1Történt egyszer, hogy amikor egy helyen imádkozott, annak végeztével így szólt hozzá egyik tanítványa: Uram, taníts meg minket imádkozni, amint János is megtanította tanítványait.
2Ő ezt mondotta nekik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
3A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként.
4És bocsásd meg bűneinket, amint mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól.
5És így szólt nekik: Ha valamelyikőtöknek barátja van, s az odamegy hozzá éjfélkor, és azt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret,
6mert egy barátom érkezett hozzám az útról, és nincs mit adnom ennie
7- és ő így válaszolna belülről: Ne zavarj engem; lásd, az ajtó már be van zárva, és gyermekeim velem együtt az ágyban vannak, nem kelhetek fel, és nem adhatok neked -,
8mondom nektek, ha nem kel is fel, és nem ad is neki azért, mert az barátja, de az Ő erőszakoskodása miatt fel fog kelni, és adni fog neki annyit, amennyire szüksége van.
9Én is mondom nektek: Kérjetek és adnak; keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.
10Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtó nyílik.
11Melyik atya az közületek, aki fiának követ ad, mikor az kenyeret kér, és kígyót ad, amikor halat kér;
12vagy skorpiót ad-e neki, ha tojást kér?
13Ha azért ti, bár rosszak vagytok, tudtok fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább fog a ti mennyei Atyátok Szentlelket adni azoknak, akik tőle kérik!
14És ördögöt űzött ki, amely néma volt. Mikor pedig kiment az ördög, megszólalt a néma, és a sokaság csodálkozott.
15Némelyek azt mondták közülük: Belzebub által, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
16Mások meg kísértették őt, és mennyeijeit kívántak tőle.
17Ő azonban, ismerve gondolataikat, azt mondta nekik: Minden ország, amely önmagával meghasonlik, elpusztul, és összeomlik benne minden ház.
18Ha a Sátán önmagával meghasonlik, hogyan állhat meg az ő országa? Mert ti azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket.
19És ha én Belzebub által űzöm ki az Ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ennélfogva ők maguk lesznek a bíráitok.
20Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az Ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.
21Mikor az erős ember fegyveresen őrzi a maga palotáját: biztonságban van a vagyona.
22De ha nála erősebb ember tör reá, és legyőzi őt, akkor elveszi minden fegyverét, amelyben bízott, és szétosztja, amit tőle zsákmányolt.
23Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol.
24Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken járkál, nyugalmat keresve; és mikor nem talál, azt mondja: Visszatérek a házamba, ahonnét kijöttem.
25És mikor odamegy, kiseperve és felékesítve találja azt.
26Akkor elmegy, vesz maga mellé más hét lelket, nálánál gonoszabbakat, és bemennek, és ott laknak, és annak az embernek utóbbi állapota rosszabb lesz az elsőnél.
27Mikor ő ezeket mondta, egy asszony a sokaságból felemelte szavát és így szólt hozzá: Boldog a méh, amely téged hordozott, és az emlők, amelyekből szoptál.
28Ő pedig így válaszolt: Sőt inkább boldogok azok, akik az Isten beszédét hallgatják és megtartják.
29Mikor pedig még nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, kezdte mondani: Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt kíván, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás jele.
30Mert, mint Jónás jelül volt a niniveieknek, úgy lesz az Ember Fia is e nemzedéknek.
31Dél királynője felkel majd az ítéletkor e nemzedék férfijaival, és elítéli őket, mert ő eljött a világ végéről, hogy hallgassa Salamon bölcsességeit, és íme, Salamonnál nagyobb van itt.
32A ninivei férfiak az ítéletkor együtt támadnak majd fel e nemzedékkel, és elítélik ezt. mivel ők megtértek Jónás prédikálására. És íme, Jónásnál nagyobb van itt.
33Aki lámpást gyújt, nem teszi a sutba, sem a véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.
34A test lámpása a szemed: ha azért a szemed tiszta, egész tested is világos lesz; de ha rossz, tested is sötét.
35Vigyázz azért, hogy a benned levő világosság sötétség ne legyen.
36Ennélfogva, ha az egész tested világos, és semmi részében nincs homály, olyan világos lesz egészen, mint mikor a lámpás fénycsóvájával megvilágít téged.
37Társalkodás közben egy farizeus kérte őt, hogy ebédeljen náluk. És ő bement, és asztalhoz telepedett.
38A farizeus pedig elcsodálkozott. mikor látta, hogy ebéd előtt nem mosta meg a kezét.
39Az Úr így szólott hozzá: Ti, farizeusok, a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablás vágyával: gonoszsággal.
40Bolondok, aki a külsőt teremtette, nem az teremtette-e a belsőt is?
41Adjátok hát alamizsnául azt, ami belől van, és minden: tiszta lesz nektek.
42De jaj nektek, farizeusok, mert megadjátok a tizedet a mentából, kaporból és minden Szerszámból, de elhanyagoljátok az Isten szerint való igazságtételt és a szeretetet; pedig ezeket kellene cselekedni, és amazok sem elhanyagolni!
43Jaj nektek, farizeusok! Mert szeretitek az elől ülést a zsinagógákban, és a piacokon való köszöntéseket.
44Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a sírok, amelyek nem látszanak, és az emberek, akik rajtuk járnak, nem tudják!
45A törvénytudók közül valaki közbeszólt: Mester, mikor ezeket mondod, minket is sértegetsz.
46Ő pedig így folytatta: Jaj nektek, törvénytudóknak is! Mert elhordozhatatlan terhekkel rakjátok meg az emberevet, de ti magatok kis ujjatokkal sem segítitek hordozni azokat a terheket.
47Jaj nektek! Mert ti építitek a próféták sírjait, a ti atyáitok pedig megölték őket.
48így hát ti tanúbizonyságot tesztek atyáitok cselekedetei mellett, és bűntársaik vagytok, mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat.
49Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül sokakat megölnek és üldöznek.
50Számon kérik e nemzedéktől minden próféta vérét, amely a világ teremtésétől fogva kiontatott,
51Ábel vérétől fogva Zakariás véréig, aki az oltár és a szenthely között pusztult el; bizony mondom nektek, számon kérik mindezt ettől a nemzedéktől.
52Jaj nektek, törvénytudók! Mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és akik bementek volna, azokat megakadályoztátok.
53És mikor onnan kiment, az írástudók és farizeusok elkeseredetten ellene fordultak, és kezdték mind több dolog felől faggatni,
54s vadásztak rá, hogy beszédében megfogják.