1És nem sokkal azután városról városra és faluról falura járt, hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő,
2és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől és betegségekből szabadított meg: Mária, melléknevén Magdolna, akiből hét ördög ment ki,
3és Johanna, Kuzának, Heródes sáfárának a felesége, meg Zsuzsanna, és sok más asszony, akik saját vagyonukból szolgáltak neki.
4Mikor egyszer nagy sokaság gyűlt össze, azokból, akik a városokból mentek hozzá, így tanított példázatban:
5Kiment a magvető, hogy elvesse a gabonáját. Vetés közben némelyik mag az útszélre esett, és eltaposták, vagy az égi madarak megették.
6Némelyik sziklás földbe esett, de mihelyt kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége-
7Némelyik a tövisek közé esett, és a tövisek vele együtt felnövekedtek és megfojtották.
8Némelyik pedig a jó földbe esett, és mikor felnőtt, százszoros termést hozott. E szavak után így kiáltott: Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
9És megkérdezték tőle a tanítványai: Mit jelent ez a példázat?
10Ő pedig azt mondta nekik: Nektek megadatott, hogy az Isten országának titkait megismerjétek: a többieknek ellenben példázatokban szólok, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.
11A példázat értelme pedig ez: A mag az Isten igéje.
12Az útfélre hullottak azok, akik hallgatják, de azután eljön az ördög, és kikapja az igéi i szívükből, hogy ne higgyen« és ne üdvözüljenek.
13A sziklás földbe esettéit azok, akik meghallgatják az igét, be is fogadják örömmel de nem ver bennük gyökeret csak ideig-óráig hisznek, ám a kísértés idején elszakadnak.
14És amelyik a tövisek közé esett, azokat jelenti, akik hallották, de később az élet gondjai, a világ gazdagsága és gyönyörűségei - ezek után járnak -, megfojtják a vetést és termése nem érik be.
15Amelyik pedig jó földbe esik, azokat jelenti, akik a hallott igét tiszta és jó szívei megtartják, és termest hoznak állhatatossággal.
16Aki lámpást gyújt, nem fedi le valami edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem lámpatartóba teszi (Mt 5,15), hogy a belépők lássák a világosságot.
17Mert nincs oly titok, amely nyilvánvalóvá ne lenne, és nincs olyan rejtett dolog, amely ki ne tudódnék és világosságra ne jönne. (Mt 10,26)
18Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok (az igét). Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, még azt is elveszik tőle, amiről azt gondolja, hogy az övé. [Mt 13,12; 25,29]
19Odamentek hozzá az anyja és testvérei, de nem tudtak hozzájutni a sokaság miatt.
20Jelentették neki: Anyád és testvéreid künn állanak és látni akarnak téged.
21Ő pedig azt mondta nekik: Az én anyám és testvéreim ezek, kik az Isten igéjét hallgatják és cselekszik.
22Történt egyszer, hogy tanítványaival együtt hajóra szállt és azt mondta: Menjünk át a tó túlsó partjára; és elindultak.
23Hajózásuk közben elszenderedett. Hirtelen szélvihar csapott le a tóra. A hajó kezdett vízzel megtelni, és ők veszedelemben forogtak.
24Ekkor odamentek hozzá, felkeltették, s azt mondták; Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, megdorgálta a szelet és a hullámokat, és azok elültek és csendesség lett.
25És szólt hozzájuk: Hol van a ti hitetek? Ők pedig féltek és csodálkoztak, és azt mondták egymás közt: Ugyan kicsoda ez, hogy a szeleknek is parancsol, a víznek is, és azok szót fogadnak neki.
26És áteveztek a gadarénusok földére, Galileával átellenben.
27Kimenet a szárazföldre, egy ember jött vele szemben a város felől, akiben ördögök voltak, úgyhogy hosszú idő óta nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban,
28Mikor ez meglátta Jézust, felkiáltott; lába elé borult, és fennhangon így szólt: Mi közöm hozzád, Jézus, Magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem.
29Ugyanis azt parancsolta a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki abból az emberből, mert az gyakran megragadta őt, s ilyenkor láncokkal és békókkal kellett megkötözni, de Ő elszaggatta a kötelékeket, és ilyenkor az Ördög a pusztába űzte.
30Jézus pedig megkérdezte tőle: Mi a neved? így válaszolt: Légió, - mert sok Ördög ment bele.
31És kérték őt, (az Ördögök) ne parancsolja meg nekik, hogy a mélységbe visszamenjenek.
32Legelészett ott a hegyen egy nagy disznónyáj, és kérték, engedje meg nekik, hogy azokba menjenek. Megengedte.
33Az ördögök kijöttek az emberből és belementek a disznókba. Erre a disznónyáj a meredekről a tóba rohant és belefulladt.
34A pásztorok pedig, mikor látták, hogy mi történt, elfutottak és hírül adták a dolgot a városban és a tanyákon.
35Kimentek az emberek, hogy megnézzék, mi történt; és mikor Jézushoz értek, hát ott találták az embert, akiből az ördögöket kiűzte, felöltözve és ép ésszel, a Jézus lábánál ülve. És megijedtek.
36Elbeszélték aztán nekik a szemtanúk is, hogyan gyógyult meg az ördöngös,
37És kérte őt gadarénusok vidékének egész lakossága, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelem fogta el Őket. Ő pedig hajóra szállt és visszatért.
38De az az ember, akiből az Ördögök kimentek, kérte őt, hogy vele maradhasson. Jézus azonban elbocsátotta ezekkel a szavakkal:
39Térj vissza házadba és beszéld el, milyen csodálatos dolgokat tett veled az Isten. Az elment, és hirdette az egész városban, milyen csodálatos dolgokat cselekedett vele Jézus.
40Amikor pedig Jézus visszatért, a nép örömmel fogadta, mert mindnyájan nagyon várták.
41És íme odajött egy ember, akinek Jairus volt a neve, és ez a zsinagóga elöljárója volt, és Jézus lábához borulva kérte Őt, hogy menjen az ő házába,
42mert egyetlenegy leánya volt neki, mintegy tizenkét esztendős, és halálán volt. Útközben majdnem agyonnyomta a tömeg.
43És egy asszony, aki tizenkét esztendő óta szenvedett vérfolyásban, de senki sem tudta meggyógyítani, bár minden vagyonát az orvosokra költötte.
44hátulról hozzáférkőzött, megérintette ruhája szegélyét, és nyomban elállott a vérzése.
45Jézus kérdezte: Ki érintett meg engem? Minthogy pedig mindnyájan tagadó választ adtak, így szólt Péter: Mester, a sokaság szorongat és nyom téged.
46De Jézus megismételte: érintett engem valaki, mert észrevettem, hogy isteni erő áradt ki belőlem.
47Amikor pedig látta az asszony, hogy tette nem maradt titokban, reszketve odament, leborult előtte, és elmondta neki az egész sokaság előtt, miért érintette meg, és hogy nyomban meggyógyult.
48Jézus így szólt: Leányom, a te hited meggyógyított téged. Eredj el békességgel!
49Még beszélt, amikor odaérkezett a zsinagógái elöljáróhoz egyik embere és így szólt: Meghalt a leányod. Ne fáraszd tovább a Mestert!
50Jézus ennek hallatára így biztatta: Ne félj, csak higgy, meggyógyul ő!
51Bement a házba, és senkit sem bocsátott be, csak Pétert, Jánost, és Jakabot, s a leány atyját és anyját.
52Sírtak ott mindnyájan és gyászolták ót. Ő azonban ezt mondta: Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik.
53És kinevették, mivel tudták, hogy meghalt.
54Ekkor mindenkit kiküldött, megfogta a leány kezet és megszólította: Leánykám, kelj fel!
55És visszatért annak a lelke és tüstént felkelt, és meghagyta, hogy adjanak neki enni.
56Szülei nem tudtak hova lenni a csodálkozástól, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, mi történt.