1A hét első napján jókor reggel a sírhoz mentek, és magukkal vitték az elkészített illatszereket.
2A követ azonban a sírról elhengerítve találták.
3Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét
4Míg ezen töprengtek, íme két férfi állt melléjük, ragyogó öltözetben,
5s amikor ők megrémülve földre hajtották arcukat, azok így szóltak: Mit keresitek a holtak között az élőt?
6Nincsen itt, mert feltámadott. Jusson eszetekbe, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt.
7Ezt mondta: Kell hogy az Ember Fiát bűnös emberek kezébe adják, megfeszítsék és harmadnap feltámadjon.
8És visszaemlékeztek ezekre a szavaira.
9Azután visszasiettek a sírtól, és hírül adták mindezt a tizenegynek, s mind a többieknek.
10A magdalai Mária és Johanna, és Jakab anyja, Mária, és a velük lévő más asszonyok voltak azok, akik ezeket elmondták az apostoloknak.
11De ezek balga beszédnek tartották az egészet, és nem hittek nekik.
12Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és behajolva látta, hogy csak a lepedők vannak ott, és elment, magában csodálkozva a történtek felett.
13És íme azok közül ketten ugyanaz nap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira fekszik és a neve Emmaus.
14És beszélgettek egymással mindazokról a dolgokról, amik történtek.
15Beszélgetésük és kérdezősködésük között maga Jézus is odaszegődött hozzájuk és együtt ment velük az úton.
16De látásuk megzavarodott, és nem ismerték meg őt.
17Ő így szólt hozzájuk: Micsoda beszédek ezek, amelyeket út közben egymással váltotok? Azok szomorú arccal megálltak;
18megszólalt az egyik, akinek neve Kleofás, és ezt mondta neki: Csak te vagy az egyedüli idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?
19Mi történt? kérdezte. Azok megmondták neki: ami a Názáreti Jézuson esett, aki próféta volt, cselekedetben, s beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt,
20és hogy mi módon adták őt a papi fejedelmek és a mi főembereink halálos ítéletre, és feszítették meg őt.
21Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. De már elmúlt harmadnapja, hogy mindezek megtörténtek.
22Igaz, hogy néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket. Ezek jókor reggel a sírnál voltak,
23és mikor nem találták a testét, visszajöttek, és azt mondták, hogy angyalok jelenését látták, akik azt hirdették, hogy ő él.
24És azok közül, akik velünk voltak, némelyek elmentek a sírhoz, és úgy találták, amint az asszonyok is mondták. Őt magát azonban nem látták.
25Jézus azt mondta nekik: Ó balgatagok és rest szívűek mindazoknak az elhívésére, amiket a próféták mondtak!
26Vajon nem ezeket kellett-e szenvednie a Krisztusnak, és úgy mennie be az ő dicsőségébe?
27És elkezdve Mózestől és minden prófétától, magyarázta nekik az összes írásokban azt, ami őreá vonatkozik.
28Közel voltak már ahhoz a faluhoz, amelybe mentek, és Ő úgy tett, mintha tovább akarna menni.
29De ők unszolták: Maradj velünk, mert már beesteledik, és a nap is lehanyatlott! Bement azért, hogy velük maradjon.
30És mikor az asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és adta nekik.
31Ekkor megnyílt a szemük és megismerték őt, de Ő eltűnt előlük.
32És így szóltak egymáshoz: Vajon nem melegedett-e át bennünk a szív, mikor beszélt nekünk az úton, és mikor magyarázta az írásokat?
33Felkerekedtek, s még abban az órában visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat.
34Ezek azzal a felkiáltással fogadták őket: Valóban feltámadott az Úr és megjelent Simonnak!
35Ekkor ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték meg őt a kenyér megtöréséről.
36Amíg ók erről beszéltek, megállt köztük maga Jézus, és így szólt nekik: Békesség nektek!
37Ekkor zavarukban és félelmükben azt hitték, hogy valami lelket látnak.
38De ő így szólt hozzájuk: Miért ijedtetek meg, és miért támadnak kételkedő gondolatok a szívetekben?
39Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy csakugyan én vagyok; tapintsatok meg és lássatok. Mert a léleknek nincs húsa, csontja, de, amint láthatjátok, nekem van.
40És amikor ezeket mondta, megmutatta nekik a kezét és a lábát.
41Mikor pedig még mindig hitetlenkedtek az öröm miatt, és csak csodálkoztak, így szólt hozzájuk: Van-e itt valami ennivalótok?
42Adtak neki egy darab sült halat (és lépesmézet),
43Ő elvette és szemük láttára megette.
44Majd így szólt hozzájuk: Ezt mondtam én mindig nektek, míg veletek voltam, hogy be kell teljesülniük mindazoknak, amik meg vannak írva felőlem a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.
45Akkor megnyitotta elméjüket, hogy értsék meg az írásokat,
46és azt mondta: így van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadnia a halottak közül.
47És hogy az ő nevében a megtérésnek és bűnbocsánatnak evangéliumát kell hirdetni minden nép között, kezdve Jeruzsálemen.
48Ti vagytok ezeknek a tanúi.
49És íme elküldöm rátok azt, akit az én Atyám ígért nektek; ti pedig maradjatok a városban, míg erőt nem kaptok felülről.
50Azután elvezette őket Betániáig, felemelte kezét és megáldotta őket.
51Miközben áldotta ókét, elvált tőlük, és felment a mennybe.
52Azok leborulva imádták őt. Azután visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe.
53Állandóan a templomban voltak, és dicsérték az Istent.