Luke 22
1 Közel volt már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet húsvétnak neveznek.
2 És a papi fejedelmek és írástudók gondosan keresték a módját, hogyan Öljék meg őt; ugyanis féltek a néptől.
3 De bement a Sátán Iskáriótes Júdásba, aki egy volt a tizenkettő közül.
4 És ó elment, megbeszélte a papi fejedelmekkel és a templomőrség parancsnokaival, hogyan adja őt a kezükbe.
5 Azok örültek, és megalkudtak vele, ígérték, hogy pénzt adnak neki,
6 ő is beleegyezett, és kereste a kedvező alkalmat, hogy őt kezükbe adja a nép háta mögött.
7 Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen a húsvéti bárányt le kellett ölni.
8 És Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízással: Menjetek el, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megegyük!
9 Ők azt kérdezték: Hol akarod, hogy elkészítsük?
10 És ő azt mondta nekik: Íme mikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember egy korsó vízzel, kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy.
11 És mondjátok a ház gazdájának: Ezt üzeni neked a Mester: Hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti bárányt?
12 Ő majd mutat nektek egy nagy (étkezésre) berendezett termet: ott készítsétek el.
13 És mikor elmentek, úgy találtak mindent, amint mondta nekik; és elkészítették a húsvéti bárányt.
14 És mikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt.
15 És így szólt nekik: Nagy kívánsággal kívántam, hogy ezt a húsvéti bárányt veletek együtt elköltsem még szenvedésem előtt,
16 mert mondom nektek, hogy többé nem eszem azt, míg teljességre nem jut Isten országában.
17 És vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek ezt és osszátok el magatok között.
18 Mert mondom nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtőke gyümölcséből, míg el nem jön az Isten országa.
19 Azután vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és adta nekik ezt mondván: Az én testem ez, mely tiérettetek adatik; ezt cselekedjetek az én emlékezetemre.
20 Hasonlóképpen a poharat is vette, miután vacsoráit, és ezt mondta: E pohár amaz újszövetség az én véremben, mely tiérettetek kionttatik. [IKor 11,23-25]
21 De íme annak keze, aki engem elárul, velem van az asztalon.
22 Az Ember Fia elmegy ugyan, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt.
23 És kezdték egymástól kérdezgetni, vajon melyik lehet az közülük, aki ezt megteszi?
24 Versengés is támadt köztük, hogy ki közülük a legnagyobb.
25 Ő ezt mondta: A pogányok királyai uralkodnak népeiken, és hatalmaskodásukban jótevőknek hívatják magukat.
26 Ti azonban ne így cselekedjetek. Hanem aki legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint aki legkisebb, és az legyen a vezér, aki szolgál.
27 Mert melyik nagyobb, az-e, aki az asztalnál ül, vagy aki szolgál? Nemde, aki asztalnál ül? De én itt közöttetek olyan vagyok, mint aki szolgál.
28 Ti maradtatok meg velem az én kísértésemben:
29 És én királyságot adok nektek örökségül, amint nekem is adott az én Atyám,
30 hogy egyetek, igyatok az én asztalomnál, az én országomban, és királyi székekben ülve ítéljétek Izrael tizenkét nemzetségét.
31 Simon, Simon! Íme a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.
32 De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited; te azért, ha majd megtérsz, erősítsd a te atyádfiait.
33 Ő pedig így válaszolt neki: Uram, teveled kész vagyok börtönbe vagy halálba menni.
34 De ő így szólt: Mondom neked Péter, ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
35 Aztán megkérdezte tőlük: Volt-e valamiben hiányotok, mikor elküldtelek titeket erszény, táska és saru nélkül? Azt felelték: Semmiben sem.
36 Most azonban - folytatta - akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen a táskát; és akinek nincs kardja, adja el a felsőruháját és vegyen.
37 Mondom nektek, még ennek az írásnak is be kell teljesednie rajtam: és a bűnösök közé számláltatott. Ami elrendeltetett felőlem, az mind beteljesedik.
38 Azok pedig így szóltak: Uram, van itt két kard; csak ennyit mondott rá: elég.
39 Akkor eltávozott, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment; követték őt a tanítványok is.
40 És mikor odaértek, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.
41 Majd eltávozott tőlük, mintegy kőhajításnyira és térdre esve így imádkozott:
42 Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
43 És angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt.
44 És halálos gyötrődésben mind buzgóbban imádkozott, és verejtéke, mint megannyi vércsepp, hullott a földre.
45 Imádkozása végeztével felkelt, tanítványaihoz ment, és aludva találta őket a szomorúság miatt.
46 így szólt nekik: Mit alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.
47 Még beszélt, mikor nagy sokaság jött, élükön Júdással, aki egy a tizenkettő közül, és ó\ Jézushoz közeledett és megcsókolta Őt.
48 Jézus azt mondta: Júdás, csókkal árulod el az Ember Fiát?
49 A körülötte levők pedig látták, mi következik, és így szóltak neki: Uram, vágjuk őket fegyverrel?
50 És közülük valaki már odasújtott a főpap szolgájához, és levágta a jobb fülét.
51 Jézus pedig megszólalt és azt mondta: Hagyjátok abba! És megérintette annak a fülét és meggyógyította.
52 Majd az ellene kivonult papi fejedelmeknek, a templomőrség vezetőinek és a véneknek így szólt Jézus: Mint valami rablóra, úgy jöttetek rám fegyverekkel és dorongokkal!
53 Minden nap veletek voltam a templomban, de kezet nem emeltetek reám. Ám ez a ti órátok és a sötétség hatalma.
54 Azután megragadták őt és elvezették. Elvitték a főpap házába. Péter távolról követte őt.
55 És mikor tüzet raktak az udvar közepén és körülülték, Péter is leült közéjük.
56 És a tűz világánál meglátta őt egy szolgálóleány, erősen megnézte, és így szólt: Ez is ővele volt.
57 O azonban tagadta, és azt mondta: Asszony, nem ismerem őt!
58 Kevéssel azután más valaki látta meg, és megszólalt: Te is közülük való vagy. Péter pedig erősítette: Ember, nem vagyok!
59 Körülbelül egy óra múlva ismét más valaki állította: Ez is vele volt, mert ez is galileai.
60 Péter felkiáltott: Ember, nem tudom, mit beszélsz! Még beszélt, mikor egyszerre megszólalt a kakas.
61 Ekkor hátrafordult az Úr, rátekintett Péterre, és megemlékezett Péter az Úr szaváról, hogy megmondta neki: Mielőtt ma a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.
62 Kiment Péter és keservesen sírt.
63 És azok a férfiak, akik őrizték Jézust, csúfolták és ütlegelték.
64 Azután betakarták szemét, és kérdezték: Prófétáid meg, ki az, aki megütött téged?
65 És sok egyéb káromlással illették.
66 És amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a papi fejedelmek és írástudók. Őt is az ő főtanácsuk elé vitték.
67 És ezt mondták: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk. Ő pedig így válaszolt: Ha mondom is nektek, ti nem hiszitek;
68 és ha kérdezlek is, nem feleltek nekem.
69 Mostantól fogva azonban ott ül majd az Ember Fia a mindenható Isten jobbja felől. [Zsolt 110,1]
70 Mindnyájan kérdezték: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig azt mondta: Ahogy mondjátok, én vagyok.
71 Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából!