1Amikor Jeruzsálem felé közeledtek, Betfágéba és Betániába, az Olajfák hegye felé, elküldött kettőt a tanítványai közül,
2és így szólt nekik: Menjetek abba a faluba, amely előttetek van, és amint abba betértek, ott mindjárt találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még sohasem ült ember: Oldjátok el azt, és hozzátok ide,
3És ha valaki azt mondja nektek, miért teszitek ezt? mondjátok: Az Úrnak van rá szüksége, de hamarosan visszaküldi ide.
4Elmentek azért, és megtalálták a szamárcsikót künn az utcán, az ajtófélfához kötve, és eloldották.
5Az ott állók közül némelyek ezt kérdezték: Mit műveltek, hogy eloldjátok a szamárcsikót?
6Ők pedig úgy feleltek nekik, amint Jézus megparancsolta. És elbocsátották őket.
7És odavezették a szamárcsikót Jézushoz, majd ráterítették felső ruháikat, ő pedig felült rá.
8Sokan köpönyegeiket leterítették az útra, mások meg zöld ágakat vagdaltak a mezőn.
9Az előtte menők és az utána lövők így kiáltoztak: Hozsanna! Áldott, aki jön az Úr nevében! [Zsolt 118,25-26]
10Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsanna a magasságban!
11így vonult be Jézus Jeruzsálembe, a templomba, és miután mindent köröskörül jól megnézett, minthogy az idő is későre járt, kiment Betániába a tizenkettővel.
12És másnap reggel, mikor Betániából kijöttek, megéhezett.
13És meglátva messziről egy zöldleveles fügefát, odament, hátha talál rajta valamit. De odaérve nem talált rajta mást, csak levelet, mert még nem volt ideje a fügeérésnek.
14Akkor megszólalt, és azt mondta: Soha többé ne egyék rólad gyümölcsöt senki! És hallottak ezt a tanítványai.
15így érkeztek Jeruzsálembe. És amikor bement a templomba, kezdte kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek; a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit feldöntötte.
16És nem engedte, hogy bárki bármit is vigyen a templomon keresztül.
17Azután így tanította őket: Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza minden nép számára! Ti pedig rablók barlangjává tettétek.
18És meghallották ezt a papi fejedelmek és írástudók, és tanakodtak, hogyan tegyék el őt láb alól; féltek ugyanis tőle, mivel az egész sokaságot foglyul ejtette az ő tanítása.
19És mikor beesteledett, kimentek a városból.
20Korán reggel pedig, mikor a fügefa mellett elmentek, látták, hogy az gyökerestül kiszáradt.
21Péter visszaemlékezve így szólt: Mester, nézd, a fügefa, melyet megátkoztál, kiszáradt.
22És Jézus így válaszolt nekik: Legyen hitetek Istenben.
23Mert bizony mondom nektek: Ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel, és vesd magadat a tengerbe, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik: Annak meglesz, amit mond.
24Azért azt mondom nektek, higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, már megkaptátok, és meglesz tinéktek.
25És mikor imádkozni felállótok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa nektek a ti vétkeiteket.
26Ha pedig ti meg nem bocsátótok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg nektek a ti vétkeiteket.
27Ismét bementek Jeruzsálembe. Mikor pedig a templomban körüljárt, odamentek hozzá a papi fejedelmek, az írástudók és a vének,
28és így szóltak hozzá: Micsoda jogon cselekszed ezeket? Vagy ki hatalmazott fel téged, hogy ezeket cselekedd?
29Jézus viszont így szólt hozzájuk: Én csak egyet kérdezek tőletek, és ti feleljetek meg nekem, akkor én is megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.
30János keresztsége mennyből volt-e, vagy emberektől? Feleljetek nekem!
31Azok pedig tanakodtak maguk között és ezt mondták: Ha azt mondjuk, mennyből, azt fogja kérdezni, akkor miért nem hittetek neki?
32Vagy mondjuk azt: Emberektől? - Féltek azonban a néptől, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt.
33Ezért így feleltek Jézusnak: Nem tudjuk. Ekkor Jézus is ezt válaszolta nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.