Luke 7
1 Amikor a népnek szóló minden beszédét elvégezte, bement Kapernaumba.
2 Egy százados szolgája, akit ura nagyon kedvelt, súlyos beteg volt, és már a végét járta.
3 Amikor a százados hallotta Jézus hírét, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját.
4 Azok odamentek Jézushoz, és igen kérték őt: Méltó, hogy ezt megtedd neki,
5 mert szereti népünket, a zsinagógát is ő építtette nekünk.
6 Jézus tehát elment velük. Már nem volt messze a háztól, amikor a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj-
7 Ezért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy hozzád menjek. Hanem csak szóval mondd, és meg kell gyógyulnia az én szolgámnak.
8 Mert én is felsőbbség alá vetett ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim, és ha egyiknek azt mondom: Menj! Elmegy; a másiknak: Jöjj! Idejön. És ha a szolgámnak szólok: Tedd meg ezt! Megteszi.
9 Mikor pedig Jézus ezeket hallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva ezt mondta az őt követő sokaságnak: Mondom nektek, ilyen hitet még Izráelben sem találtam!
10 És amikor a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát jó egészségben találták.
11 Nem sokkal ezután történt, hogy egy Nain nevű városba ment, és vele mentek tanítványai és nagy sokaság.
12 Mikor pedig a város kapujához közelített, íme egy halottat hoztak ki, egy özvegyasszony anyának egyetlen fiát, akit a városból nagy sokaság kísért.
13 És mikor látta őt az Úr. megesett a szíve rajta, és így szólt neki: Ne sírj!
14 És odalépve megérintette a koporsót, a halottvivők pedig megállottak. ÉS szólt: Ifjú. mondom neked, kelj fel!
15 Ekkor a halott felült és beszélni kezdett. És átadta őt az anyjának.
16 És mindnyájukat félelem fogta el, és dicsőítették az Istent: Nagy próféta támadt közöttünk; és: Az Isten meglátogatta az ő népét.
17 És elterjedt felőle ez a hír egész Júdeában és a környéken mindenütt.
18 Jánosnak mindezeket hírül vitték a tanítványai. Ekkor János magához hívatta két tanítványát,
19 és elküldte őket az Úrhoz ezzel az üzenettel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy pedig mást várjunk?
20 Mikor azért azok a férfiak odaérkeztek, így szóltak: Keresztelő János küldött minket hozzád, ezzel az üzenettel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy pedig mást várjunk?
21 Éppen abban az órában sok embert gyógyított meg betegségéből, csapásokból, gonosz Telkektől, és sok vaknak adta vissza szemevilágát.
22 És Jézus így felelt nekik: Menjetek el, adjátok hírül Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, poklosok megtisztulnak, siketek hallanak, halottak feltámadnak és a szegényeknek az evangélium prédikáltatik.
23 És boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!
24 Miután János követei elmentek, Jánosról kezdett beszélni a sokaságnak: Mit látni mentetek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat?
25 Hát miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? íme, akik pompás öltözetben járnak és bőségben élnek, a királyok palotáiban laknak.
26 De hát miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony mondom nektek: Prófétánál is nagyobbat.
27 Ő az, aki felől meg van írva: íme én elküldöm követemet a te orcád előtt, aki elkészíti előtted a te utadat.
28 Mert bizony mondom, asszonytól szülöttek között senki sem nagyobb Jánosnál, de aki legkisebb az Isten országában, nagyobb, mint Ő.
29 És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adtak Istennek, és megkeresztelkedtek a János keresztségével.
30 A farizeusok pedig és a törvénytudók elvetették Isten rájuk vonatkozó akaratát, és nem keresztelkedtek meg általa.
31 Kihez hasonlítsam azért e nemzedék embereit? Kihez hasonló?
32 Hasonló a piacon ülő gyermekekhez, akik egymásnak így kiáltoznak: Fuvoláztunk nektek, de nem táncoltatok; gyászéneket énekeltünk, és nem sírtatok.
33 Mert eljött Keresztelő János, kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne.
34 Eljött az Ember Fia, aki eszik, és iszik, és azt mondjátok: íme, a falánk és borissza ember, vámszedők és bűnösök barátja.
35 És az isteni bölcsességet minden gyermek igazolta.
36 Az egyik farizeus pedig ebédre hívta őt. Bement tehát azért a farizeus házába és asztalhoz telepedett.
37 És íme volt abban a városban egy bűnös asszony. Ez megtudta, hogy ő a farizeus házában asztalhoz telepedett, hozott egy alabástrom szelence kenetet,
38 sírva megállott hátul az ő lábánál, könnyeivel kezdte öntözni a lábát, hajával törölgette, s mindegyre csókolgatta, miután megkente drága kenettel.
39 Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki őt meghívta, így szólt magában: Ha ez próféta volna, tudná, ki és miféle ez az asszony, aki őt érinti, hiszen ez egy bűnös asszony.
40 Ekkor Jézus azt mondta neki: Simon, valami mondanivalóm volna hozzád. És az szólt: Mester, mondd.
41 Egy hitelezőnek két adósa volt: Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik pedig ötvennel.
42 Minthogy nem tudták megfizetni, mind a kettőnek elengedte. A kettő közül melyik szereti őt jobban?
43 Úgy gondolom, az, akinek többet engedett el, felelte Simon. Helyesen ítéltél, válaszolta Jézus.
44 Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: Vizet a lábamra nem adtál, ez pedig könnyeivel öntözte lábamat és hajával szárítgatta.
45 Te nem csókoltál meg engem, ez pedig, mióta bejöttem, szüntelenül csókolgatja a lábam.
46 Olajjal a fejemet nem kented meg, ez pedig drága kenettel kente meg a lábamat.
47 Ezért azt mondom neked: Az 6 sok bűne bocsánatot nyert (neki sok bűne bocsáttatott meg), s ezért sok benne a szeretet is. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
48 Majd így szólt az asszonynak: Megbocsáttattak a te bűneid.
49 Erre az asztaltársak összesúgtak, kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?
50 Azután az asszonyhoz fordult, és azt mondta: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!