Luke 6
1 Történt pedig egy szombat napon, hogy vetések között ment át. Tanítványai kalászokat szaggattak és kezükkel kimorzsolva, ették.
2 Néhány farizeus azt mondta: Miért teszitek azt, amit szombat napon nem szabad tenni?
3 És Jézus így felelt nekik: Nem olvastátok-e, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett, ő és kísérete?
4 Hogyan ment be az Úr házába, hogyan vette el és ette meg az oltárra felrakott szent kenyereket, s adta a kíséretének is? Pedig azokat nem szabad másnak megenni, csak a papoknak.
5 És azt mondta: Az Ember Fia ura a szombatnak.
6 Egy másik szombaton pedig a zsinagógába ment és tanított. Volt ott egy ember, a jobb kezére béna.
7 Az írástudók és farizeusok pedig leselkedtek rá, vajon gyógyít-e majd szombat napon, hogy okot találjanak a vádaskodásra.
8 Ő azonban, ismerve gondolataikat, így szólt a béna kezű embernek: Kelj fel és állj a középre! Az felkelt és odaállt.
9 Akkor így szólt nekik Jézus: Valamit kérdezek tőletek. Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat cselekedni? Életet menteni, vagy elpusztítani?
10 És körültekintve mindnyájukon, így szólt neki: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig kinyújtotta. És meggyógyult a keze, és olyan éppé lett, mint a másik.
11 Azok pedig vak dühvel teltek e!, és egymás között azt beszélték meg, mit cselekedjenek Jézussal.
12 Azokban a napokban történt, hogy felment a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istennel való társalkodásban töltötte.
13 És mikor megvirradt, előszólította tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett:
14 Simont, akinek a Péter nevet adta, és Andrást, az ő testvérét. Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
15 Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, és Simont a zélotát,
16 Júdást, Jakab fiát, és Iskáriótes Júdást, aki árulója lett.
17 Aztán lement velük és egy síkságon megállott. Vele volt tanítványainak nagy serege, nagy néptömeg, egész Júdeából és Jeruzsálemből, a tengermelléki Tirusból és Szidonból. Ezek azért mentek oda, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből.
18 És meggyógyultak mindazok, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek.
19 Az egész sokaság igyekezett ót megérinteni, mert gyógyító erő áradt ki belőle mindenkire.
20 Ő pedig ráemelte tekintetét tanítványaira és így szólt: Boldogok vagytok ti, szegények, mert tietek az Isten országa.
21 Boldogok vagytok ti, akik most éheztek: mert megelégültök. Boldogok vagytok ti, akik most sírtok: mert nevetni fogtok.
22 Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, ha maguk közül kirekesztenek, ha szidalmaznak és megvetnek, és gonosznak tartanak az Ember Fiáért.
23 Örüljetek azon a napon és ujjongjatok! Mert íme, a ti jutalmatok bőséges a mennyben. Hiszen ugyanígy bántak az ő atyáik a prófétákkal.
24 De jaj nektek, gazdagok, mert elvettétek vigasztalásotokat!
25 Jaj nektek, kik most beteltetek, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, kik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok!
26 Jaj nektek, ha minden ember jót mond felőletek, mert éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik!
27 De nektek mondom, akik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket.
28 Áldjátok azokat, akik átkoznak titeket; imádkozzatok azokért, akik nyomorgatnak benneteket.
29 Annak, aki megüti egyik orcádat, tartsd oda a másikat is; és attól, aki elveszi felső ruhádat, ne tagadd meg az alsó ruhát sem.
30 Adj mindenkinek, aki kér tőled; és ha elveszik tőled, ami a tied, ne követeld vissza.
31 Úgy cselekedjetek az emberekkel, amint várjátok, hogy ők cselekedjenek veletek.
32 Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jót tettetek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.
33 És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi jót tettetek? Hiszen a bűnösök is ugyanezt cselekszik.
34 És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi jót tettetek? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
35 Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte; és a ti jutalmatok bőséges lesz. A Magasságosnak fiai lesztek, mert ő jóságos a háládatlanok és gonoszok iránt is.
36 Legyetek azért irgalmasok, mint a ti mennyei Atyátok is irgalmas.
37 Ne ítéljetek, és nem ítélnek meg titeket. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok! Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak.
38 Adjatok, és nektek is adnak: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak majd az öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek is.
39 Példázatot is mondott nekik: Vajon vak vezetheti-e a világtalant? Avagy nem esnek-e mindketten verembe?
40 A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, hanem, mikor mindent megtanul, akkor lesz olyan, mint a mestere.
41 Miért nézed a szálkát a te atyádfia szemében, a gerendát pedig a saját szemedben nem veszed észre?
42 Hogyan mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből! Te magad pedig a saját szemedben a gerendát nem látod? Képmutató! Vesd ki először a gerendát a magad szeméből, s csak azután láss hozzá, hogy kivedd a szálkát a te atyádfia szeméből.
43 Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem. Hasonlóképpen nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem.
44 Minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg, mert tövisről nem szednek fügét, a csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.
45 A jó ember az Ő jó szíve jó kincseiből hozza elő a jót, és a gonosz ember gonoszsága tárából hozza elő a gonoszt. Mert a szív teljességéből szól a száj.
46 Miért mondjátok nekem, Uram, Uram, ha nem cselekszitek, amiket mondok?
47 Mindenki, aki hozzám jön, és hallgatja beszédemet, és meg is cselekszi azokat, megmutatom nektek, kihez hasonlít.
48 Hasonló az olyan házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és kősziklára vetette a fundámentomot. Mikor aztán kiöntött az árvíz, és beleütközött abba a házba, nem ingathatta meg, mert sziklára volt építve.
49 Aki viszont hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki házát a földre építette, fundámentom nélkül. Mikor erre rázúdult az árvíz, azonnal összeomlott, és nagy lett annak a háznak a romlása.