1Amikor onnan eltávozott, hazament és követték a tanítványai.
2Szombaton már tanítani kezdett a zsinagógában. És sokan, akik hallottakat, megdöbbentek és azt mondták: Hol tanulta ezeket? Miféle bölcsesség adatott neki, és mik ezek a csodák, amelyek keze nyomán támadnak?
3Nem az ácsmester ez, a Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? És nem itt élnek-e közöttünk a nőtestvérei? És megbotránkoztak benne.
4Jézus pedig ezt jegyezte meg: A prófétát sehol sem becsülik olyan kevésre, mint a maga hazájában, az ő rokonai között és a maga házában.
5Nem is tett ott semmi csodát, csak néhány beteget kéz-rátétellel meggyógyított.
6És csodálkozott az ő hitetlenségükön. Azután sorra járta a falvakat és tanított.
7Majd magához szólította a tizenkettőt és kezdte őket kiküldeni kettőnként és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkeken;
8És megparancsolta nekik, hogy az útra semmit se vigyenek, csak egy botot; se kenyeret, se táskát, se pénzt az erszényükben.
9Sarut köthetnek, de ne legyen két ruhájuk.
10És ezt mondta nekik: Ahol valami házba bementek, ott maradjatok mindaddig, amíg (abból a községből) tovább nem mentek.
11Ahol azonban nem fogadnak be titeket és nem hallgatnak reálok, verjétek le a port lábatokról, mikor onnan távoztok, bizonyságul ellenük.
12Azok útrakeltek és hirdették, hogy térjenek meg.
13Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.
14Hallott ezekről Heródes király, mert ismertté vált Jézus neve. És azt beszélték: Keresztelő János támadt fel halottaiból, azért munkálkodnak benne a csodatevő erők.
15Mások pedig azt mondták, Illés ő, ismét mások azt állították, hogy próféta, olyan, mint valamelyik régi próféta.
16Mikor Heródes ezeket hallotta, így szólt: Az a János támadt fel a halálból, akit én lefejeztettem.
17Ugyanis maga Heródes fogatta el és a tömlöcben bilincsbe verette Jánost Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, akit ő vett el tőle feleségül,
18mert János megmondta Heródesnek: Nem szabad neked a testvéred feleségével élned.
19Heródiás ezért áskálódott ellene és meg akarta ölni, de nem tehette,
20mert Heródes félt Jánostól; igaz és szent embernek tartotta és védelmezte. Mikor hallgatta, sokszor zavarba jött, de azért örömest hallgatta.
21Végre eljött a kedvező alkalom. Amikor Heródes születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőségeinek,
22ennek a Heródiásnak leánya bement és táncolt; nagyon megtetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király azt mondta a leánynak: Kérj, amit akarsz, és megadom neked.
23Meg is esküdött neki: Bármit kérsz, megadom neked, még ha az országom felét kéred is.
24Az pedig kiment és így szólt anyjának: Mit kérjek?
25Keresztelő János fejét, volt a válasz. Ekkor nagy sietve visszament a királyhoz és kérte őt: Akarom, hogy azonnal add ide nekem egy talon Keresztelő János fejét.
26A király pedig, noha igen elszomorodott, de esküjéért és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani,
27tüstént elküldte a hóhért és megparancsolta, hogy hozza el (János) fejét.
28Az pedig elment, lefejezte ót a börtönben és elhozta a fejét egy tálon és odaadta a leánynak. A leány pedig anyjának adta.
29Mikor ezt meghallották János tanítványai, odamentek, elvitték a tetemét és sírba helyezték.
30Azután az apostolok összegyűltek Jézusnál és beszámoltak neki mindarról, amit tettek és tanítottak.
31Ő pedig így szólt hozzájuk: Jertek velem, csak ti magatok, valami puszta helyre és pihenjetek egy kissé. Mért sokan jöttek-mentek, úgyhogy még evésre sem volt alkalmas idejük.
32És elhajóztak egy puszta helyre, csupán ók maguk.
33Amikor azonban a sokaság meglátta őket, amint mentek, és sokan felismerték őket, minden városból összefutottak oda gyalog és megelőzték őket.
34És amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott. Megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint az a nyáj, amelynek nincs pásztora. És elkezdte őket sok mindenre tanítani.
35Későre járt már nagyon az idő, amikor odamentek hozzá tanítványai és azt mondták neki: Puszta ez a hely és az idő már későre jár.
36Engedd el őket, hadd menjenek el a körüllévő tanyákra és falvakba és vegyenek maguknak ennivalót.
37Jézus azonban ezt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni! Azok így válaszoltak: Talán menjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?
38Erre ő megkérdezte: hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Megnézték és azt mondták: Öt, és két halunk.
39Akkor megparancsolta nekik, hogy üljenek le mind asztaltársaságokként a zöld pázsitra.
40Letelepedtek azért csoportonként, százával és ötvenével.
41Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, hálát adott és megtörte a kenyereket és odaadta tanítványainak, hogy szolgálják fel. És a két halat is elosztotta mindnyájuk közt.
42Ettek is mindnyájan és jóllaktak.
43És felszedték a maradékot, tizenkét tele kosárral, a halakból is.
44Akik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezerén voltak férfiak.
45És mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak hajóba és öt megelőzve keljenek át a túlsó partra Betsaida felé, míg ő elbocsátja a sokaságot.
46Miután pedig elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre, hogy imádkozzék.
47És amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig egymaga a hegyen.
48És amint látta, hogy vesződnek az evezéssel - mert a szél szembe fújt -, az éjszaka negyedik őrváltása idején ment feléjük, a tengeren járva és el akart haladni mellettük.
49Amikor pedig azok mindnyájan látták, hogy a tengeren jár, kísértetnek vélték és elkezdtek a rémülettől kiáltozni.
50De ő azonnal megszólította őket és azt mondta nekik: Bízzatok! Én vagyok! Ne féljetek!
51Ekkor beszállóit hozzájuk a hajóba és elállt a szél. Ők pedig majdnem odalettek a szerfelett való csodálkozástól,
52mert nem okultak a kenyerek megsokasításán és a szívok még kemény volt.
53És átkelve a szárazföldre, Genezáret földjén kötöttek ki.
54De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték őt,
55és hírével azt az egész környéket befutották. Kezdték hát a betegeket ágyastól odahordani, ahol hallomásuk szerint tartózkodott.
56És ahová bement, falvakba, városokba vagy tanyákra, a betegeket kitettek a piacra és kérték őt, hogy azok legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak érintették, meggyógyultak.