1Mindenféle vámszedő és bűnös jött hozzá, hogy hallgassák őt.
2A farizeusok és írástudók pedig zúgolódtak: Ez bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik.
3Ekkor mondta ezt a példázatot:
4Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egy közülük elvész, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy el az elveszett után, amíg meg nem találja?
5És ha megtalálta, örömében felveszi a vállára,
6és hazamenve összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: Örvendezzetek velem, mert megtaláltam az én elveszett juhomat.
7Mondom nektek, hogy ugyanígy a mennyben is nagyobb öröm lesz egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akiknek nincs szükségük megtérésre.
8Vagy ha valamelyik asszonynak tíz drahmája van, és egy drahmát elveszt, nem gyújt-e menten mécsest, és nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, mígnem megtalálja?
9És ha megtalálta, összehívja barátnőit, szomszédasszonyait, s így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett drahmát!
10Mondom nektek, így örvendeznek az Isten angyalai is egyetlen megtérő bűnösön.
11Azután így folytatta: Egy embernek volt két fia.
12A fiatalabbik ezt mondotta az atyjának: Atyám, add ki nekem a vagyon reám eső részét. Az megosztotta köztük a vagyont.
13Nem sok idő múlva aztán a kisebbik fiú összeszedte mindenét, messze tartományba költözött, és feslett életet élve eltékozolta vagyonát.
14Mire mindenét elköltötte, nagy éhség támadt abban a tartományban, és kezdett ínséget látni.
15Akkor elszegődött annak a tartománynak egyik polgárához, aki kiküldte őt a mezejére, disznókat legeltetni.
16Szívesen megtöltötte volna gyomrát avval a moslékkal, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.
17Akkor aztán magába szállt, és így bánkódott: Az én atyámnak hány bérese bővölködik kenyérben, én pedig itt éhen halok.
18Felkelek, elmegyek az én atyámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vetkeztem az ég ellen és te ellened,
19és nem vagyok immár méltó, hogy fiad legyek. Fogadj be engem béreseid közé.
20Fölkerekedett és hazament az atyjához. Mikor még távol volt, meglátta őt az atyja, megesett rajta a szíve. Odafutott, a nyakába borult és összecsókolta.
21így szólt neki a fiú: Atyám, vetkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok immár méltó, hogy fiadnak nevezz.
22Az atya azonban azt mondta szolgáinak: Gyorsan hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt az ujjara, és sarut a lábára!
23Vezessétek elő a hizlalt tulkot, vágjátok le, és együnk és vigadjunk,
24mert ez az én fiam meghalt, de feltámadott,,elveszett, de újra megkerült! És elkezdtek vigadni.
25A nagyobbik fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közelgett a házhoz, meghallotta a zenét és a táncot.
26Előszólított egy szolgát, és megtudakolta, mi az?
27Az pedig így felelt neki: Öcséd jött meg, és atyád levágatta a hizlalt tulkot, mivel egészségben nyerte őt vissza.
28Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. Atyja ment ki hozzá és kérlelte;
29de ő így válaszolt atyjának: Íme annyi esztendeje szolgálok neked; parancsodat soha meg nem szegtem, és te egyetlen kecskegödölyét sem adtál, hogy barátaimmal vigadjak.
30Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki parázna nőkkel emésztette föl vagyonodat, levágattad neki a hizlalt tulkot.
31Az pedig így felelt neki: Fiam, te mindenkor velem vagy, és mindenem a tiéd;
32vigadoznod és örvendezned kellene hát, hogy ez a te testvéred halott volt, és életre kelt, elveszett, de újra megkerült.