1Bement Jerikóba és áthaladt rajta.
2És íme volt ott egy Zákeus nevű gazdag fővámszedő.
3Szerette volna látni Jézust, hogy melyik az, de a sokaságtól nem láthatta, mivel kistermetű ember volt.
4Azért előrefutva felhágott egy eperfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.
5És mikor Jézus arra a helyre ért, feltekintett, és azt mondta neki: Zákeus, gyorsan szállj le, mert ma nekem a te házadnál kellmegszállanom!
6Ekkor gyorsan leszállóit és örömmel fogadta be őt.
7Akik ezt látták, mind zúgolódtak: bűnös emberhez ment be szállásra!
8Zákeus pedig előállott, és azt mondta az Urnák: Uram, íme vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha bárkitől valamit csalással elvettem, négy-annyit adok helyette.
9Jézus azt mondta neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak. Ő is Ábrahám fia,
10és az Ember Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.
11És mikor ezeket hallották, Jézus egy példázattal még folytatta a tanítását. Ő már közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
12Ezért így szólt: Egy nemes ember távoli országba utazott, hogy királyságot szerezzen magának, azután visszatérjen.
13Előszólította azért tíz szolgáját, adott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek ezekkel, amíg megjövök!
14Polgártársai pedig gyűlölték őt, és nyomban követeket küldtek utána ezzel az üzenettel: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk.
15És amikor megszerezte a királyságot és megjött, megparancsolta, hogy hívják oda hozzá azokat a szolgákat, akiknek pénzt adott; meg akarta tudni, ki miként gazdálkodott.
16Eljött tehát az első, és ezt mondta: Uram, a te minád tíz minát nyert.
17Ő pedig így szólt: Jól van, jó szolgám; mivel a kevesen hű voltál, legyen hatalmad tíz városon.
18És jött a második, aki ezt mondta: Uram, a te minád öt minát nyert.
19így szólt ennek is: Neked is legyen hatalmad öt városon.
20Akkor jön a harmadik, s azt mondta: Uram, itt a minád, amelyet egy keszkenőbe eltéve tartogattam.
21Féltem tőled, mivel kemény ember vagy: Elveszed, amit nem te tettél félre, és learatod, amit nem te vetettél.
22Rászólt az Úr: A te szádból ítéllek meg, te gonosz szolga! Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, aki elveszem, amit nem én tettem félre, és learatom, amit nem én vetettem,
23miért nem adtad akkor a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostól nyerhettem volna vissza?
24És az ott állóknak azt mondta: vegyétek el attól a minát és adjátok annak, akinek tíz minája van.
25És mondták neki: Uram, neki tíz minája van!
26Mondom nektek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik; attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.
27Sőt ezenfelül hozzátok ide azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy uralkodjam rajtuk és négyeljétek fel őket a szemem láttára.
28És amikor ezeket mondotta, tovább haladt fel Jeruzsálembe.
29És amint közeledett Betfagéhoz és Betániához, a hegynél, amelyet Olajfák hegyének hívnak, elküldött kettőt a tanítványok közül ezzel a megbízással:
30Menjetek el az átelleni faluba. Amikor abba beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még soha senki sem ült: oldjátok el és vezessétek ide.
31És ha valaki megkérdi tőletek: Miért oldjátok el? Így feleljetek: Az Úrnak van szüksége rá.
32A küldöttek elmentek, és mindent éppen úgy találtak, amint mondta nekik.
33És amint a szamárcsikót oldozták, így szóltak annak gazdái: Miért oldjátok el a szamárcsikót?
34Ők pedig így feleltek: Az Úrnak van rá szüksége.
35És elvezették azt Jézushoz; felső ruháikat a szamárcsikóra vetették és felültették rá Jézust.
36Menetközben a többiek felső ruháikat az útra terítették.
37Mikor már közeledtek az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdte dicsérni az istent nagy fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak,
38és azt mondták: Áldott a király, aki jön az Úr nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban. [Zsolt 118,26]
39Néhány farizeus a sokaságból ezt mondta neki: Mester, dorgáld meg a tanítványaidat!
40De ő ezt válaszolta nekik: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
41És amikor közeledett és látta, a várost, megsiratta.
42És azt mondta: Vajha megismernéd te is legalább ezen a napon, amik békességedre valók! De most már rejtve vannak szemed előtt.
43Mert jönnek majd rád napok, mikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak és mindenfelől ostromolnak,
44földre tipornak téged és benned a te fiaidat, és nem hagynak benned követ kövön, mivel nem ismerted fel azt az időt, mikor Isten (kegyelmesen) rád tekintett,
45Bement a templomba, nekifogott és kiűzte az árusokat,
46és azt mondta nekik: Meg van írva: az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek.
47És tanított naponként a templomban. A papi fejedelmek pedig, és az írástudók, és a nép vezető emberei, el akarták őt veszíteni.
48De nem tudták, mit cselekedjenek, mert az egész nép csüggött rajta és hallgatott rá.