1Útrakelt és elment onnan Júdea határába, a Jordánon túlra. Ismét nagy sokaság gyűlt köréje, ő pedig, szokása szerint, tanította őket.
2A farizeusok odamentek hozzá és kísértő szándékkal megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férjnek feleségét elbocsátani?
3Ő pedig azt felelte nekik: Mit parancsolt nektek Mózes?
4Ők azt felelték: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.
5És Jézus így válaszolt: A ti szívetek keménysége miatt írta ezt a parancsolatot,
6De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremtette őket az Isten,
7ezért a férfiú elhagyja az ő atyját és anyját, és ragaszkodik a feleségéhez,
8és lesznek ketten egy testté. Azért többé nem két test ők, hanem egy.
9Amit tehát az Isten egybe szerkesztett (eggyé tett), ember el ne válassza.
10És odahaza a tanítványai ismét megkérdezték őt e dolog felől.
11Ő pedig így felelt nekik: Aki elbocsátja a feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene;
12ha pedig a feleség hagyja el az ő férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.
13És kis gyermekeket vittek hozzá, hogy kezét rájuk tegye. A tanítványok pedig feddették őket.
14Amikor Jézus ezt látta, megharagudott, és azt mondta nekik: Engedjétek hozzám a kisdedeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.
15Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kis gyermek, semmiképpen sem megy be abba.
16Azután Ölébe vette őket, kezét rájuk tette és megáldotta.
17És mikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, térdre borult előtte, és megkérdezte tőle: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az Örökéletet elnyerjem?
18Jézus pedig így válaszolt neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy: az Isten.
19A parancsolatokat tudod, ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, ne csalj! Tiszteld atyádat és anyádat!
20Ő pedig azt mondta neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva,
21Jézus pedig rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: Egy fogyatkozásod van: Eredj el, add el minden vagyonodat, és oszd szét a szegények között, és kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, (vedd fel a keresztet), és kövess engem!
22Az pedig elszomorodott a beszéden és búsan távozott, mert nagy vagyona volt.
23Jézus pedig körültekintve így szólt tanítványaihoz: Milyen nehezen mennek be a gazdagok az Isten országába!
24A tanítványok megdöbbentek az ő beszédén, de Jézus újra megszólalt és ezt mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz a gazdagságban bizakodóknak az Isten országába bejutni.
25Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.
26Azok még jobban elképedtek, és megrökönyödve így szóltak egymás között: Hát akkor kicsoda üdvözülhet?
27Jézus pedig szemükbe nézett, és azt mondta: Embereknél lehetetlen ez, de az Istennél nem; mert az Istennél minden lehetséges.
28És Péter kezdte mondani: íme mi mindent elhagytunk és követtünk téged.
29Jézus pedig ezt mondta: Bizony mondom nektek, senki sem hagyta el házát, fiútestvéreit vagy nőtestvéreit, anyját, atyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangéliumért, hogy ne kapna száz annyit.
30Most ebben a világban házakat, fiútestvéreket és nőtest-véreket és anyát, gyermekeket és szántóföldeket, igaz, hogy üldöztetésekkel. A jövendő világban pedig Örökéletet.
31Sok utolsó lesz akkor elsővé, és sok első utolsóvá.
32Úton voltak, és mentek fel Jeruzsálembe, és előttük haladt Jézus; a tanítványok és követői hol csodálkoztak, hol meg féltek. Ekkor ismét maga mellé vette a tizenkettőt, kezdte nekik mondani, mi vár reá:
33íme felmegyünk Jeruzsálembe, és az Ember Fiát árulással a papi fejedelmek és írástudók kezébe adják. Azok halálra ítélik, és kiszolgáltatják a pogányoknak.
34Csúfot űznek belőle, leköpdösik, megkorbácsolják és megölik; de harmadnap feltámad.
35És odajárultak hozzá Jakab és János, Zebedeus két fia, és azt mondták: Mester, szeretnők, ha teljesítenéd kérésünket.
36Ő pedig megkérdezte tőlük: Mit kívántok tőlem?
37Azok ezt mondták: Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezed felől üljön a te dicsőségedben.
38Jézus azonban azt mondta nekik: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet én kiiszom? És megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?
39Azok pedig azt mondták: Megtehetjük. Jézus azonban így szólt hozzájuk: A poharat ugyan, amelyet én kiiszom, kiisszátok, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek,
40de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek elkészíttetett.
41Mikor ezt a tíz tanítvány meghallotta, zúgolódni kezdtek Jakabra és Jánosra,
42Jézus pedig magához szólította őket, és ezt mondta nekik: Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek számítanak, uralkodnak rajtuk, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak felettük,
43de nem így van ez közöttetek; hanem aki nagy akar lenni közöttetek, legyen a ti szolgátok;
44és aki közöttetek első akar lenni, szolgáljon mindenkinek.
45Mert az Ember Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és az ő életét váltságul adja sokakért.
46Közben Jerikóba értek. És mikor ő és tanítványai, és a nagy sokaság Jerikóból kifelé ment, Timeus fia, Bartimeus, egy vak koldus ott ült az útfélen.
47És mikor meghallotta, hogy ez a Názáreti Jézus, kiáltozni kezdett: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!
48Erre sokan rátámadtak, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam!
49Jézus megállt, és azt mondta, hívjátok ide. És odahívták a vakot e szavakkal: Bízzál! Kelj fel! Hívat téged!
50Az pedig felső ruháját ledobva felugrott, és odasietett Jézushoz.
51És Jézus így szólt hozzá: Mit kívánsz tőlem? Megteszem. A vak pedig azt mondta: Mester, hogy lássak.
52És Jézus így szólt hozzá: Eredj el; a te hited meggyógyított téged. És azonnal megjött a szemevilága és követte őt az úton.