Luke 18
1 Mondott nekik példázatot arról is, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad megrestülniük
2 Azt mondta: Volt egy városban egy bíró, aki az Istent nem félte és az emberekkel nem törődött.
3 Volt egy özvegyasszony is abban a varosban, aki gyakran elment hozzá és kérte: Adj nekem igazat peres felemmel szemben!
4 Ám ez egy ideig nem akart, de aztán így szólt magában: Bár én az Istent nem félem, az emberekkel sem törődöm,
5 mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végtére nekem jöjjön és bántalmazzon.
6 Szólt az Úr: Hallottátok, mit mond a hamis bíró?
7 Hát az Isten nem szolgáltat-e igazságot az ő választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? Vajon váratja-e őket?
8 Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamar. Mindazáltal (kérdés, hogy) mikor az Ember Fia eljön, vajon talál-e hitet a földön?
9 Némelyeknek pedig, akik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot mondta:
10 Két ember ment fel a templomba imádkozni: Az egyik farizeus, s a másik vámszedő.
11 A farizeus megállva így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, becstelen, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.
12 Böjtölök kétszer egy héten; tizedet adok mindenből, amit szereztem.
13 A vámszedő pedig távol állva még a tekintetét sem merte felemelni az égre, hanem csak a mellét verte és így könyörgött: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
14 Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, amaz nem. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztal tátik.
15 Odavitték hozzá a kisgyermekeket is, hogy kezét rajok tegye. Amikor ezt a tanítványok látták, megdorgálták (elutasították) őket.
16 Jézus azonban magához hívta őket és ezt mondta: Engedjétek hozzám a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.
17 Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.
18 Megkérdezte őt egy főember: Jó Mester, mit tegyek, hogy az örök életet elnyerjem?
19 Jézus pedig azt mondta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.
20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál! Ne ölj! Ne lopj! Hamis tanúbizonyságot ne tégy! Tiszteld atyádat és anyádat!
21 Az pedig így szólt: Mindezt megtartottam ifjúságomtól fogva.
22 Mikor Jézus hallotta ezt, azt mondta: Még egy fogyatkozás van benned. Add el minden vagyonodat, és osszad szét a szegények között, és kincsed lesz a mennyben; és jöjj, kövess engem.
23 Az pedig, mikor ezt hallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.
24 Jézus pedig rátekintett és így szólt: Milyen nehezen mennek be az Isten országába a vagyonos emberek! [1Tim 6,8-10]
25 Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.
26 Akik pedig ezt hallották, így szóltak: Kicsoda üdvözülhet akkor?
27 Ő pedig így felelt: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges Istennél.
28 Péter megszólalt: íme mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.
29 Ő pedig azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát, vagy feleségét, vagy testvéreit, vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért,
30 hogy sokszorosan többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világban pedig örök életet.
31 És félrevonta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: íme felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden, amit a próféták megírtak az Ember Fiáról.
32 Mert a pogányok kezébe adják, és megcsúfolják, meggyalázzák és megköpdösik.
33 Azután megostorozzák és megölik; de harmadnap feltámad.
34 Ők azonban mindebből semmit sem fogtak fel, mivel ez a beszéd el volt rejtve előttük. És nem értették meg a mondottakat.
35 Történt pedig, hogy mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az út mellett;
36 És mikor hallotta, hogy sokan mennek el mellette, tudakozódott, hogy mi az.
37 Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.
38 És így kiáltott: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
39 Akik pedig elöl mentek, szóltak, hogy hallgasson; de ő annál hangosabban kiáltotta: Dávid fia, könyörülj rajtam!
40 Ekkor Jézus megállóit, és megparancsolta, hogy vezessék oda hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle:
41 Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig így szólt: Uram, hogy ismét lássak.
42 És Jézus azt mondta neki: Láss! A te hited megtartott téged.
43 És azonnal megjött a szemevilága, és követte őt dicsőítve az Istent. Mikor ezt látta mind az egész nép, dicséretet mondott Istennek.