1Összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására,
2és elküldötte őket, hogy hirdessék Isten országát és gyógyítsanak.
3És azt mondta nekik: Az útra semmit ne vigyetek, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt. Ne legyen két-két ruhátok,
4és ha egy házba bementek, maradjatok ott végig, és onnan induljatok tovább.
5Ha valahol nem fogadnak be titeket, menjetek ki abból a városból, még a porát is verjétek le a lábatokról, bizonyságul ellenük.
6El is mentek, bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt.
7Mindezt meghallotta Heródes, a negyedes fejedelem, és zavarban volt, mivel némelyek azt mondták, hogy János támadt fel a halálból,
8némelyek pedig, hogy Illés jelent meg. Megint mások, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
9Heródes azt mondta: Jánost én fejeztettem le. De ki ez, akiről ilyen dolgokat hallok? És azon volt, hogy őt lássa.
10Az apostolok visszatérve beszámoltak neki mindarról, amit cselekedtek. Ekkor maga mellé vette őket, és visszavonult velük magánosan egy Betsaida nevű városba.
11Amikor pedig a sokaság megtudta ezt, utánamentek, és ő magához engedte őket. Beszélt nekik az Isten országáról, és akiknek gyógyulásra volt szükségük, azokat meggyógyította.
12A nap már hanyatlani kezdett, és a tizenkettő odament hozzá, és azt mondta neki: Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a környező falvakba és tanyákra, hogy szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt puszta helyen vagyunk.
13Ő pedig azt mondta nekik: Adjatok nekik enni ti. De ők így feleltek: Nincs nekünk csak öt kenyerünk és két halunk, hacsak el nem megyünk, és eledelt nem vásárolunk ennek az egész népnek...
14Mert mintegy ötezer férfi volt ott. Szólott a tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokban, ötvenével.
15így cselekedtek, és mindnyájukat leültették.
16Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte, majd odaadta a tanítványoknak, hogy tegyék a sokaság elé.
17Ettek azért, és jól laktak mindnyájan, és felszedték a maradékokat tizenkét kosárral.
18Történt egyszer, mikor egyedül volt a tanítványaival, és ő magában imádkozott, megkérdezte tőlük: Kinek mond engem a sokaság?
19Ők így válaszoltak: Keresztelő Jánosnak, némelyek pedig Illésnek, mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
20És kinek mondotok engem ti? - kérdezte. Péter pedig így felelt: Te vagy az Isten Felkentje (Krisztusa).
21Ő pedig szigorúan megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el.
22Ekkor mondta: Az Ember Fiának sokat kell szenvednie. A vének, a papi fejedelmek és az írástudók megvetik és megölik; de harmadnapra feltámad.
23Majd így szólt mindnyájukhoz; Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét minden nap, és úgy kövessen engem.
24Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti az Ő életét énérettem, megtartja azt.
25Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, magát pedig elveszíti, vagy (lelkében) kárt vall?
26Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédemet, az Ember Fia is szégyelleni fogja őt, mikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.
27Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók közül némelyek, akik nem ízlelnek halált addig, amíg meg nem látják az Isten országát.
28És történt e beszédek után mintegy nyolcad napra, maga mellé véve Pétert, Jánost és Jakabot, felment a hegyre, hogy imádkozzék.
29És imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája fehéren fénylett.
30És íme két férfi beszélt vele: Mózes és Illés,
31akik dicsőségben megjelenve élete végéről szóltak, amelynek Jeruzsálemben kell rajta betelnie.
32Péterre és a vele levőkre ránehezedett az álmosság, de mégis ébren maradtak, és látták az ő dicsőségét és a mellette álló két férfiút.
33És amikor azok eltávoztak tőle, Péter így szólt Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk. Készítsünk azért három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek. (De nem tudta, mit beszél.)
34Mikor ezeket mondta, felhő támadt, és beárnyékolta őket. Nagyon megijedtek, mikor belekerültek a felhőbe.
35És szó hangzott a felhőből, amely azt mondta: Ez az én Fiam, akit kiválasztottam: őt hallgassátok!
36És mikor ez a szó elhangzott, Jézus már egyedül volt ott. Ők pedig hallgattak, és akkor senkinek semmit el nem mondtak abból, amit láttak.
37Másnap pedig, mikor a hegyről leszállottak, sok nép ment eléje.
38És akkor egy férfi a sokaságból így kiáltott; Mester, kérlek, tekints az én fiamra, mert ő nekem egyetlenegyem.
39Váratlanul lélek ragadja meg, kiáltozása közben úgy megszaggatja, hogy tajtékot túr a szája; nagy nehezen távozik tőle, miután agyonkínozta Öt.
40Kértem a tanítványaidat, űzzék ki, de nem tudták.
41Jézus ezt mondta; Ó, hitetlen és elcsavarodott nemzedék, meddig kell még veletek lennem és titeket elszenvednem? Hozd ide a fiadat!
42Azonközben, míg a fiú odaért, az ördög földhöz verte és megszaggatta, de Jézus megdorgálta a tisztátalan lelket, és meggyógyította a gyermeket, és visszaadta őt az atyjának.
43Ekkor mindnyájan megdöbbentek az Isten nagyságán. Amikor pedig mindnyájan csodálkoztak mindazon, amit Jézus cselekedett, így szólt a tanítványoknak;
44Vegyétek fületekbe ezeket a beszédeket: Az Ember Fia árulással az emberek kezébe kerül.
45De ők nem értették ezt a mondást, el volt rejtve előlük, hogy ne értsék meg. És féltek őt megkérdezni e beszéd értelme felől.
46Majd vita támadt közöttük arról, hogy melyikük a legnagyobb közülük.
47Jézus pedig, látva szívük gondolatát, kézen fogott egy kis gyermeket, maga mellé állította,
48és így szólt hozzájuk; Aki befogadja e kis gyermeket az én nevemért, engem fogad be, és aki engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki legkisebb közöttetek, az nagy igazán.
49Akkor megszólalt János és ezt mondta; Mester, láttuk, hogy valaki a te nevedben ördögöket űz ki. Meg is tiltottuk neki, mivel nem követ velünk együtt téged.
50Jézus azonban így felelt; Ne tiltsátok el, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.
51Mikor pedig elközelgett az ő felemeltetésének az ideje, és szilárdan elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe,
52követeket küldött maga előtt, és azok útnak indulva bementek egy samáriai faluba, hogy szállást készítsenek neki.
53De azok nem fogadták be őt, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni.
54Mikor pedig látták ezt az ő tanítványai, Jakab és János, így szóltak: Uram, akarod-e, hogy azt mondjuk, amit Illés mondott; Szálljon le tűz az égből és eméssze meg ókét!
55De Ő feléjük fordult, megdorgálta őket és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen az a lélek, amely bennetek van.
56Mert az Ember Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem, hogy megtartsa. És más faluba mentek.
57Mikor pedig mentek az úton, valaki így szólt hozzá: Követlek téged, Uram, akárhová mégy.
58És Jézus így felelt neki: A rókáknak van barlangjuk, és az égi madaraknak fészkük, de az Ember Fiának nincs hová fejét lehajtania.
59Egy másiknak pedig maga mondta: Kövess engem! De Ő azt felelte: Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem atyámat.
60Ő azonban így válaszolt: Hagyd a holtakra, hogy temessék el halottaikat. Te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.
61Szólott egyszer más valaki is: Követlek Uram, de előbb engedd meg nekem, hogy búcsút vegyek a házamnépétől.
62És felelt neki Jézus: Aki az eke szarvára veti a kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.