Luke 10
1 Ezek után pedig rendelt az Úr még másokat is, hetvenet, és elküldte azokat kettőnként maga előtt minden városba és helyre, ahová menni szándékozott.
2 És így szólt hozzájuk: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés; kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába.
3 Menjetek el! Íme elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
4 Ne vigyetek magatokkal erszényt, se táskát, se sarut. Útközben senkit se köszöntsetek.
5 Amikor pedig bementek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak.
6 És ha lakik ott békesség fia, a ti békességetek azon nyugszik meg; ha nem, visszaszáll reátok.
7 Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a bérére. Ne járjatok házról házra.
8 És ha valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek adnak.
9 És gyógyítsátok az ott levő betegeket, és hirdessétek: Elközelített hozzátok az Isten országa!
10 Ha pedig valamely városba bementek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcákra, és ezt mondjátok:
11 Lerázzuk még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, bizonyságul ellenetek; azt azonban tudjátok meg, hogy az Isten országa elközelített.
12 Mondom nektek, az ítélet napján a szodomaiaknak könnyebb lesz, mint annak a városnak.
13 Jaj neked, Korázim! Jaj neked, Betsaida! Mert ha Tirusban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek benned, zsákruhában és hamuban ülve régen megtértek volna.
14 De Tirusnak és Szidonnak könnyebb lesz az ítéletkor, mint tinektek.
15 És te, Kapernaum, vajon az égig magasztalnak-e fel? Nem, a pokolba vettetel le.
16 Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket vet meg, engem vet meg, és aki engem vet meg, azt veti meg, aki elküldött engem.
17 Visszatért a hetven tanítvány és örömmel jelentette: Uram, még az ördögök is engednek nekünk a te neved által!
18 Ő pedig ezt mondta nekik: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.
19 Látjátok, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok és az ellenség minden erején; és semmi sem árthat nektek. [Zsolt 91,13]
20 De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem inkább azon örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.
21 Abban az órában felujjongott Jézus a Szentlélek által, és így szólt: Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a gyermekded lelkűeknek. Igen Atyám, mert így volt kedves teelőtted.
22 Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
23 Majd a tanítványokhoz fordulva, csak nekik maguknak, ezt mondta: Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.
24 Mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni mindazt, amit ti láttok, de nem látták; és hallani, amit ti hallotok, de nem hallották. [Pét 1,10-12]
25 És íme egy törvénytudó felkelt, és kísértve őt, ezt kérdezte: Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerjem?
26 Ő pedig így felejt: A törvényben mi van megírva? Hogyan olvasod?
27 Az pedig így válaszolt: Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erőddel és minden gondolatoddal; és a te felebarátodat, mint tenmagadat.
28 Helyesen feleltél - mondta neki - ezt cselekedd és élsz.
29 Az pedig kereste a maga igazát, és ezt mondta Jézusnak: De ki az én felebarátom?
30 Jézus pedig így felelt: Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment le, és rablók kezébe esett. Ezek kifosztották, véresre verték, s elmentek, otthagyván őt félholtan.
31 Történetesen pedig egy pap haladt az úton, de amint megpillantotta őt, elkerülte.
32 Hasonlóképpen egy levita is, mikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elkerülte.
33 Arra ment egy samaritánus, s amikor hozzáérkezett, és meglátta, könyörületességre indult.
34 Hozzálépett, bekötötte sebeit, olajat és bort öntött bele. Azután felemelte őt saját barmára, elvitte egy vendégfogadóba és ápolta Ót.
35 Másnap pedig elővett két dénárt, odaadta a vendéglősnek, és ezt mondta neki: Viselj gondot rá, és ha valamit még ráköltesz, én, mikor visszatérek, megadom majd neked.
36 Mit gondolsz: e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe esett?
37 Az pedig válaszolt: Az, aki könyörült rajta. Jézus ezt mondta: Eredj el, és te is így cselekedjél!
38 Amikor pedig továbbmentek, maga Jézus betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony vendégül látta.
39 Ennek volt egy Mária nevű testvére, aki az Úr lábához ült, és hallgatta az ő beszédét.
40 Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok házi munka. Egyszer csak előállott, és így szolt: Uram, nincs gondod rá, hogy a testvérem teljesen magamra hagyott a szolgálatban? Szólj neki, segítsen nekem.
41 Az Úr pedig ezt mondta neki: Márta, Márta, sok mindenért aggodalmaskodói és töröd magadat.
42 Pedig csak egy a szükséges dolog és Mária ezt a jobb részt választotta, azt, amelyik örökre megmarad.