Luke 14
1 Történt, hogy mikor egy szombaton valamelyik farizeus házához ment ebédelni, azok leselkedtek reá.
2 És íme egy vízkóros ember állt előtte.
3 És Jézus így szólt a törvénytudóknak és farizeusoknak: Szabad-e szombat napon gyógyítani, vagy nem?
4 Azok hallgattak. Ő rátette kezét, meggyógyította és elbocsátotta.
5 Majd azt mondta nekik: Ki az közületek, akinek fia vagy az ökre szombat napon kútba esik, és azonnal nem húzza ki?
6 Ezekre nem tudtak felelni.
7 Majd példázatot mondott a meghívottaknak, mikor észrevette, hogyan válogatták a főhelyeket.
8 Ha valaki lakodalomba hív, ne ülj a főhelyre, mert lehet nálad érdemesebb ember is meghívva,
9 és akkor a házigazda odamegy hozzád, és ezt mondja neked: Add át neki ezt a helyet, és akkor szégyenkezve egy utolsó helyre kerülsz.
10 Hanem ha meghívnak, menj és ülj le az utolsó helyre. Akkor odamegy a házigazda, és azt mondja neked: Barátom, ülj feljebb! Neked nagy becsületed lesz a vendégsereg előtt.
11 Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. [Mt 23,12]
12 Akkor a házigazdához fordult, és ezt mondta: Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, hogy viszont ők is meg ne hívjanak, és viszonzást adjanak neked.
13 Hanem ha vendégséget készítesz, hívd a szegényeket, csonka-bonkákat, sántákat, vakokat,
14 és boldog leszel, mivel ők nem tudják viszonozni neked, de megkapod majd jutalmadat az igazak feltámadásakor.
15 Mikor az egyik vendég ezt meghallotta, így szólt: Boldog az, aki Isten országának vendége!
16 Ő pedig így felelt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott.
17 Amikor eljött a vacsora ideje, elküldte szolgáját, s azt üzente a meghívottaknak: Jertek, mert már minden készen van!
18 Ekkor mindnyájan sorra elkezdték magukat mentegetni. Az első azt üzente neki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, fogadd el a mentségemet.
19 És a másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy kipróbáljam; kérlek, fogadd el a mentségemet.
20 Megint másik így szólt: Feleséget vettem, és ezért nem mehetek.
21 A szolga hazament, mindezt jelentette az urának. Ekkor a házigazda megharagudott, és azt mondta szolgájának: Menj hamar a város tereire és utcáira, és hozd be a szegényeket, csonka-bonkákat, sántákat és vakokat.
22 És a szolga azt mondta: uram, megtörtént, amit parancsoltál, és mégis van hely.
23 Akkor így szóit az úr a szolgának: Eredj az utakra, a sövényekhez, és erőltess, (unszolj) mindenkit, hogy bejöjjön, hadd teljék meg a házam.
24 Mert mondom nektek, hogy senki a meghívottak közül nem kóstolja meg az én vacsorámat.
25 Nagy sokaság ment utána, és ő megfordulva így szólt hozzájuk:
26 Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli meg atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fiútestvéreit és nőtestvéreit, sőt a saját életét is, nem lehet az én tanítványom.
27 És ha valaki nem veszi fel az ő keresztjét, és úgy nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom.
28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde leül először, kiszámítja költségét, hogy van-e, amivel elvégezze?
29 Ha ugyanis alapot vetett, de bevégezni nem bírja, aki csak látja, kicsúfolja őt,
30 és azt mondja: Ez az ember elkezdte az építést, de nem bírta véghezvinni.
31 Vagy ha az egyik király háborúba megy a másik ellen, nemde leül először, és tanácsot tart, hogy a maga tízezer emberével szembeszállhat-e azzal, aki húszezerrel jön ellene?
32 Mert különben kénytelen addig, amíg a másik még távol van, követséget küldeni, és megkérdezni a békefeltételeket.
33 Így tehát, ha közületek valaki le nem mond minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom.
34 Jó a só, de ha ízét veszti, mivel sózzák meg?
35 Sem a földre, sem trágyára nem alkalmas; kidobják. Akinek van füle a hallásra, haltja!