1Eközben ezrekből álló sokaság gyűlt Össze, úgyhogy csaknem letaposták egymást. Ekkor kezdte tanítványainak mondani: Mindenekelőtt óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.
2Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne jönne, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.
3Azért amit sötétben mondtatok, fényes nappal fogják hallani, s amit belső szobákban fülbe súgtatok, azt a házak tetejéről hirdetik.
4Mondom pedig nektek, barátaimnak: Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, azután nem tudnak semmi többet tenni.
5Megmondom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek, ha megöl, van hatalma arra is, hogy a gyehennára vessen. Bizony mondom nektek: Tőle féljetek!
6Nemde öt verebet lehet venni két garasért. És azok közül egyről sem feledkezik meg az Isten.
7De nektek a fejetek hajszálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, sok verébnél drágábbak vagytok.
8Mondom pedig nektek: Ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Ember Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt.
9Viszont, aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt
10És ha valaki bármit mond az Ember Fia ellen, bocsánatot nyer; de aki a Szentlélek ellen szól káromlást, az nem nyer bocsánatot.
11Amikor majd a zsinagógákba hurcolnak, és a hatóságok és a felsőbbségek elé állítanak, ne aggodalmaskodjatok azon, hogyan, miként védekezzetek, vagy mit mondjatok,
12mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket, mit kell mondanotok.
13Azt kérte valaki a sokaságból: Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.
14Ő így felelt: Ember, ki tett engem bíróvá, vagy osztóvá köztetek?
15Azt mondta azért nekik: vigyázzatok, és Őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem abban van az embernek élete, hogy a vagyonban dúskál.
16És ezt a példázatot mondta nekik: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje.
17Ezért így okoskodott magában: Mit cselekedjem? Nincs hova betakarítanom termésemet.
18Tudom már, mit teszek: Csűrjeimet lerontom, és nagyobbakat építek helyettük. Azokba takarítom minden gabonámat és javaimat.
19És azt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sokat gyűjtöttél sok esztendőre; pihenj, egyél, igyál, gyönyörködjél.
20Az Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ma éjjel visszakérik tőled a te lelked, és akkor kié lesz mindaz, amit szereztél?
21így jár az, aki kincseket gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag.
22Azután így szólt tanítványainak: Ezért mondom nektek, ne aggodalmaskodjatok életetek felől, mit egyetek; se testetek felől, mibe öltözködjetek?
23Mert az élet több mint az eledel, és a test, mint az öltözet.
24Figyeljétek meg a hollókat, hogy azok nem vetnek, sem nem aratnak; nincs kamarájuk, sem csűrjük, és az Isten mégis táplálja őket. Mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál!
25Ugyan ki az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelhetné élete hosszát egy arasznyival?
26Ha tehát ti még ilyen egészen kicsiny dolgot sem tudtok megtenni, miért aggodalmaskodtok a többi felől?
27Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek? Nem fonnak, és nem szőnek; de mondom nektek, Salamon az ő teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik.
28Ha pedig a füvet, amely ma a mezőn van, és holnap a kemencébe vetik, így ruházza az Isten, mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!
29Ti se kérdezzétek, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok,
30mert mindezeket e világ szerinti pogányok keresik. Jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy ezekre szükségetek van.
31Csak keressétek az Isten országát, és ezek ráadásul megadatnak nektek.
32Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.
33Adjátok el, amitek van, és osszátok szét alamizsnaként; szerezzetek magatoknak meg nem avuló erszényeket, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem fér hozzá, sem a moly meg nem emészti.
34Ahol a ti kincsetek, ott a szívetek is.
35Övezzétek fel derekaitokat és lámpásotok égjen. [Mt 25,1-13]
36Ti meg legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik urukat várják, mikor jön meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjön és zörget. azonnal ajtót nyissanak neki.
37Boldogok azok a szolgák, akiket uruk érkezésekor éberen talál; bizony mondom nektek, kötényt köt, asztalához ülteti, odaáll és kiszolgálja őket.
38Akár a második őrváltáskor, akár a harmadik őrváltáskor jön is meg, és úgy találj, őket: boldogok azok a szolgák
39Ezt pedig jegyezzétek meg Ha tudná a ház gazdája, melyik órában jön a tolvaj, vigyázna, és nem engedné meg, hogy háziba törjön.
40Ti azért legyetek készért. az Embernek Fia abban az órában jön el, mikor nem a gondoljátok.
41Péter erre megkérdezte: Uram, csak nekünk mondod-e ezt a példázatot, vagy mindenkinek? Az Úr így felelt:
42Hát milyen az a hű és okos sáfár, akit az úr az ő házanépe fölé rendel, hogy adja ki nekik búzarészüket (porciójukat) a maga idejében?
43Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az ő ura, mikor hazajön!
44Bizony mondom nektek. hogy minden vagyona felett gondviselővé teszi.
45De ha az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja az én uram még a hazajövetelt, és kezdené verni a szolgákat és a szolgálóleányokat, és enni-inni és részegeskedni:
46Megjön annak a szolgának az ura, amely napon nem várja. és amely órában nem gondolja, és kettévágatja ót, és a hitetlenek sorsára juttatja.
47És amelyik szolga tudta az ő ura akaratát, de nem készült, sem annak akarata szerint nem cselekedett, azt nagyon megbotozzák;
48viszont aki nem ismeri ura akaratát, és úgy művel verést érdemlő dolgokat, az kevesebb botütést kap. Attól, akinek sokat adtak, sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kívánnak.
49Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre. Mennyire szeretném, ha már lángolna!
50Pedig még előttem van a keresztség, amellyel meg kell keresztelkednem, hogyne szoronganék, amíg az meg nem történik?
51Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak e földre? Nem, mondom nektek, sőt inkább meghasonlást.
52Mert mostantól fogva, ha öten lesznek egy házban, meghasonlanak: három kettő ellen, és kettő három ellen oszlik meg:
53az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen, az anya a leány ellen, és a leány az anyja ellen, a napa a menye ellen, és a meny a napa ellen (fordul).
54Szólt a sokasághoz: Mikor látjátok, hogy nyugatról felhő támad, mindjárt azt mondjátok: Záporeső jön, és úgy is lesz.
55És mikor halljátok, hogy a déli szél fúj, azt mondjátok, hőség lesz, - és úgy is lesz.
56Képmutatók, az ég és föld jelenségeit meg tudjátok magyarázni; hogyan van, hogy a mostani időket nem tudjatok megítélni?
57És mi dolog, hogy ti magatoktól nem tudjátok megítélni, mi a helyes?
58Mikor pedig ellenfeleddel a hatóság elé mégy, légy rajta, hogy útközben békésen megegyezz vele, mert ha nem: a bíró elé hurcol téged, és a bíró átad a poroszlónak, és a poroszló tömlőébe vet.
59Mondom neked, hogy nem jössz ki onnét, amíg meg nem fizetsz az utolsó fillérig.