1Mondott nekik példázatot arról is, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad megrestülniük
2Azt mondta: Volt egy városban egy bíró, aki az Istent nem félte és az emberekkel nem törődött.
3Volt egy özvegyasszony is abban a varosban, aki gyakran elment hozzá és kérte: Adj nekem igazat peres felemmel szemben!
4Ám ez egy ideig nem akart, de aztán így szólt magában: Bár én az Istent nem félem, az emberekkel sem törődöm,
5mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végtére nekem jöjjön és bántalmazzon.
6Szólt az Úr: Hallottátok, mit mond a hamis bíró?
7Hát az Isten nem szolgáltat-e igazságot az ő választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? Vajon váratja-e őket?
8Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamar. Mindazáltal (kérdés, hogy) mikor az Ember Fia eljön, vajon talál-e hitet a földön?
9Némelyeknek pedig, akik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot mondta:
10Két ember ment fel a templomba imádkozni: Az egyik farizeus, s a másik vámszedő.
11A farizeus megállva így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, becstelen, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.
12Böjtölök kétszer egy héten; tizedet adok mindenből, amit szereztem.
13A vámszedő pedig távol állva még a tekintetét sem merte felemelni az égre, hanem csak a mellét verte és így könyörgött: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
14Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, amaz nem. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztal tátik.
15Odavitték hozzá a kisgyermekeket is, hogy kezét rajok tegye. Amikor ezt a tanítványok látták, megdorgálták (elutasították) őket.
16Jézus azonban magához hívta őket és ezt mondta: Engedjétek hozzám a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.
17Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.
18Megkérdezte őt egy főember: Jó Mester, mit tegyek, hogy az örök életet elnyerjem?
19Jézus pedig azt mondta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.
20A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál! Ne ölj! Ne lopj! Hamis tanúbizonyságot ne tégy! Tiszteld atyádat és anyádat!
21Az pedig így szólt: Mindezt megtartottam ifjúságomtól fogva.
22Mikor Jézus hallotta ezt, azt mondta: Még egy fogyatkozás van benned. Add el minden vagyonodat, és osszad szét a szegények között, és kincsed lesz a mennyben; és jöjj, kövess engem.
23Az pedig, mikor ezt hallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.
24Jézus pedig rátekintett és így szólt: Milyen nehezen mennek be az Isten országába a vagyonos emberek! [1Tim 6,8-10]
25Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.
26Akik pedig ezt hallották, így szóltak: Kicsoda üdvözülhet akkor?
27Ő pedig így felelt: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges Istennél.
28Péter megszólalt: íme mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.
29Ő pedig azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát, vagy feleségét, vagy testvéreit, vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért,
30hogy sokszorosan többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világban pedig örök életet.
31És félrevonta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: íme felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden, amit a próféták megírtak az Ember Fiáról.
32Mert a pogányok kezébe adják, és megcsúfolják, meggyalázzák és megköpdösik.
33Azután megostorozzák és megölik; de harmadnap feltámad.
34Ők azonban mindebből semmit sem fogtak fel, mivel ez a beszéd el volt rejtve előttük. És nem értették meg a mondottakat.
35Történt pedig, hogy mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az út mellett;
36És mikor hallotta, hogy sokan mennek el mellette, tudakozódott, hogy mi az.
37Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.
38És így kiáltott: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
39Akik pedig elöl mentek, szóltak, hogy hallgasson; de ő annál hangosabban kiáltotta: Dávid fia, könyörülj rajtam!
40Ekkor Jézus megállóit, és megparancsolta, hogy vezessék oda hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle:
41Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig így szólt: Uram, hogy ismét lássak.
42És Jézus azt mondta neki: Láss! A te hited megtartott téged.
43És azonnal megjött a szemevilága, és követte őt dicsőítve az Istent. Mikor ezt látta mind az egész nép, dicséretet mondott Istennek.