1Azután a tanítványaihoz fordult: Volt egy gazdag ember, és annak egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy javait eltékozolja.
2Hívatta azért, és azt mondta neki: Mit hallok felőled? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár.
3Így szólt magában a sáfár: Mitévő legyek, ha az én uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek.
4Tudom már, mit tegyek, hogy befogadjanak házaikba az emberek, mikor a sáfárságtól megfosztanak.
5Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Az elsőtől megkérdezte: Mennyivel tartozol az én uramnak?
6Az pedig így felelt: Száz bátus olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az adósleveledet, ülj le, és írj hamar ötvenet.
7Azután szólott a másiknak: Hát te mennyivel tartozol? Száz kórus búzával, felelte. Annak is azt mondta: Vedd az adósleveledet, és írj nyolcvanat.
8Még dicsérte is az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert - el kell ismerni -a világ fiai okosabbak, mint a világosság fiai.
9De én azt mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, s mikor az elfogy, befogadnak titeket az örök hajlékok! [Mk 18,22; Mt 19,21]
10Aki hű a kevesen, az hű a sokon is. És aki a kevesen hamis, a sokon is az.
11Ha azért a hamis mammonon nem voltatok hűségesek, ki fogja rátok bízni az igazi gazdagságot?
12És ha másén nem voltatok hűségesek, ki adja oda nektek, ami a tiétek?
13Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. [Mt 6,24]
14Hallották mindezt a pénzsóvár farizeusok, és kigúnyolták őt.
15Ő meg így szólt nekik: Ti az emberek előtt igaznak valljátok magatokat, de az Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt igen kívánatos, az az Isten előtt utálatos.
16A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országa hirdettetik, és mindenki erejét megfeszítve törekedik be abba.
17Pedig könnyebben elmúlik a menny és a föld mintsem, hogy a törvényből egy pontocska is elessék.
18Mindenki, aki elbocsátja a feleségét, és mást vesz el, házasságot tör, és mindenki, aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, házasságot tör.
19Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és mindennap dúsan lakmározott.
20És egy Lázár nevű koldus, tele fekélyekkel, ott feküdt az ő kapuja előtt.
21Szeretett volna jóllakni a gazdag ember asztaláról lehullott morzsákkal, de még az ebek is odamentek, és nyalták a sebét.
22Történt pedig, hogy meghalt a koldus és az angyalok Ábrahám kebelébe vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették.
23És amint a pokol gyötrelmei között felemelte tekintetét, látta távolról Ábrahámot és Lázárt az ő kebelén.
24Ekkor felkiáltott. Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy mártsa ujja hegyeit a vízbe és hűsítse meg a nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban.
25Ábrahám azonban így felelt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te javaidat már életedben elvetted éppúgy, mint Lázár is a rosszat. Most ő itt vigasztalódik, te pedig gyötrődöl.
26Mindezeken felül köztünk és közöttetek áthághatatlan szakadék tátong, hogy akik innen hozzátok akarnak átmenni, ne mehessenek, se onnan hozzánk át ne jöhessen senki.
27Amaz pedig így szólt: Kérlek akkor, atyám, hogy küldd el őt apám házához,
28mert van öt testvérem; hadd tegyen nekik bizonyságot, hogy ne jussanak ők is ide, a gyötrelemnek a helyére.
29Felelt neki Ábrahám: Van Mózesük és prófétájuk. Hallgassák azokat!
30De amaz tovább erősködött: Nem úgy, atyám, Ábrahám; hanem ha valaki a halottak közül megy hozzájuk, megtérnek.
31Ő azonban ezt mondta: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, nem győzi meg őket az sem, ha valaki a halottak közül feltámad.