Luke 17
1 Aztán így szólt a tanítványaihoz: Lehetetlen, hogy botránkozás ne essék; de jaj annak, aki által esik.
2 Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják, minthogy egyet is bűnre csábítson e kicsinyek közül.
3 Vigyázzatok magatokra! Ha vetkezik a te atyádfia, dorgáld meg; és ha megbánja, bocsáss meg neki.
4 És ha egy nap hétszer vetkezik ellened, és hétszer fordul hozzád ezzel a szóval: megbántam - bocsáss meg neki.
5 Az apostolok kérték az Urat: Növeld a mi hitünket!
6 Az Úr így válaszolt: Ha annyi hitetek volna, mint egy mustármag, ezt mondanátok ennek az eperfának: Szakadj ki gyökerestül, és verj gyökeret a tengerben - engedelmeskednék nektek.
7 Kicsoda az közületek, akinek ha szolgája szánt vagy legeltet, mihelyt a mezőről megjön, tüstént azt mondja neki, jöjj hamar, ülj az asztalhoz!?
8 Sőt nem azt mondja-e neki, készíts nekem vacsorára valót és övezd fel magadat, szolgálj ki engem, amíg eszem és iszom, s azután egyél, igyál magad is?
9 Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy megtette, amit neki parancsolt? Nem gondolom.
10 Azért hát ti is, ha minden parancsolatot teljesítettetek, mondjátok ezt; haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, amivel tartoztunk.
11 Amikor pedig útban volt Jeruzsálem felé, a Samária és Galilea közötti határon haladt át.
12 És mikor egy faluba bement, tíz bélpoklos jött eléje, akik távol megálltak
13 és felemelt szóval kiáltották: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk.
14 És mikor látta őket, azt mondta nekik: Menjetek el, mutassátok,meg magatokat a papoknak. És amíg odajártak, megtisztultak.
15 Egyikük aztán, látva, hogy meggyógyult, visszatért és fennhangon magasztalta az Istent,
16 és Jézus lábánál arcra borulva hálát adott neki. És ez az ember samáriai volt.
17 Ekkor Jézus ezt mondta: Nem tisztult-e meg mind a tíz? Hol van a többi kilenc?
18 Nem akadt, aki visszatért volna, hogy dicsőítse az Istent, csak ez az idegen?
19 És így szólt hozzá: Kelj fel, menj el, a te hited megtartott téged.
20 Amikor pedig a farizeusok megkérdezték tőle, mikor jön el az Isten országa, azt felelte nekik: Az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el.
21 Sem azt nem mondják: Íme, itt! vagy: Amott van! Mert az Isten országa közöttetek van.
22 A tanítványoknak pedig ezt mondta: Eljön az idő, amikor szeretnétek látni egy napot az Ember Fiának idejéből, de nem láttok.
23 És mondják majd nektek: Íme itt! Íme amott van! De ne csődüljetek oda,
24 mert amint a villámlás fénye az ég egyik aljától a másikig cikázik, úgy lesz az Ember Fia is az ő napján.
25 De előbb sokat kell neki szenvednie és megvettetnie e nemzedéktől.
26 És, mint Noé napjaiban történt, úgy lesz az Ember Fiának eljövetelekor is.
27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, mind ama napig, amelyen Noé bement a árkába. Azután eljött az özönvíz és mindenkit elpusztított.
28 Ugyanígy történt Lót napjaiban is: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek,
29 de amelyik napon Lót elhagyta Sodomát, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elpusztított.
30 Éppen így lesz azon a napon, amelyen az Ember Fia megjelenik.
31 Aki azon a napon a háztetőn lesz, és holmija a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye azt; és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza.
32 Emlékezzetek Lót feleségére!
33 Aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt, és aki elveszíti, megtartja azt.
34 Mondom nektek, azon az éjszakán, ha ketten lesznek egy ágyban, az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.
35 Két asszony őröl együtt, az egyiket felveszik, és a másikat otthagyják.
36 Ketten lesznek a mezőn, az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.
37 És azok így feleltek neki: Hol Uram? Ő pedig azt mondta nekik: Ahol a holttest, odagyűlnek a saskeselyűk is. [Mt 24,28]