Mark 11
1 Amikor Jeruzsálem felé közeledtek, Betfágéba és Betániába, az Olajfák hegye felé, elküldött kettőt a tanítványai közül,
2 és így szólt nekik: Menjetek abba a faluba, amely előttetek van, és amint abba betértek, ott mindjárt találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még sohasem ült ember: Oldjátok el azt, és hozzátok ide,
3 És ha valaki azt mondja nektek, miért teszitek ezt? mondjátok: Az Úrnak van rá szüksége, de hamarosan visszaküldi ide.
4 Elmentek azért, és megtalálták a szamárcsikót künn az utcán, az ajtófélfához kötve, és eloldották.
5 Az ott állók közül némelyek ezt kérdezték: Mit műveltek, hogy eloldjátok a szamárcsikót?
6 Ők pedig úgy feleltek nekik, amint Jézus megparancsolta. És elbocsátották őket.
7 És odavezették a szamárcsikót Jézushoz, majd ráterítették felső ruháikat, ő pedig felült rá.
8 Sokan köpönyegeiket leterítették az útra, mások meg zöld ágakat vagdaltak a mezőn.
9 Az előtte menők és az utána lövők így kiáltoztak: Hozsanna! Áldott, aki jön az Úr nevében! [Zsolt 118,25-26]
10 Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsanna a magasságban!
11 így vonult be Jézus Jeruzsálembe, a templomba, és miután mindent köröskörül jól megnézett, minthogy az idő is későre járt, kiment Betániába a tizenkettővel.
12 És másnap reggel, mikor Betániából kijöttek, megéhezett.
13 És meglátva messziről egy zöldleveles fügefát, odament, hátha talál rajta valamit. De odaérve nem talált rajta mást, csak levelet, mert még nem volt ideje a fügeérésnek.
14 Akkor megszólalt, és azt mondta: Soha többé ne egyék rólad gyümölcsöt senki! És hallottak ezt a tanítványai.
15 így érkeztek Jeruzsálembe. És amikor bement a templomba, kezdte kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek; a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit feldöntötte.
16 És nem engedte, hogy bárki bármit is vigyen a templomon keresztül.
17 Azután így tanította őket: Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza minden nép számára! Ti pedig rablók barlangjává tettétek.
18 És meghallották ezt a papi fejedelmek és írástudók, és tanakodtak, hogyan tegyék el őt láb alól; féltek ugyanis tőle, mivel az egész sokaságot foglyul ejtette az ő tanítása.
19 És mikor beesteledett, kimentek a városból.
20 Korán reggel pedig, mikor a fügefa mellett elmentek, látták, hogy az gyökerestül kiszáradt.
21 Péter visszaemlékezve így szólt: Mester, nézd, a fügefa, melyet megátkoztál, kiszáradt.
22 És Jézus így válaszolt nekik: Legyen hitetek Istenben.
23 Mert bizony mondom nektek: Ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel, és vesd magadat a tengerbe, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik: Annak meglesz, amit mond.
24 Azért azt mondom nektek, higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, már megkaptátok, és meglesz tinéktek.
25 És mikor imádkozni felállótok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa nektek a ti vétkeiteket.
26 Ha pedig ti meg nem bocsátótok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg nektek a ti vétkeiteket.
27 Ismét bementek Jeruzsálembe. Mikor pedig a templomban körüljárt, odamentek hozzá a papi fejedelmek, az írástudók és a vének,
28 és így szóltak hozzá: Micsoda jogon cselekszed ezeket? Vagy ki hatalmazott fel téged, hogy ezeket cselekedd?
29 Jézus viszont így szólt hozzájuk: Én csak egyet kérdezek tőletek, és ti feleljetek meg nekem, akkor én is megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.
30 János keresztsége mennyből volt-e, vagy emberektől? Feleljetek nekem!
31 Azok pedig tanakodtak maguk között és ezt mondták: Ha azt mondjuk, mennyből, azt fogja kérdezni, akkor miért nem hittetek neki?
32 Vagy mondjuk azt: Emberektől? - Féltek azonban a néptől, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt.
33 Ezért így feleltek Jézusnak: Nem tudjuk. Ekkor Jézus is ezt válaszolta nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.