Luke 23
1 Akkor felkerekedett az egész gyülekezet, és elvitték őt Pilátushoz.
2 És kezdték így vádolni: Úgy találtuk, hogy ez az ember népünket félrevezeti és tiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt mondja, hogy ő Krisztus, a király.
3 Pilátus erre megkérdezte őt: Te vagy a zsidók királya? És ő azt felelte neki: Te mondod.
4 De Pilátus azt mondta a papi fejedelmeknek és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.
5 Azok annál inkább erősködtek: Tanításaival fellázítja az egész zsidó népet, minthogy egész Júdeában tanít, Galileától kezdve Jeruzsálemig.
6 Pilátus, amikor ezt hallotta, megkérdezte, hogy csakugyan Galileából való-e ez az ember?
7 És mikor megtudta, hogy Heródes hatósága alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki éppen akkor szintén Jeruzsálemben tartózkodott.
8 Mikor Heródes meglátta Jézust, igen megörült, mert már régóta szerette volna látni, mivel sokat hallott felőle, és remélte, hogy valami csodát tesz majd őelőtte.
9 És hosszasan faggatta, de ő semmit se felelt neki.
10 Ott állottak a papi fejedelmek és írástudók, ádázul vádolva őt.
11 Heródes pedig katonáival együtt megvetően bánt vele: Kicsúfolta őt, azután fényes ruhába öltöztette, és visszaküldte Pilátushoz.
12 Heródes és Pilátus azon a napon jó barátok lettek egymással. Azelőtt ellenségei voltak egymásnak.
13 Pilátus pedig a papi fejedelmeket, a főembereket és a népet összegyűjtötte és
14 így szólt hozzájuk: Idehoztátok nekem ezt az embert, mint valami népámítót, s íme, én előttetek vallattam őt, de semmi olyan bűnt nem találtam benne, amivel őt vádoljátok.
15 De még Heródes sem, ő is visszaküldte hozzám, így tehát, mivel semmi halált érdemlő dolgot nem cselekedett,
16 megfenyítem őt és elbocsátom.
17 Ünnepenként pedig szabadon kellett számukra bocsátani egy foglyot.
18 De az egész sokaság így kiáltozott: Végezz vele! És bocsásd szabadon nekünk Barabbást!
19 Ezt az embert tömlőébe vetették valami lázadásért és gyilkosságért, ami a városban történt.
20 Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.
21 De azok csak egyre kiáltoztak: Feszítsd meg, feszítsd meg!
22 Ő pedig harmadszor is mondta nekik: Mi rosszat tett hát? Semmi halált érdemlő bűnt nem találtam benne, ezért megfenyítem őt és elbocsátom.
23 De azok harsány kiáltásokkal ostromolták és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött.
24 Pilátus úgy döntött, hogy legyen meg, amit követeltek.
25 És szabadon bocsátotta nekik azt, aki lázadásért és gyilkosságért volt tömlöcbe vetve, s akit kértek; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
26 És amint elvezették őt, megragadtak egy Simon nevű cirénei férfit, aki a mezőről jött, és rátették a keresztfát, hogy vigye Jézus után.
27 Követte őt a nép, és sok asszony is, akik gyászolták és siratták.
28 Jézus pedig hozzájuk fordult, és azt mondta: Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és magzataitokat sirassátok!
29 Mert íme jönnek napok, amelyeken ezt mondják: Boldogok a meddők és a méhek, amelyek nem szültek, az emlők, amelyek nem szoptattak.
30 Akkor majd azt kiáltják a hegyeknek: Szakadjatok reánk! És a halmoknak: Borítsatok el minket!
31 Mert ha a zöldellő fával ezt mívelik, mi történik majd a szárazzal?
32 Vittek pedig két gonosztevőt is, hogy vele együtt kivégezzék.
33 Mikor pedig odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívnak, ott megfeszítették őt és a gonosztevőket, egyiket jobb, másikat bal kéz felöl.
34 Jézus így imádkozott: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Azután sorsot vetettek, hogy megosztozzanak ruháin. [Zsolt 22,19]
35 És a nép ott állott és nézte. Csúfolták őt a főemberek is: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja.
36 Fintorokat vágtak a katonák is, odamentek hozzá, ecettel kínálták [Zsolt 69,22]
37 és ezt mondták neki: Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat.
38 Felírás is volt felette, görög, latin és héber betűkkel: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.
39 A megfeszített gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazta őt: Miféle Krisztus vagy te? (Krisztus vagy-e te?) Szabadítsd meg hát magadat, s minket is!
40 De a másik megdorgálta őt és ezt mondta: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!
41 Mi ugyan méltán, mert cselekedetünk méltó büntetését vesszük, ez azonban semmi rosszat nem cselekedett.
42 És kérte Jézust: Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz, a te királyságodba.
43 És így felelt neki Jézus: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.
44 Mintegy hat óra volt, amikor sötétség borult az egész földre, egészen kilenc óráig.
45 És elhomályosodott a nap, és a templom kárpitja középen kettéhasadt.
46 Ekkor Jézus hangos szóval kiáltva ezt mondta: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. E szavak után kiszenvedett. (Zsolt 31,6)
47 Amikor pedig a százados látta, mi történt, dicsőítette az Istent, és ezt mondta: Bizony, ez az ember igaz volt.
48 És az egész sokaság, amely kíváncsiságból ment oda, mikor látta, mi történt, mellét verve tért haza.
49 Távolról ott álltak ismerősei mind és az asszonyok, akik Galileából követték öt, látták mindezeket. (Zsolt 38,12)
50 Volt egy ember Arimátiából, a zsidók városából, József volt a neve, tanácstag, derék és igaz férfiú.
51 - Ő nem volt részes tanácsukban és cselekedetükben - maga is várta Isten országát;
52 ez a férfiú odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
53 És levette, gyolcsba takarta, egy sziklába vájt sírboltban helyezte el, amelyben még senki sem feküdt. És a sír szájára nagy követ hengerített.
54 Az a nap ünnepre való előkészület napja volt, és a szombat már megkezdődött.
55 Az asszonyok meg, akik vele Galileából jöttek, és követői voltak, megnézték a sírboltot, és hogy miként helyezték oda az ő testét.
56 Majd visszatértek, és illatszereket és drága keneteket készítettek.