1Akkor felkerekedett az egész gyülekezet, és elvitték őt Pilátushoz.
2És kezdték így vádolni: Úgy találtuk, hogy ez az ember népünket félrevezeti és tiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt mondja, hogy ő Krisztus, a király.
3Pilátus erre megkérdezte őt: Te vagy a zsidók királya? És ő azt felelte neki: Te mondod.
4De Pilátus azt mondta a papi fejedelmeknek és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.
5Azok annál inkább erősködtek: Tanításaival fellázítja az egész zsidó népet, minthogy egész Júdeában tanít, Galileától kezdve Jeruzsálemig.
6Pilátus, amikor ezt hallotta, megkérdezte, hogy csakugyan Galileából való-e ez az ember?
7És mikor megtudta, hogy Heródes hatósága alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki éppen akkor szintén Jeruzsálemben tartózkodott.
8Mikor Heródes meglátta Jézust, igen megörült, mert már régóta szerette volna látni, mivel sokat hallott felőle, és remélte, hogy valami csodát tesz majd őelőtte.
9És hosszasan faggatta, de ő semmit se felelt neki.
10Ott állottak a papi fejedelmek és írástudók, ádázul vádolva őt.
11Heródes pedig katonáival együtt megvetően bánt vele: Kicsúfolta őt, azután fényes ruhába öltöztette, és visszaküldte Pilátushoz.
12Heródes és Pilátus azon a napon jó barátok lettek egymással. Azelőtt ellenségei voltak egymásnak.
13Pilátus pedig a papi fejedelmeket, a főembereket és a népet összegyűjtötte és
14így szólt hozzájuk: Idehoztátok nekem ezt az embert, mint valami népámítót, s íme, én előttetek vallattam őt, de semmi olyan bűnt nem találtam benne, amivel őt vádoljátok.
15De még Heródes sem, ő is visszaküldte hozzám, így tehát, mivel semmi halált érdemlő dolgot nem cselekedett,
16megfenyítem őt és elbocsátom.
17Ünnepenként pedig szabadon kellett számukra bocsátani egy foglyot.
18De az egész sokaság így kiáltozott: Végezz vele! És bocsásd szabadon nekünk Barabbást!
19Ezt az embert tömlőébe vetették valami lázadásért és gyilkosságért, ami a városban történt.
20Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.
21De azok csak egyre kiáltoztak: Feszítsd meg, feszítsd meg!
22Ő pedig harmadszor is mondta nekik: Mi rosszat tett hát? Semmi halált érdemlő bűnt nem találtam benne, ezért megfenyítem őt és elbocsátom.
23De azok harsány kiáltásokkal ostromolták és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött.
24Pilátus úgy döntött, hogy legyen meg, amit követeltek.
25És szabadon bocsátotta nekik azt, aki lázadásért és gyilkosságért volt tömlöcbe vetve, s akit kértek; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
26És amint elvezették őt, megragadtak egy Simon nevű cirénei férfit, aki a mezőről jött, és rátették a keresztfát, hogy vigye Jézus után.
27Követte őt a nép, és sok asszony is, akik gyászolták és siratták.
28Jézus pedig hozzájuk fordult, és azt mondta: Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és magzataitokat sirassátok!
29Mert íme jönnek napok, amelyeken ezt mondják: Boldogok a meddők és a méhek, amelyek nem szültek, az emlők, amelyek nem szoptattak.
30Akkor majd azt kiáltják a hegyeknek: Szakadjatok reánk! És a halmoknak: Borítsatok el minket!
31Mert ha a zöldellő fával ezt mívelik, mi történik majd a szárazzal?
32Vittek pedig két gonosztevőt is, hogy vele együtt kivégezzék.
33Mikor pedig odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívnak, ott megfeszítették őt és a gonosztevőket, egyiket jobb, másikat bal kéz felöl.
34Jézus így imádkozott: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Azután sorsot vetettek, hogy megosztozzanak ruháin. [Zsolt 22,19]
35És a nép ott állott és nézte. Csúfolták őt a főemberek is: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja.
36Fintorokat vágtak a katonák is, odamentek hozzá, ecettel kínálták [Zsolt 69,22]
37és ezt mondták neki: Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat.
38Felírás is volt felette, görög, latin és héber betűkkel: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.
39A megfeszített gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazta őt: Miféle Krisztus vagy te? (Krisztus vagy-e te?) Szabadítsd meg hát magadat, s minket is!
40De a másik megdorgálta őt és ezt mondta: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!
41Mi ugyan méltán, mert cselekedetünk méltó büntetését vesszük, ez azonban semmi rosszat nem cselekedett.
42És kérte Jézust: Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz, a te királyságodba.
43És így felelt neki Jézus: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.
44Mintegy hat óra volt, amikor sötétség borult az egész földre, egészen kilenc óráig.
45És elhomályosodott a nap, és a templom kárpitja középen kettéhasadt.
46Ekkor Jézus hangos szóval kiáltva ezt mondta: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. E szavak után kiszenvedett. (Zsolt 31,6)
47Amikor pedig a százados látta, mi történt, dicsőítette az Istent, és ezt mondta: Bizony, ez az ember igaz volt.
48És az egész sokaság, amely kíváncsiságból ment oda, mikor látta, mi történt, mellét verve tért haza.
49Távolról ott álltak ismerősei mind és az asszonyok, akik Galileából követték öt, látták mindezeket. (Zsolt 38,12)
50Volt egy ember Arimátiából, a zsidók városából, József volt a neve, tanácstag, derék és igaz férfiú.
51- Ő nem volt részes tanácsukban és cselekedetükben - maga is várta Isten országát;
52ez a férfiú odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
53És levette, gyolcsba takarta, egy sziklába vájt sírboltban helyezte el, amelyben még senki sem feküdt. És a sír szájára nagy követ hengerített.
54Az a nap ünnepre való előkészület napja volt, és a szombat már megkezdődött.
55Az asszonyok meg, akik vele Galileából jöttek, és követői voltak, megnézték a sírboltot, és hogy miként helyezték oda az ő testét.
56Majd visszatértek, és illatszereket és drága keneteket készítettek.