1Történt, hogy mikor egy szombaton valamelyik farizeus házához ment ebédelni, azok leselkedtek reá.
2És íme egy vízkóros ember állt előtte.
3És Jézus így szólt a törvénytudóknak és farizeusoknak: Szabad-e szombat napon gyógyítani, vagy nem?
4Azok hallgattak. Ő rátette kezét, meggyógyította és elbocsátotta.
5Majd azt mondta nekik: Ki az közületek, akinek fia vagy az ökre szombat napon kútba esik, és azonnal nem húzza ki?
6Ezekre nem tudtak felelni.
7Majd példázatot mondott a meghívottaknak, mikor észrevette, hogyan válogatták a főhelyeket.
8Ha valaki lakodalomba hív, ne ülj a főhelyre, mert lehet nálad érdemesebb ember is meghívva,
9és akkor a házigazda odamegy hozzád, és ezt mondja neked: Add át neki ezt a helyet, és akkor szégyenkezve egy utolsó helyre kerülsz.
10Hanem ha meghívnak, menj és ülj le az utolsó helyre. Akkor odamegy a házigazda, és azt mondja neked: Barátom, ülj feljebb! Neked nagy becsületed lesz a vendégsereg előtt.
11Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. [Mt 23,12]
12Akkor a házigazdához fordult, és ezt mondta: Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, hogy viszont ők is meg ne hívjanak, és viszonzást adjanak neked.
13Hanem ha vendégséget készítesz, hívd a szegényeket, csonka-bonkákat, sántákat, vakokat,
14és boldog leszel, mivel ők nem tudják viszonozni neked, de megkapod majd jutalmadat az igazak feltámadásakor.
15Mikor az egyik vendég ezt meghallotta, így szólt: Boldog az, aki Isten országának vendége!
16Ő pedig így felelt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott.
17Amikor eljött a vacsora ideje, elküldte szolgáját, s azt üzente a meghívottaknak: Jertek, mert már minden készen van!
18Ekkor mindnyájan sorra elkezdték magukat mentegetni. Az első azt üzente neki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, fogadd el a mentségemet.
19És a másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy kipróbáljam; kérlek, fogadd el a mentségemet.
20Megint másik így szólt: Feleséget vettem, és ezért nem mehetek.
21A szolga hazament, mindezt jelentette az urának. Ekkor a házigazda megharagudott, és azt mondta szolgájának: Menj hamar a város tereire és utcáira, és hozd be a szegényeket, csonka-bonkákat, sántákat és vakokat.
22És a szolga azt mondta: uram, megtörtént, amit parancsoltál, és mégis van hely.
23Akkor így szóit az úr a szolgának: Eredj az utakra, a sövényekhez, és erőltess, (unszolj) mindenkit, hogy bejöjjön, hadd teljék meg a házam.
24Mert mondom nektek, hogy senki a meghívottak közül nem kóstolja meg az én vacsorámat.
25Nagy sokaság ment utána, és ő megfordulva így szólt hozzájuk:
26Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli meg atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fiútestvéreit és nőtestvéreit, sőt a saját életét is, nem lehet az én tanítványom.
27És ha valaki nem veszi fel az ő keresztjét, és úgy nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom.
28Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde leül először, kiszámítja költségét, hogy van-e, amivel elvégezze?
29Ha ugyanis alapot vetett, de bevégezni nem bírja, aki csak látja, kicsúfolja őt,
30és azt mondja: Ez az ember elkezdte az építést, de nem bírta véghezvinni.
31Vagy ha az egyik király háborúba megy a másik ellen, nemde leül először, és tanácsot tart, hogy a maga tízezer emberével szembeszállhat-e azzal, aki húszezerrel jön ellene?
32Mert különben kénytelen addig, amíg a másik még távol van, követséget küldeni, és megkérdezni a békefeltételeket.
33Így tehát, ha közületek valaki le nem mond minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom.
34Jó a só, de ha ízét veszti, mivel sózzák meg?
35Sem a földre, sem trágyára nem alkalmas; kidobják. Akinek van füle a hallásra, haltja!