1Ezek után pedig rendelt az Úr még másokat is, hetvenet, és elküldte azokat kettőnként maga előtt minden városba és helyre, ahová menni szándékozott.
2És így szólt hozzájuk: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés; kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába.
3Menjetek el! Íme elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
4Ne vigyetek magatokkal erszényt, se táskát, se sarut. Útközben senkit se köszöntsetek.
5Amikor pedig bementek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak.
6És ha lakik ott békesség fia, a ti békességetek azon nyugszik meg; ha nem, visszaszáll reátok.
7Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a bérére. Ne járjatok házról házra.
8És ha valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek adnak.
9És gyógyítsátok az ott levő betegeket, és hirdessétek: Elközelített hozzátok az Isten országa!
10Ha pedig valamely városba bementek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcákra, és ezt mondjátok:
11Lerázzuk még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, bizonyságul ellenetek; azt azonban tudjátok meg, hogy az Isten országa elközelített.
12Mondom nektek, az ítélet napján a szodomaiaknak könnyebb lesz, mint annak a városnak.
13Jaj neked, Korázim! Jaj neked, Betsaida! Mert ha Tirusban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek benned, zsákruhában és hamuban ülve régen megtértek volna.
14De Tirusnak és Szidonnak könnyebb lesz az ítéletkor, mint tinektek.
15És te, Kapernaum, vajon az égig magasztalnak-e fel? Nem, a pokolba vettetel le.
16Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket vet meg, engem vet meg, és aki engem vet meg, azt veti meg, aki elküldött engem.
17Visszatért a hetven tanítvány és örömmel jelentette: Uram, még az ördögök is engednek nekünk a te neved által!
18Ő pedig ezt mondta nekik: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.
19Látjátok, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok és az ellenség minden erején; és semmi sem árthat nektek. [Zsolt 91,13]
20De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem inkább azon örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.
21Abban az órában felujjongott Jézus a Szentlélek által, és így szólt: Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a gyermekded lelkűeknek. Igen Atyám, mert így volt kedves teelőtted.
22Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
23Majd a tanítványokhoz fordulva, csak nekik maguknak, ezt mondta: Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.
24Mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni mindazt, amit ti láttok, de nem látták; és hallani, amit ti hallotok, de nem hallották. [Pét 1,10-12]
25És íme egy törvénytudó felkelt, és kísértve őt, ezt kérdezte: Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerjem?
26Ő pedig így felejt: A törvényben mi van megírva? Hogyan olvasod?
27Az pedig így válaszolt: Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erőddel és minden gondolatoddal; és a te felebarátodat, mint tenmagadat.
28Helyesen feleltél - mondta neki - ezt cselekedd és élsz.
29Az pedig kereste a maga igazát, és ezt mondta Jézusnak: De ki az én felebarátom?
30Jézus pedig így felelt: Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment le, és rablók kezébe esett. Ezek kifosztották, véresre verték, s elmentek, otthagyván őt félholtan.
31Történetesen pedig egy pap haladt az úton, de amint megpillantotta őt, elkerülte.
32Hasonlóképpen egy levita is, mikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elkerülte.
33Arra ment egy samaritánus, s amikor hozzáérkezett, és meglátta, könyörületességre indult.
34Hozzálépett, bekötötte sebeit, olajat és bort öntött bele. Azután felemelte őt saját barmára, elvitte egy vendégfogadóba és ápolta Ót.
35Másnap pedig elővett két dénárt, odaadta a vendéglősnek, és ezt mondta neki: Viselj gondot rá, és ha valamit még ráköltesz, én, mikor visszatérek, megadom majd neked.
36Mit gondolsz: e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe esett?
37Az pedig válaszolt: Az, aki könyörült rajta. Jézus ezt mondta: Eredj el, és te is így cselekedjél!
38Amikor pedig továbbmentek, maga Jézus betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony vendégül látta.
39Ennek volt egy Mária nevű testvére, aki az Úr lábához ült, és hallgatta az ő beszédét.
40Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok házi munka. Egyszer csak előállott, és így szolt: Uram, nincs gondod rá, hogy a testvérem teljesen magamra hagyott a szolgálatban? Szólj neki, segítsen nekem.
41Az Úr pedig ezt mondta neki: Márta, Márta, sok mindenért aggodalmaskodói és töröd magadat.
42Pedig csak egy a szükséges dolog és Mária ezt a jobb részt választotta, azt, amelyik örökre megmarad.