1Amikor a népnek szóló minden beszédét elvégezte, bement Kapernaumba.
2Egy százados szolgája, akit ura nagyon kedvelt, súlyos beteg volt, és már a végét járta.
3Amikor a százados hallotta Jézus hírét, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját.
4Azok odamentek Jézushoz, és igen kérték őt: Méltó, hogy ezt megtedd neki,
5mert szereti népünket, a zsinagógát is ő építtette nekünk.
6Jézus tehát elment velük. Már nem volt messze a háztól, amikor a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj-
7Ezért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy hozzád menjek. Hanem csak szóval mondd, és meg kell gyógyulnia az én szolgámnak.
8Mert én is felsőbbség alá vetett ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim, és ha egyiknek azt mondom: Menj! Elmegy; a másiknak: Jöjj! Idejön. És ha a szolgámnak szólok: Tedd meg ezt! Megteszi.
9Mikor pedig Jézus ezeket hallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva ezt mondta az őt követő sokaságnak: Mondom nektek, ilyen hitet még Izráelben sem találtam!
10És amikor a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát jó egészségben találták.
11Nem sokkal ezután történt, hogy egy Nain nevű városba ment, és vele mentek tanítványai és nagy sokaság.
12Mikor pedig a város kapujához közelített, íme egy halottat hoztak ki, egy özvegyasszony anyának egyetlen fiát, akit a városból nagy sokaság kísért.
13És mikor látta őt az Úr. megesett a szíve rajta, és így szólt neki: Ne sírj!
14És odalépve megérintette a koporsót, a halottvivők pedig megállottak. ÉS szólt: Ifjú. mondom neked, kelj fel!
15Ekkor a halott felült és beszélni kezdett. És átadta őt az anyjának.
16És mindnyájukat félelem fogta el, és dicsőítették az Istent: Nagy próféta támadt közöttünk; és: Az Isten meglátogatta az ő népét.
17És elterjedt felőle ez a hír egész Júdeában és a környéken mindenütt.
18Jánosnak mindezeket hírül vitték a tanítványai. Ekkor János magához hívatta két tanítványát,
19és elküldte őket az Úrhoz ezzel az üzenettel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy pedig mást várjunk?
20Mikor azért azok a férfiak odaérkeztek, így szóltak: Keresztelő János küldött minket hozzád, ezzel az üzenettel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy pedig mást várjunk?
21Éppen abban az órában sok embert gyógyított meg betegségéből, csapásokból, gonosz Telkektől, és sok vaknak adta vissza szemevilágát.
22És Jézus így felelt nekik: Menjetek el, adjátok hírül Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, poklosok megtisztulnak, siketek hallanak, halottak feltámadnak és a szegényeknek az evangélium prédikáltatik.
23És boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!
24Miután János követei elmentek, Jánosról kezdett beszélni a sokaságnak: Mit látni mentetek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat?
25Hát miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? íme, akik pompás öltözetben járnak és bőségben élnek, a királyok palotáiban laknak.
26De hát miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony mondom nektek: Prófétánál is nagyobbat.
27Ő az, aki felől meg van írva: íme én elküldöm követemet a te orcád előtt, aki elkészíti előtted a te utadat.
28Mert bizony mondom, asszonytól szülöttek között senki sem nagyobb Jánosnál, de aki legkisebb az Isten országában, nagyobb, mint Ő.
29És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adtak Istennek, és megkeresztelkedtek a János keresztségével.
30A farizeusok pedig és a törvénytudók elvetették Isten rájuk vonatkozó akaratát, és nem keresztelkedtek meg általa.
31Kihez hasonlítsam azért e nemzedék embereit? Kihez hasonló?
32Hasonló a piacon ülő gyermekekhez, akik egymásnak így kiáltoznak: Fuvoláztunk nektek, de nem táncoltatok; gyászéneket énekeltünk, és nem sírtatok.
33Mert eljött Keresztelő János, kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne.
34Eljött az Ember Fia, aki eszik, és iszik, és azt mondjátok: íme, a falánk és borissza ember, vámszedők és bűnösök barátja.
35És az isteni bölcsességet minden gyermek igazolta.
36Az egyik farizeus pedig ebédre hívta őt. Bement tehát azért a farizeus házába és asztalhoz telepedett.
37És íme volt abban a városban egy bűnös asszony. Ez megtudta, hogy ő a farizeus házában asztalhoz telepedett, hozott egy alabástrom szelence kenetet,
38sírva megállott hátul az ő lábánál, könnyeivel kezdte öntözni a lábát, hajával törölgette, s mindegyre csókolgatta, miután megkente drága kenettel.
39Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki őt meghívta, így szólt magában: Ha ez próféta volna, tudná, ki és miféle ez az asszony, aki őt érinti, hiszen ez egy bűnös asszony.
40Ekkor Jézus azt mondta neki: Simon, valami mondanivalóm volna hozzád. És az szólt: Mester, mondd.
41Egy hitelezőnek két adósa volt: Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik pedig ötvennel.
42Minthogy nem tudták megfizetni, mind a kettőnek elengedte. A kettő közül melyik szereti őt jobban?
43Úgy gondolom, az, akinek többet engedett el, felelte Simon. Helyesen ítéltél, válaszolta Jézus.
44Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: Vizet a lábamra nem adtál, ez pedig könnyeivel öntözte lábamat és hajával szárítgatta.
45Te nem csókoltál meg engem, ez pedig, mióta bejöttem, szüntelenül csókolgatja a lábam.
46Olajjal a fejemet nem kented meg, ez pedig drága kenettel kente meg a lábamat.
47Ezért azt mondom neked: Az 6 sok bűne bocsánatot nyert (neki sok bűne bocsáttatott meg), s ezért sok benne a szeretet is. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
48Majd így szólt az asszonynak: Megbocsáttattak a te bűneid.
49Erre az asztaltársak összesúgtak, kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?
50Azután az asszonyhoz fordult, és azt mondta: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!