1És egyik napon, mikor a népet tanította a templomban, és az evangéliumot hirdette, előálltak a papi fejedelmek és az írástudók a vénekkel együtt,
2és azt kérdezték tőle: Mondd meg nekünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki az, aki téged erre felhatalmazott?
3És ő így felelt: Én is kérdezek tőletek valamit. Mondjátok meg nekem:
4A János keresztsége mennyből volt-e, vagy emberektől?
5Azok pedig tanakodtak maguk között: Ha azt mondjuk: Mennyből - azt fogja mondani: hát akkor miért nem hittetek neki?
6Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől - az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
7Azt felelték tehát, hogy nem tudják, honnan volt.
8És Jézus így szólt nekik: Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
9És kezdte a népnek ezt a példázatot mondani: Egy ember szőlőt ültetett, és azt bérbe adta munkásoknak, és hosszú időre, elutazott.
10És amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő terméséből. De a munkások megverték és üres kézzel küldték vissza.
11Akkor másik szolgát küldött, de azt is megverték, csúffá tették és üres kézzel visszaküldték.
12És még harmadikat is küldött, de ezt is megsebesítették és kidobták.
13Ekkor így szólt a szőlő ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szeretett fiamat, talán őt megbecsülik.
14De amikor meglátták őt a munkások, szót értettek egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy a mienk legyen az örökség.
15Akkor kidobták őt a szőlőből és megölték. Mit cselekszik azért a szőlő ura velük?
16Eljön és elveszti ezeket a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, így szóltak: Mentsen Isten!
17Ő azonban végignézett rajtuk és ezt mondta: Mit jelent akkor ez az ige: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé? [Zsolt 118,22]
18Aki e kőre esik, szétzúzódik; akire pedig ez esik rá, összemorzsolja azt.
19És igyekeztek a papi fejedelmek és írástudók már abban az órában kezüket rávetni, de féltek a néptől. Megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot.
20Szemmel tartották őt, és kémeket (beugrató megfigyelőket) küldtek ki, akik igazaknak tettették magukat, hogy őt szaván foghassák, és átadják a hatóságnak (felsőségnek) és a helytartó hatalmának.
21Ezek megkérdezték tőle: Mester, tudjuk, hogy te igazat mondasz, és helyesen tanítasz; nem vagy személyválogató, hanem igazán az Isten útját tanítod.
22Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
23Ő azonban átlátott cselvetésükön, és így szólt:
24Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta? A császáré, felelték.
25Ő pedig ezt mondta: Adjátok meg azért a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.
26És a nép előtt nem tudták őt megfogni beszédében, hanem csodálkozva feleletén, elhallgattak.
27A szadduceusok közül, akik tagadják a feltámadást, némelyek odamentek hozzá, és megkérdezték őt:
28Mester, Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek testvére meghal és asszonyt hagy hátra, de gyermeket nem, - testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot az ő testvérének.
29Volt egyszer hét testvér, és az első feleséget vett, és elhalt gyermektelenül.
30Akkor a másik vette el az özvegyet,
31majd a harmadik, és így sorban, mind a hét. És meghaltak anélkül, hogy hagytak volna utódot.
32Végül meghalt az asszony is.
33A feltámadáskor melyiküknek lesz a felesége, mert mind a hétnek a felesége volt.
34És Jézus így felelt: E mostani világ fiai házasodnak és férjhez mennek,
35de akik méltóknak ítéltetnek arra, hogy a jövendő világnak és a halálból való feltámadásnak részesei legyenek, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek,
36meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz: a feltámadás fiai egyszersmind az Isten fiai.
37Hogy pedig a halottak feltámadnak, arra már Mózes is rámutatott a csipkebokorról szóló,történetben, mikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének mondja.
38Isten pedig nem a halottaknak, hanem az élőknek az Istene, mert ő benne mindenki él.
39Erre néhány írástudó megjegyezte: Mester, jól megfeleltél.
40És többé semmit nem mertek kérdezni tőle.
41Azután ő kérdezte: Hogyan mondják, hogy Krisztus a Dávid Fia?
42Holott maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Szólt az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbom felől, [Zsolt 110,1]
43míg ellenségeidet lábad alá vetem zsámolyul.
44Ha Dávid Urának mondja őt, miképpen lehet neki a Fia?
45És az egész nép hallatára figyelmeztette a tanítványokat:
46Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösökben, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, a zsinagógákban az elöl üléseket, a lakomákon a főhelyeket.
47Az özvegyek házát felemésztik, de színből hosszasan imádkoznak; ezek a legsúlyosabb ítélet alá esnek.