1Közel volt már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet húsvétnak neveznek.
2És a papi fejedelmek és írástudók gondosan keresték a módját, hogyan Öljék meg őt; ugyanis féltek a néptől.
3De bement a Sátán Iskáriótes Júdásba, aki egy volt a tizenkettő közül.
4És ó elment, megbeszélte a papi fejedelmekkel és a templomőrség parancsnokaival, hogyan adja őt a kezükbe.
5Azok örültek, és megalkudtak vele, ígérték, hogy pénzt adnak neki,
6ő is beleegyezett, és kereste a kedvező alkalmat, hogy őt kezükbe adja a nép háta mögött.
7Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen a húsvéti bárányt le kellett ölni.
8És Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízással: Menjetek el, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megegyük!
9Ők azt kérdezték: Hol akarod, hogy elkészítsük?
10És ő azt mondta nekik: Íme mikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember egy korsó vízzel, kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy.
11És mondjátok a ház gazdájának: Ezt üzeni neked a Mester: Hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti bárányt?
12Ő majd mutat nektek egy nagy (étkezésre) berendezett termet: ott készítsétek el.
13És mikor elmentek, úgy találtak mindent, amint mondta nekik; és elkészítették a húsvéti bárányt.
14És mikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt.
15És így szólt nekik: Nagy kívánsággal kívántam, hogy ezt a húsvéti bárányt veletek együtt elköltsem még szenvedésem előtt,
16mert mondom nektek, hogy többé nem eszem azt, míg teljességre nem jut Isten országában.
17És vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek ezt és osszátok el magatok között.
18Mert mondom nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtőke gyümölcséből, míg el nem jön az Isten országa.
19Azután vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és adta nekik ezt mondván: Az én testem ez, mely tiérettetek adatik; ezt cselekedjetek az én emlékezetemre.
20Hasonlóképpen a poharat is vette, miután vacsoráit, és ezt mondta: E pohár amaz újszövetség az én véremben, mely tiérettetek kionttatik. [IKor 11,23-25]
21De íme annak keze, aki engem elárul, velem van az asztalon.
22Az Ember Fia elmegy ugyan, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt.
23És kezdték egymástól kérdezgetni, vajon melyik lehet az közülük, aki ezt megteszi?
24Versengés is támadt köztük, hogy ki közülük a legnagyobb.
25Ő ezt mondta: A pogányok királyai uralkodnak népeiken, és hatalmaskodásukban jótevőknek hívatják magukat.
26Ti azonban ne így cselekedjetek. Hanem aki legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint aki legkisebb, és az legyen a vezér, aki szolgál.
27Mert melyik nagyobb, az-e, aki az asztalnál ül, vagy aki szolgál? Nemde, aki asztalnál ül? De én itt közöttetek olyan vagyok, mint aki szolgál.
28Ti maradtatok meg velem az én kísértésemben:
29És én királyságot adok nektek örökségül, amint nekem is adott az én Atyám,
30hogy egyetek, igyatok az én asztalomnál, az én országomban, és királyi székekben ülve ítéljétek Izrael tizenkét nemzetségét.
31Simon, Simon! Íme a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.
32De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited; te azért, ha majd megtérsz, erősítsd a te atyádfiait.
33Ő pedig így válaszolt neki: Uram, teveled kész vagyok börtönbe vagy halálba menni.
34De ő így szólt: Mondom neked Péter, ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
35Aztán megkérdezte tőlük: Volt-e valamiben hiányotok, mikor elküldtelek titeket erszény, táska és saru nélkül? Azt felelték: Semmiben sem.
36Most azonban - folytatta - akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen a táskát; és akinek nincs kardja, adja el a felsőruháját és vegyen.
37Mondom nektek, még ennek az írásnak is be kell teljesednie rajtam: és a bűnösök közé számláltatott. Ami elrendeltetett felőlem, az mind beteljesedik.
38Azok pedig így szóltak: Uram, van itt két kard; csak ennyit mondott rá: elég.
39Akkor eltávozott, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment; követték őt a tanítványok is.
40És mikor odaértek, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.
41Majd eltávozott tőlük, mintegy kőhajításnyira és térdre esve így imádkozott:
42Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
43És angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt.
44És halálos gyötrődésben mind buzgóbban imádkozott, és verejtéke, mint megannyi vércsepp, hullott a földre.
45Imádkozása végeztével felkelt, tanítványaihoz ment, és aludva találta őket a szomorúság miatt.
46így szólt nekik: Mit alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.
47Még beszélt, mikor nagy sokaság jött, élükön Júdással, aki egy a tizenkettő közül, és ó\ Jézushoz közeledett és megcsókolta Őt.
48Jézus azt mondta: Júdás, csókkal árulod el az Ember Fiát?
49A körülötte levők pedig látták, mi következik, és így szóltak neki: Uram, vágjuk őket fegyverrel?
50És közülük valaki már odasújtott a főpap szolgájához, és levágta a jobb fülét.
51Jézus pedig megszólalt és azt mondta: Hagyjátok abba! És megérintette annak a fülét és meggyógyította.
52Majd az ellene kivonult papi fejedelmeknek, a templomőrség vezetőinek és a véneknek így szólt Jézus: Mint valami rablóra, úgy jöttetek rám fegyverekkel és dorongokkal!
53Minden nap veletek voltam a templomban, de kezet nem emeltetek reám. Ám ez a ti órátok és a sötétség hatalma.
54Azután megragadták őt és elvezették. Elvitték a főpap házába. Péter távolról követte őt.
55És mikor tüzet raktak az udvar közepén és körülülték, Péter is leült közéjük.
56És a tűz világánál meglátta őt egy szolgálóleány, erősen megnézte, és így szólt: Ez is ővele volt.
57O azonban tagadta, és azt mondta: Asszony, nem ismerem őt!
58Kevéssel azután más valaki látta meg, és megszólalt: Te is közülük való vagy. Péter pedig erősítette: Ember, nem vagyok!
59Körülbelül egy óra múlva ismét más valaki állította: Ez is vele volt, mert ez is galileai.
60Péter felkiáltott: Ember, nem tudom, mit beszélsz! Még beszélt, mikor egyszerre megszólalt a kakas.
61Ekkor hátrafordult az Úr, rátekintett Péterre, és megemlékezett Péter az Úr szaváról, hogy megmondta neki: Mielőtt ma a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.
62Kiment Péter és keservesen sírt.
63És azok a férfiak, akik őrizték Jézust, csúfolták és ütlegelték.
64Azután betakarták szemét, és kérdezték: Prófétáid meg, ki az, aki megütött téged?
65És sok egyéb káromlással illették.
66És amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a papi fejedelmek és írástudók. Őt is az ő főtanácsuk elé vitték.
67És ezt mondták: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk. Ő pedig így válaszolt: Ha mondom is nektek, ti nem hiszitek;
68és ha kérdezlek is, nem feleltek nekem.
69Mostantól fogva azonban ott ül majd az Ember Fia a mindenható Isten jobbja felől. [Zsolt 110,1]
70Mindnyájan kérdezték: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig azt mondta: Ahogy mondjátok, én vagyok.
71Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából!