Luke 13
1 Éppen abban az időben érkeztek meg némelyek azzal a hírrel, hogy egynéhány galileainak áldozatuk bemutatása közben Pilátus vérét ontatta.
2 És Jézus ezt mondta nekik: Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket szenvedték?
3 Mondom nektek: Nem. Sőt, ha meg nem tértek, ti is mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.
4 Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akikre rászakadt a torony Siloám tavánál és megölte őket, bűnösebb volt Jeruzsálem minden más lakójánál?
5 Mondom nektek: Nem. Sőt, ha meg nem tértek, ti is mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.
6 És ezt a példázatot mondta: Volt egy embernek egy fügefája a szőlejében. Elment és gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált.
7 És így szólt a vincellérhez: íme, három esztendeje már, hogy idejárok, és gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, és nem találok. Vágd ki, miért zsarolja ki a földet?
8 De az így kérte őt: uram, hagyd még meg ebben az esztendőben, amíg körülásom és megtrágyázom;
9 hátha jövőre terem? Ha pedig nem, akkor vágd ki.
10 Egyszer szombat napon tanított az egyik zsinagógában.
11 És íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc év óta betegség lelke lakott, és úgy meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni.
12 És mikor látta őt Jézus, odahívta magához, és ezt mondta neki: Asszony, megszabadultál betegségedtől,
13 és rátette a kezét. Az nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.
14 A zsinagógái elöljáró azonban afelett való bosszúságában, hogy Jézus szombat napon gyógyított, azt mondta a sokaságnak: Hat nap van munkára rendelve, azokon jöjjetek, és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombaton.
15 Ekkor az Úr így felelt meg neki: Képmutató, vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszitek-e itatni?
16 Hát ezt, az Ábrahám leányát, akit már tizennyolc esztendeje megkötözve tart a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombat napon?,
17 És mikor ezeket mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, és az egész nép örült mindazokon a dicsőséges dolgokon, amelyek Őáltala történtek.
18 Azután így szólt Jézus: Mihez hasonló az Isten országa? És mihez hasonlítsam azt?
19 Hasonló a mustármaghoz, amelyet az ember vett, és elvetett a kertjében. Az pedig felnövekedett és fává lett. Az égi madarak fészket raktak ágain.
20 És ismét szólt: Mihez hasonlítsam az Isten országát?
21 Hasonló a kovászhoz, amelyet az asszony vett, és három mérce lisztbe belekeverte, és az egész megkelt.
22 Így haladt át tanítva a városokon és falvakon, és Jeruzsálem felé tartott.
23 Megkérdezte tőle valaki; Uram, ugye kevesen vannak, akik üdvözülnek? Ő pedig így felelt:
24 Törekedjetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan igyekeznek majd bemenni, de nem tudnak.
25 Ha ti majd attól fogva, hogy a házigazda felkelt és bezárta az ajtót, kívül megállva az ajtón zörgetni kezdetek, és azt mondjátok: Uram, nyiss ajtót nekünk - ő így felel majd nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok.
26 Hiába kezditek majd mondani akkor: Színed előtt ettünk és ittunk, és utcáinkon tanítottál,
27 Ő ezt mondja: Mondom nektek, hogy nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok tőlem mindnyájan, gonoszság cselekvői! [Zsolt 6,9]
28 Sírás és fogcsikorgatás lesz majd ott, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat pedig kívül.
29 És jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában.
30 Íme vannak utolsók, akik elsőkké lesznek, és vannak elsők, akik utolsókká lesznek.
31 Ugyanakkor jött hozzá néhány farizeus és ezt mondták: Eredj és menj el innét, mert Heródes meg akar téged ölni.
32 És Ő így felelt nekik: Menjetek el, mondjátok meg annak a rókának: íme, ördögöket űzök ki, és gyógyítok, ma és holnap; harmadnap bevégzem küldetésem.
33 De ma, holnap és holnapután úton kell lennem, mert nem lehetséges, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
34 Jeruzsálem! Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de ti nem akartátok.
35 íme pusztán marad nektek a ti házatok. Mondom nektek, hogy nem láttok engem, míg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki jött az Úrnak nevében! [Zsolt 118,26]