Bible

1 És nem sokkal azután városról városra és faluról falura járt, hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő, 2 és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől és betegségekből szabadított meg: Mária, melléknevén Magdolna, akiből hét ördög ment ki, 3 és Johanna, Kuzának, Heródes sáfárának a felesége, meg Zsuzsanna, és sok más asszony, akik saját vagyonukból szolgáltak neki. 4 Mikor egyszer nagy sokaság gyűlt össze, azokból, akik a városokból mentek hozzá, így tanított példázatban: 5 Kiment a magvető, hogy elvesse a gabonáját. Vetés közben némelyik mag az útszélre esett, és eltaposták, vagy az égi madarak megették. 6 Némelyik sziklás földbe esett, de mihelyt kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége- 7 Némelyik a tövisek közé esett, és a tövisek vele együtt felnövekedtek és megfojtották. 8 Némelyik pedig a jó földbe esett, és mikor felnőtt, százszoros termést hozott. E szavak után így kiáltott: Akinek van füle a hallásra, hallja meg! 9 És megkérdezték tőle a tanítványai: Mit jelent ez a példázat? 10 Ő pedig azt mondta nekik: Nektek megadatott, hogy az Isten országának titkait megismerjétek: a többieknek ellenben példázatokban szólok, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek. 11 A példázat értelme pedig ez: A mag az Isten igéje. 12 Az útfélre hullottak azok, akik hallgatják, de azután eljön az ördög, és kikapja az igéi i szívükből, hogy ne higgyen« és ne üdvözüljenek. 13 A sziklás földbe esettéit azok, akik meghallgatják az igét, be is fogadják örömmel de nem ver bennük gyökeret csak ideig-óráig hisznek, ám a kísértés idején elszakadnak. 14 És amelyik a tövisek közé esett, azokat jelenti, akik hallották, de később az élet gondjai, a világ gazdagsága és gyönyörűségei - ezek után járnak -, megfojtják a vetést és termése nem érik be. 15 Amelyik pedig jó földbe esik, azokat jelenti, akik a hallott igét tiszta és jó szívei megtartják, és termest hoznak állhatatossággal. 16 Aki lámpást gyújt, nem fedi le valami edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem lámpatartóba teszi (Mt 5,15), hogy a belépők lássák a világosságot. 17 Mert nincs oly titok, amely nyilvánvalóvá ne lenne, és nincs olyan rejtett dolog, amely ki ne tudódnék és világosságra ne jönne. (Mt 10,26) 18 Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok (az igét). Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, még azt is elveszik tőle, amiről azt gondolja, hogy az övé. [Mt 13,12; 25,29] 19 Odamentek hozzá az anyja és testvérei, de nem tudtak hozzájutni a sokaság miatt. 20 Jelentették neki: Anyád és testvéreid künn állanak és látni akarnak téged. 21 Ő pedig azt mondta nekik: Az én anyám és testvéreim ezek, kik az Isten igéjét hallgatják és cselekszik. 22 Történt egyszer, hogy tanítványaival együtt hajóra szállt és azt mondta: Menjünk át a tó túlsó partjára; és elindultak. 23 Hajózásuk közben elszenderedett. Hirtelen szélvihar csapott le a tóra. A hajó kezdett vízzel megtelni, és ők veszedelemben forogtak. 24 Ekkor odamentek hozzá, felkeltették, s azt mondták; Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, megdorgálta a szelet és a hullámokat, és azok elültek és csendesség lett. 25 És szólt hozzájuk: Hol van a ti hitetek? Ők pedig féltek és csodálkoztak, és azt mondták egymás közt: Ugyan kicsoda ez, hogy a szeleknek is parancsol, a víznek is, és azok szót fogadnak neki. 26 És áteveztek a gadarénusok földére, Galileával átellenben. 27 Kimenet a szárazföldre, egy ember jött vele szemben a város felől, akiben ördögök voltak, úgyhogy hosszú idő óta nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban, 28 Mikor ez meglátta Jézust, felkiáltott; lába elé borult, és fennhangon így szólt: Mi közöm hozzád, Jézus, Magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem. 29 Ugyanis azt parancsolta a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki abból az emberből, mert az gyakran megragadta őt, s ilyenkor láncokkal és békókkal kellett megkötözni, de Ő elszaggatta a kötelékeket, és ilyenkor az Ördög a pusztába űzte. 30 Jézus pedig megkérdezte tőle: Mi a neved? így válaszolt: Légió, - mert sok Ördög ment bele. 31 És kérték őt, (az Ördögök) ne parancsolja meg nekik, hogy a mélységbe visszamenjenek. 32 Legelészett ott a hegyen egy nagy disznónyáj, és kérték, engedje meg nekik, hogy azokba menjenek. Megengedte. 33 Az ördögök kijöttek az emberből és belementek a disznókba. Erre a disznónyáj a meredekről a tóba rohant és belefulladt. 34 A pásztorok pedig, mikor látták, hogy mi történt, elfutottak és hírül adták a dolgot a városban és a tanyákon. 35 Kimentek az emberek, hogy megnézzék, mi történt; és mikor Jézushoz értek, hát ott találták az embert, akiből az ördögöket kiűzte, felöltözve és ép ésszel, a Jézus lábánál ülve. És megijedtek. 36 Elbeszélték aztán nekik a szemtanúk is, hogyan gyógyult meg az ördöngös, 37 És kérte őt gadarénusok vidékének egész lakossága, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelem fogta el Őket. Ő pedig hajóra szállt és visszatért. 38 De az az ember, akiből az Ördögök kimentek, kérte őt, hogy vele maradhasson. Jézus azonban elbocsátotta ezekkel a szavakkal: 39 Térj vissza házadba és beszéld el, milyen csodálatos dolgokat tett veled az Isten. Az elment, és hirdette az egész városban, milyen csodálatos dolgokat cselekedett vele Jézus. 40 Amikor pedig Jézus visszatért, a nép örömmel fogadta, mert mindnyájan nagyon várták. 41 És íme odajött egy ember, akinek Jairus volt a neve, és ez a zsinagóga elöljárója volt, és Jézus lábához borulva kérte Őt, hogy menjen az ő házába, 42 mert egyetlenegy leánya volt neki, mintegy tizenkét esztendős, és halálán volt. Útközben majdnem agyonnyomta a tömeg. 43 És egy asszony, aki tizenkét esztendő óta szenvedett vérfolyásban, de senki sem tudta meggyógyítani, bár minden vagyonát az orvosokra költötte. 44 hátulról hozzáférkőzött, megérintette ruhája szegélyét, és nyomban elállott a vérzése. 45 Jézus kérdezte: Ki érintett meg engem? Minthogy pedig mindnyájan tagadó választ adtak, így szólt Péter: Mester, a sokaság szorongat és nyom téged. 46 De Jézus megismételte: érintett engem valaki, mert észrevettem, hogy isteni erő áradt ki belőlem. 47 Amikor pedig látta az asszony, hogy tette nem maradt titokban, reszketve odament, leborult előtte, és elmondta neki az egész sokaság előtt, miért érintette meg, és hogy nyomban meggyógyult. 48 Jézus így szólt: Leányom, a te hited meggyógyított téged. Eredj el békességgel! 49 Még beszélt, amikor odaérkezett a zsinagógái elöljáróhoz egyik embere és így szólt: Meghalt a leányod. Ne fáraszd tovább a Mestert! 50 Jézus ennek hallatára így biztatta: Ne félj, csak higgy, meggyógyul ő! 51 Bement a házba, és senkit sem bocsátott be, csak Pétert, Jánost, és Jakabot, s a leány atyját és anyját. 52 Sírtak ott mindnyájan és gyászolták ót. Ő azonban ezt mondta: Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik. 53 És kinevették, mivel tudták, hogy meghalt. 54 Ekkor mindenkit kiküldött, megfogta a leány kezet és megszólította: Leánykám, kelj fel! 55 És visszatért annak a lelke és tüstént felkelt, és meghagyta, hogy adjanak neki enni. 56 Szülei nem tudtak hova lenni a csodálkozástól, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, mi történt.