1És történt, hogy mikor a sokaság hozzátódult és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret tavánál állott.
2És látott két hajót vesztegelni a tavon; a halászok kiszállottak belőlük, és hálóikat mosták.
3Ő beszállott az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, s kérte őt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól, és leült s a hajóból tanította a sokaságot.
4Mikor pedig bevégezte a tanítást, így szólt Simonnak: Evezz a mélyre ki, és vessétek ki hálóitokat halfogásra.
5Simon ezt felelte neki: Mester, bár egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit, de azért a te parancsodra bevetem a hálót.
6Meg is tették, s annyi halat kerítettek be, hogy szakadozott a hálójuk.
7Intettek azért a másik hajón lévő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok odamentek, és megtöltötték mind a két hajót a süllyedezésig.
8Amikor ezt Simon Péter látta, Jézus lábai elé borult és azt mondta: Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok.
9Olyan szent félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak, a halfogás miatt,
10hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simonnak társai voltak. És szólott Simonhoz Jézus: Ne félj, mostantól fogva embereket halászol.
11Majd a hajókat szárazra vonták, otthagytak mindent, és követték őt.
12Mikor az egyik városban tartózkodott, íme volt ott egy tetőtől talpig poklos ember. Mikor ez Jézust meglátta, arcra borulva könyörgött: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.
13Ő feléje nyújtotta kezét, megérintette, s ezt mondta: Akarom, tisztulj meg! És azonnal eltávozott róla a poklosság.
14Megparancsolta neki, hogy senkinek se mondja el, hanem - szólt - menj, mutasd meg magadat a papnak, és vígy áldozatot a megtisztulásodért, amint Mózes parancsolta, bizonyságul nekik.
15A hír azonban csak annál jobban terjedt felőle; és nagy sokaság verődött össze, hogy hallgassák őt, és meggyógyítsa őket betegségeikből.
16Ó azonban félrevonult a pusztába és imádkozott.
17És történt egy napon, amikor tanított, hogy hallgatói között farizeusok és törvénytudók is ültek, akik Galileának és Júdeának falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. És az Úr ereje rajta volt, hogy gyógyítson.
18Ekkor íme néhány férfi egy gutaütött embert vitt oda ágyon, és igyekeztek őt bevinni és eléje tenni.
19De mivel a sokaság miatt nem ejthették módját, hogy bevigyék, felmentek a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsátották le őt ágyastul Jézus elé, a középre.
20Amikor látta hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a te bűneid.
21Akkor az írástudók és farizeusok elkezdtek tanakodni: Kicsoda ez, hogy ilyen istenkáromlást mond? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hacsak nem egyedül Isten?
22Jézus pedig ismerte gondolataikat, és így felelt nekik: Miért tanakodtok szívetekben?
23Mi könnyebb: Ha azt mondom: Megbocsáttattak néked a te bűneid, vagy ha azt mondom: Kelj fel és járj?
24Tudjátok meg tehát, hogy az Ember Fiának van hatalma a földön megbocsátani a bűnöket - így szólt a gutaütöttnek: Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat és eredj haza!
25Akkor az, szemük láttára, tüstént felkelt, felvette az ágyát és elment haza, dicsőítve az Istent.
26És mindnyájuknak megállt az esze a csodálkozástól, elfogta őket szent félelem, dicsőítették Istent, és azt mondogatták: Bizony, hihetetlen dolgokat láttunk ma!
27Ezekután kiment és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt a vámnál ülni. ÉS megszólította őt: Kövess engem!
28Az felkelt, és mindenét otthagyva, követte őt.
29Lévi nagy lakomát készített neki a házában. Sok vámszedő és más ember volt ott, akik vele együtt telepedtek asztalhoz.
30És a farizeusok és írástudók zúgolódtak, és így szóltak tanítványaihoz: Miért esztek, isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel együtt?
31És Jézus válaszul ezt mondta nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
32Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.
33Azok pedig ezt mondták: MÍ az oka, hogy János tanítványai gyakorta böjtölnek és imádkoznak, valamint a farizeusoké is; de a te tanítványaid csak esznek és isznak?
34Jézus így felelt: Rábírhatjátok-e a násznépet, hogy böjtöljön, amíg a vőlegény velük van?
35De eljön az idő, amikor a vőlegény elvétetik tőlük; akkor majd böjtölnek.
36És mondott nekik példázatot is: Senki sem szakít foltot új ruhából, hogy ócska ruhára varrja, különben az újat is elszakítja, és az ócska ruhához sem illik az újból vett folt.
37És senki sem tölti az új bort régi tömlőkbe, különben az új bor szétszakítja a tömlőket, és elfolyik a bor, s a tömlők is tönkremennek.
38Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni.
39De aki az óbort issza, nem kíván újat, mert azt mondja: az ó jobb.