Mark 8
1 Abban az időben ismét igen nagy volt a sokaság, és mivel nem volt mit enniük, magához hívta Jézus a tanítványait és ezt mondta nekik:
2 Szánakozom e sokaságon, mert már harmadnapja, hogy kitart velem, és nincs mit enniük;
3 és ha éhen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton. Nem egy közülük messziről jött.
4 Tanítványai pedig így feleltek neki: Honnan elégíthetné meg valaki ezeket kenyérrel itt a pusztában?
5 És megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Azok azt feleltek: Hét.
6 Erre megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. Azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és a tanítványainak adta, hogy szolgálják fel. És megtették.
7 Volt egy kevés haluk is. És miután megáldotta, azt mondta, hogy tegyék eléjük azokat is.
8 Miután ettek és jóllaktak, felszedték a maradék darabokat, hét tele kosárral.
9 Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket.
10 Azonnal hajóra szállt tanítványaival és Dalmanuta vidékére ment.
11 A farizeusok oda is kimentek és vitatkozni kezdtek vele. Mennyei jelt kívántak tőle, hogy kísértsék őt.
12 Ő pedig lelkében felsóhajtva, ezt mondta: Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, ennek a nemzedéknek semmiféle jel nem adatik.
13 És otthagyván őket, ismét hajóra szállt és a túlsó partra.
14 De elfelejtettek kenyeret vinni: Csak egy kenyér volt velük a hajóban.
15 Éppen arra intette őket: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!
16 Ekkor egymás között tanakodtak, hogy nincs kenyerük.
17 Jézus tudta ezt, és azt mondta nekik: Mit tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Nem veszitek észre, és még mindig nem értitek? Ilyen kemény a szívetek?
18 Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? És nem emlékeztek,
19 hogy amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele a maradék darabokkal? Feleltek neki: Tizenkettőt.
20 Amikor pedig a hetet a négy-ezernek, hány kosarat szedtek tele a maradékkal? Azok pedig mondták: Hetet.
21 És ő azt mondta nekik: Még mindig nem értitek?
22 Azután Betsaidába értek. Egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg.
23 Ő a vakot kézenfogva kivezette a faluból, majd megnyálazva a szemét, rátette a kezét és megkérdezte: Látsz-e valamit?
24 Az pedig feltekintve így szólt: Látom az embereket; úgy látom őket, mint valami járkáló fákat.
25 Azután ismét rátette a kezét a szemére. Most már egészen világosan látott. Meggyógyult: Élesen látott mindent.
26 Azután hazaküldte őt és azt mondta: A faluba pedig ne menj be!
27 És elment Jézus a tanítványaival a Cézárea Filippi mellett levő falvakba; és útközben megkérdezte tanítványaitól: Kinek tartanak engem az emberek?
28 Ők így feleltek: Keresztelő Jánosnak, és némelyek Illésnek, némelyek pedig valamelyik prófétának.
29 Tovább kérdezte őket: Kinek tartotok engem ti? Erre Péter így felelt: Te vagy a Krisztus!
30 És rájuk parancsolt, hogy senkinek se mondják ezt el.
31 És kezdte őket tanítani, hogy az Ember Fiának sokat kell szenvednie; a vének, a papi fejedelmek és az írástudók megvetik és megölik. De harmadnapon feltámad.
32 És ezt nyíltan tanította. Ekkor Péter magához vonta és elkezdte dorgálni.
33 De ő megfordult, tanítványaira tekintett, és megfeddette Pétert e szavakkal: Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten dolgaira gondolsz, hanem az emberek dolgaira.
34 Majd a sokaságot tanítványaival együtt magához szólította és azt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét, és úgy kövessen engem.
35 Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti az ő életét énérettem és az evangéliumért, megtalálja azt.
36 Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkében kárt vall?
37 Vajon mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?
38 Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedékben, az Ember Fia is szégyellni fogja őt, mikor eljön majd az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.