1Aztán így szólt a tanítványaihoz: Lehetetlen, hogy botránkozás ne essék; de jaj annak, aki által esik.
2Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják, minthogy egyet is bűnre csábítson e kicsinyek közül.
3Vigyázzatok magatokra! Ha vetkezik a te atyádfia, dorgáld meg; és ha megbánja, bocsáss meg neki.
4És ha egy nap hétszer vetkezik ellened, és hétszer fordul hozzád ezzel a szóval: megbántam - bocsáss meg neki.
5Az apostolok kérték az Urat: Növeld a mi hitünket!
6Az Úr így válaszolt: Ha annyi hitetek volna, mint egy mustármag, ezt mondanátok ennek az eperfának: Szakadj ki gyökerestül, és verj gyökeret a tengerben - engedelmeskednék nektek.
7Kicsoda az közületek, akinek ha szolgája szánt vagy legeltet, mihelyt a mezőről megjön, tüstént azt mondja neki, jöjj hamar, ülj az asztalhoz!?
8Sőt nem azt mondja-e neki, készíts nekem vacsorára valót és övezd fel magadat, szolgálj ki engem, amíg eszem és iszom, s azután egyél, igyál magad is?
9Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy megtette, amit neki parancsolt? Nem gondolom.
10Azért hát ti is, ha minden parancsolatot teljesítettetek, mondjátok ezt; haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, amivel tartoztunk.
11Amikor pedig útban volt Jeruzsálem felé, a Samária és Galilea közötti határon haladt át.
12És mikor egy faluba bement, tíz bélpoklos jött eléje, akik távol megálltak
13és felemelt szóval kiáltották: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk.
14És mikor látta őket, azt mondta nekik: Menjetek el, mutassátok,meg magatokat a papoknak. És amíg odajártak, megtisztultak.
15Egyikük aztán, látva, hogy meggyógyult, visszatért és fennhangon magasztalta az Istent,
16és Jézus lábánál arcra borulva hálát adott neki. És ez az ember samáriai volt.
17Ekkor Jézus ezt mondta: Nem tisztult-e meg mind a tíz? Hol van a többi kilenc?
18Nem akadt, aki visszatért volna, hogy dicsőítse az Istent, csak ez az idegen?
19És így szólt hozzá: Kelj fel, menj el, a te hited megtartott téged.
20Amikor pedig a farizeusok megkérdezték tőle, mikor jön el az Isten országa, azt felelte nekik: Az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el.
21Sem azt nem mondják: Íme, itt! vagy: Amott van! Mert az Isten országa közöttetek van.
22A tanítványoknak pedig ezt mondta: Eljön az idő, amikor szeretnétek látni egy napot az Ember Fiának idejéből, de nem láttok.
23És mondják majd nektek: Íme itt! Íme amott van! De ne csődüljetek oda,
24mert amint a villámlás fénye az ég egyik aljától a másikig cikázik, úgy lesz az Ember Fia is az ő napján.
25De előbb sokat kell neki szenvednie és megvettetnie e nemzedéktől.
26És, mint Noé napjaiban történt, úgy lesz az Ember Fiának eljövetelekor is.
27Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, mind ama napig, amelyen Noé bement a árkába. Azután eljött az özönvíz és mindenkit elpusztított.
28Ugyanígy történt Lót napjaiban is: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek,
29de amelyik napon Lót elhagyta Sodomát, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elpusztított.
30Éppen így lesz azon a napon, amelyen az Ember Fia megjelenik.
31Aki azon a napon a háztetőn lesz, és holmija a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye azt; és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza.
32Emlékezzetek Lót feleségére!
33Aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt, és aki elveszíti, megtartja azt.
34Mondom nektek, azon az éjszakán, ha ketten lesznek egy ágyban, az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.
35Két asszony őröl együtt, az egyiket felveszik, és a másikat otthagyják.
36Ketten lesznek a mezőn, az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.
37És azok így feleltek neki: Hol Uram? Ő pedig azt mondta nekik: Ahol a holttest, odagyűlnek a saskeselyűk is. [Mt 24,28]