Luke 19
1 Bement Jerikóba és áthaladt rajta.
2 És íme volt ott egy Zákeus nevű gazdag fővámszedő.
3 Szerette volna látni Jézust, hogy melyik az, de a sokaságtól nem láthatta, mivel kistermetű ember volt.
4 Azért előrefutva felhágott egy eperfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.
5 És mikor Jézus arra a helyre ért, feltekintett, és azt mondta neki: Zákeus, gyorsan szállj le, mert ma nekem a te házadnál kellmegszállanom!
6 Ekkor gyorsan leszállóit és örömmel fogadta be őt.
7 Akik ezt látták, mind zúgolódtak: bűnös emberhez ment be szállásra!
8 Zákeus pedig előállott, és azt mondta az Urnák: Uram, íme vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha bárkitől valamit csalással elvettem, négy-annyit adok helyette.
9 Jézus azt mondta neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak. Ő is Ábrahám fia,
10 és az Ember Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.
11 És mikor ezeket hallották, Jézus egy példázattal még folytatta a tanítását. Ő már közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
12 Ezért így szólt: Egy nemes ember távoli országba utazott, hogy királyságot szerezzen magának, azután visszatérjen.
13 Előszólította azért tíz szolgáját, adott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek ezekkel, amíg megjövök!
14 Polgártársai pedig gyűlölték őt, és nyomban követeket küldtek utána ezzel az üzenettel: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk.
15 És amikor megszerezte a királyságot és megjött, megparancsolta, hogy hívják oda hozzá azokat a szolgákat, akiknek pénzt adott; meg akarta tudni, ki miként gazdálkodott.
16 Eljött tehát az első, és ezt mondta: Uram, a te minád tíz minát nyert.
17 Ő pedig így szólt: Jól van, jó szolgám; mivel a kevesen hű voltál, legyen hatalmad tíz városon.
18 És jött a második, aki ezt mondta: Uram, a te minád öt minát nyert.
19 így szólt ennek is: Neked is legyen hatalmad öt városon.
20 Akkor jön a harmadik, s azt mondta: Uram, itt a minád, amelyet egy keszkenőbe eltéve tartogattam.
21 Féltem tőled, mivel kemény ember vagy: Elveszed, amit nem te tettél félre, és learatod, amit nem te vetettél.
22 Rászólt az Úr: A te szádból ítéllek meg, te gonosz szolga! Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, aki elveszem, amit nem én tettem félre, és learatom, amit nem én vetettem,
23 miért nem adtad akkor a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostól nyerhettem volna vissza?
24 És az ott állóknak azt mondta: vegyétek el attól a minát és adjátok annak, akinek tíz minája van.
25 És mondták neki: Uram, neki tíz minája van!
26 Mondom nektek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik; attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.
27 Sőt ezenfelül hozzátok ide azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy uralkodjam rajtuk és négyeljétek fel őket a szemem láttára.
28 És amikor ezeket mondotta, tovább haladt fel Jeruzsálembe.
29 És amint közeledett Betfagéhoz és Betániához, a hegynél, amelyet Olajfák hegyének hívnak, elküldött kettőt a tanítványok közül ezzel a megbízással:
30 Menjetek el az átelleni faluba. Amikor abba beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még soha senki sem ült: oldjátok el és vezessétek ide.
31 És ha valaki megkérdi tőletek: Miért oldjátok el? Így feleljetek: Az Úrnak van szüksége rá.
32 A küldöttek elmentek, és mindent éppen úgy találtak, amint mondta nekik.
33 És amint a szamárcsikót oldozták, így szóltak annak gazdái: Miért oldjátok el a szamárcsikót?
34 Ők pedig így feleltek: Az Úrnak van rá szüksége.
35 És elvezették azt Jézushoz; felső ruháikat a szamárcsikóra vetették és felültették rá Jézust.
36 Menetközben a többiek felső ruháikat az útra terítették.
37 Mikor már közeledtek az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdte dicsérni az istent nagy fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak,
38 és azt mondták: Áldott a király, aki jön az Úr nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban. [Zsolt 118,26]
39 Néhány farizeus a sokaságból ezt mondta neki: Mester, dorgáld meg a tanítványaidat!
40 De ő ezt válaszolta nekik: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
41 És amikor közeledett és látta, a várost, megsiratta.
42 És azt mondta: Vajha megismernéd te is legalább ezen a napon, amik békességedre valók! De most már rejtve vannak szemed előtt.
43 Mert jönnek majd rád napok, mikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak és mindenfelől ostromolnak,
44 földre tipornak téged és benned a te fiaidat, és nem hagynak benned követ kövön, mivel nem ismerted fel azt az időt, mikor Isten (kegyelmesen) rád tekintett,
45 Bement a templomba, nekifogott és kiűzte az árusokat,
46 és azt mondta nekik: Meg van írva: az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek.
47 És tanított naponként a templomban. A papi fejedelmek pedig, és az írástudók, és a nép vezető emberei, el akarták őt veszíteni.
48 De nem tudták, mit cselekedjenek, mert az egész nép csüggött rajta és hallgatott rá.