1És megérkeztek a tenger túlsó partjára, a gadarénusok földjére.
2És amint a hajóból kiszállt, íme, szembe jött vele a sírboltokból egy ember, akiben tisztátalan lelek lakott.
3A sírboltokban lakott és már láncokkal sem tudta senki ártalmatlanná tenni.
4Sokszor megkötözték ugyan békókkal és láncokkal, de a láncokat szétszaggatta és a békókat összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni.
5Éjjel és nappal a sírok közt és a hegyeken kóborolt, kiáltozott és kővel szabdalta önmagát.
6Amikor pedig Jézust távolról meglátta, odafutott hozzá, eléje borult
7és így kiáltott: Mit akarsz velem, Jézus, magasságos Isten Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
8Tudniillik azt mondta neki: Tisztátalan lélek, menj ki ebből az emberből.
9Jézus megkérdezte tőle, mi a neved? S az így felelt: Légió a nevem, mivel sokan vagyunk.
10És igen kérte őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
11Ott, a hegyoldalon legelészett egy nagy disznónyáj,
12és kérték őt, küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.
13Megengedte nekik. Ekkor a tisztátalan lelkek kijöttek és belementek a disznókba, és a nyáj, mintegy kétezer disznó, a meredekről a tengerbe rohant és belefulladt.
14A kondások elfutottak és megvitték a hírt a városba és a tanyákra. Az emberek pedig kimentek, hogy lássák, mi történt.
15Mikor Jézushoz értek és látták, hogy az ördöngős, akiben azelőtt a Légió volt, ott ül felöltözve és eszénél van, megijedtek.
16Akik pedig látták, elbeszélték nekik, mi történt az ördöngőssel és a disznókkal.
17Erre kérni kezdték őt (Jézust), hogy távozzék el a határukból.
18Amikor pedig a hajóra volt szállandó, kérte őt az iménti ördöngős, hogy vele maradhasson.
19De Jézus nem engedte meg, hanem azt mondta: Eredj haza a tieidhez és beszéld el nekik, hogy mily nagy dolgot cselekedett veled az Úr és hogyan könyörült rajtad.
20El is ment és kezdte hirdetni a Tízvárosban, mily nagy dolgot cselekedett vele Jézus. És mindnyájan nagyon csodálkoztak.
21És mikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt hozzá a tengerparton.
22És odament hozzá egy zsinagógái elöljáró, név szerint Jairus; ránézett, lábához borult,
23és így esedezett: Az én leánykám halálán van; jöjj, tedd reá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
24El is indult vele. És nagy sokaság követte őt, úgy, hogy minden oldalról szorították.
25És volt egy asszony, tizenkét év óta vérfolyásos,
26aki sok orvostól sokat szenvedett és minden vagyonát elköltötte, de semmi hasznát nem látta, sőt inkább még rosszabbul lett.
27Ez mikor hallott Jézus felől, a sokaságban háta mögé került és megérintette az ő ruháját.
28Ugyanis magában ezt mondta: Ha csak ruháit érinthetem is, meggyógyulok.
29És azonnal megszűnt vérének folyása és megérezte testében, hogy meggyógyult a bajából.
30Jézus pedig azonnal észrevette magán, hogy isteni erő áradt ki belőle, megfordult a sokaságban és így szólt: Ki érintette a ruhámat?
31Azt mondták a tanítványai: Látod, hogy a sokaság összenyom téged, és azt kérdezed, ki érintett engem?
32Ekkor Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette azt?
33Az asszony pedig félve és remegve, mivel tudta, hogy mi történt vele, odament, eléje borult és elmondta neki a teljes igazságot.
34Ő pedig így szólt neki: Leányom, a te hited megtartott téged, eredj el békével, gyógyulj meg a bajodból és légy egészséges.
35Még beszélt, amikor odajöttek a zsinagógái elöljáró házától ezzel az üzenettel: Leányod meghalt; miért fárasztód tovább a Mestert?
36Jézus pedig rá sem hederítve e beszédre, így szólt a zsinagógái elöljárónak: Ne félj, csak higgy!
37És senkinek sem engedte, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
38Amikor odaértek a zsinagógái elöljáró házához és látta a zűrzavart, a síró és jajgató embereket,
39bement és azt mondta nekik: Miért zajongtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.
40És kinevették. O pedig mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek atyját és anyját és a kíséretében levőket és bement oda, ahol a gyermek feküdt.
41Majd megfogta a gyermek kezét és azt mondta neki: Tálithá kumi, ami megmagyarázva azt teszi: Leányka, neked mondom, kelj fel.
42Ekkor a leányka azonnal felkelt és járt, mert már tizenkét esztendős volt. Erre majdnem magukon kívül lettek a csodálkozástól.
43Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd azt mondta, adjanak a leánykának enni.