen nagy volt a sokaság, és mivel nem volt mit enniük, magához hívta Jézus a tanítványait és ezt mondta nekik:
2Szánakozom e sokaságon, mert már harmadnapja, hogy kitart velem, és nincs mit enniük;
3és ha éhen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton. Nem egy közülük messziről jött.
4Tanítványai pedig így feleltek neki: Honnan elégíthetné meg valaki ezeket kenyérrel itt a pusztában?
5És megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Azok azt feleltek: Hét.
6Erre megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. Azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és a tanítványainak adta, hogy szolgálják fel. És megtették.
7Volt egy kevés haluk is. És miután megáldotta, azt mondta, hogy tegyék eléjük azokat is.
8Miután ettek és jóllaktak, felszedték a maradék darabokat, hét tele kosárral.
9Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket.
10Azonnal hajóra szállt tanítványaival és Dalmanuta vidékére ment.
11A farizeusok oda is kimentek és vitatkozni kezdtek vele. Mennyei jelt kívántak tőle, hogy kísértsék őt.
12Ő pedig lelkében felsóhajtva, ezt mondta: Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, ennek a nemzedéknek semmiféle jel nem adatik.
13És otthagyván őket, ismét hajóra szállt és a túlsó partra.
14De elfelejtettek kenyeret vinni: Csak egy kenyér volt velük a hajóban.
15Éppen arra intette őket: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!
16Ekkor egymás között tanakodtak, hogy nincs kenyerük.
17Jézus tudta ezt, és azt mondta nekik: Mit tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Nem veszitek észre, és még mindig nem értitek? Ilyen kemény a szívetek?
18Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? És nem emlékeztek,
19hogy amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele a maradék darabokkal? Feleltek neki: Tizenkettőt.
20Amikor pedig a hetet a négy-ezernek, hány kosarat szedtek tele a maradékkal? Azok pedig mondták: Hetet.
21És ő azt mondta nekik: Még mindig nem értitek?
22Azután Betsaidába értek. Egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg.
23Ő a vakot kézenfogva kivezette a faluból, majd megnyálazva a szemét, rátette a kezét és megkérdezte: Látsz-e valamit?
24Az pedig feltekintve így szólt: Látom az embereket; úgy látom őket, mint valami járkáló fákat.
25Azután ismét rátette a kezét a szemére. Most már egészen világosan látott. Meggyógyult: Élesen látott mindent.
26Azután hazaküldte őt és azt mondta: A faluba pedig ne menj be!
27És elment Jézus a tanítványaival a Cézárea Filippi mellett levő falvakba; és útközben megkérdezte tanítványaitól: Kinek tartanak engem az emberek?
28Ők így feleltek: Keresztelő Jánosnak, és némelyek Illésnek, némelyek pedig valamelyik prófétának.
29Tovább kérdezte őket: Kinek tartotok engem ti? Erre Péter így felelt: Te vagy a Krisztus!
30És rájuk parancsolt, hogy senkinek se mondják ezt el.
31És kezdte őket tanítani, hogy az Ember Fiának sokat kell szenvednie; a vének, a papi fejedelmek és az írástudók megvetik és megölik. De harmadnapon feltámad.
32És ezt nyíltan tanította. Ekkor Péter magához vonta és elkezdte dorgálni.
33De ő megfordult, tanítványaira tekintett, és megfeddette Pétert e szavakkal: Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten dolgaira gondolsz, hanem az emberek dolgaira.
34Majd a sokaságot tanítványaival együtt magához szólította és azt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét, és úgy kövessen engem.
35Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti az ő életét énérettem és az evangéliumért, megtalálja azt.
36Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkében kárt vall?
37Vajon mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?
38Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedékben, az Ember Fia is szégyellni fogja őt, mikor eljön majd az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.