Bible

1 A hét első napján jókor reggel a sírhoz mentek, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. 2 A követ azonban a sírról elhengerítve találták. 3 Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét 4 Míg ezen töprengtek, íme két férfi állt melléjük, ragyogó öltözetben, 5 s amikor ők megrémülve földre hajtották arcukat, azok így szóltak: Mit keresitek a holtak között az élőt? 6 Nincsen itt, mert feltámadott. Jusson eszetekbe, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt. 7 Ezt mondta: Kell hogy az Ember Fiát bűnös emberek kezébe adják, megfeszítsék és harmadnap feltámadjon. 8 És visszaemlékeztek ezekre a szavaira. 9 Azután visszasiettek a sírtól, és hírül adták mindezt a tizenegynek, s mind a többieknek. 10 A magdalai Mária és Johanna, és Jakab anyja, Mária, és a velük lévő más asszonyok voltak azok, akik ezeket elmondták az apostoloknak. 11 De ezek balga beszédnek tartották az egészet, és nem hittek nekik. 12 Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és behajolva látta, hogy csak a lepedők vannak ott, és elment, magában csodálkozva a történtek felett. 13 És íme azok közül ketten ugyanaz nap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira fekszik és a neve Emmaus. 14 És beszélgettek egymással mindazokról a dolgokról, amik történtek. 15 Beszélgetésük és kérdezősködésük között maga Jézus is odaszegődött hozzájuk és együtt ment velük az úton. 16 De látásuk megzavarodott, és nem ismerték meg őt. 17 Ő így szólt hozzájuk: Micsoda beszédek ezek, amelyeket út közben egymással váltotok? Azok szomorú arccal megálltak; 18 megszólalt az egyik, akinek neve Kleofás, és ezt mondta neki: Csak te vagy az egyedüli idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban? 19 Mi történt? kérdezte. Azok megmondták neki: ami a Názáreti Jézuson esett, aki próféta volt, cselekedetben, s beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt, 20 és hogy mi módon adták őt a papi fejedelmek és a mi főembereink halálos ítéletre, és feszítették meg őt. 21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. De már elmúlt harmadnapja, hogy mindezek megtörténtek. 22 Igaz, hogy néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket. Ezek jókor reggel a sírnál voltak, 23 és mikor nem találták a testét, visszajöttek, és azt mondták, hogy angyalok jelenését látták, akik azt hirdették, hogy ő él. 24 És azok közül, akik velünk voltak, némelyek elmentek a sírhoz, és úgy találták, amint az asszonyok is mondták. Őt magát azonban nem látták. 25 Jézus azt mondta nekik: Ó balgatagok és rest szívűek mindazoknak az elhívésére, amiket a próféták mondtak! 26 Vajon nem ezeket kellett-e szenvednie a Krisztusnak, és úgy mennie be az ő dicsőségébe? 27 És elkezdve Mózestől és minden prófétától, magyarázta nekik az összes írásokban azt, ami őreá vonatkozik. 28 Közel voltak már ahhoz a faluhoz, amelybe mentek, és Ő úgy tett, mintha tovább akarna menni. 29 De ők unszolták: Maradj velünk, mert már beesteledik, és a nap is lehanyatlott! Bement azért, hogy velük maradjon. 30 És mikor az asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és adta nekik. 31 Ekkor megnyílt a szemük és megismerték őt, de Ő eltűnt előlük. 32 És így szóltak egymáshoz: Vajon nem melegedett-e át bennünk a szív, mikor beszélt nekünk az úton, és mikor magyarázta az írásokat? 33 Felkerekedtek, s még abban az órában visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. 34 Ezek azzal a felkiáltással fogadták őket: Valóban feltámadott az Úr és megjelent Simonnak! 35 Ekkor ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték meg őt a kenyér megtöréséről. 36 Amíg ók erről beszéltek, megállt köztük maga Jézus, és így szólt nekik: Békesség nektek! 37 Ekkor zavarukban és félelmükben azt hitték, hogy valami lelket látnak. 38 De ő így szólt hozzájuk: Miért ijedtetek meg, és miért támadnak kételkedő gondolatok a szívetekben? 39 Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy csakugyan én vagyok; tapintsatok meg és lássatok. Mert a léleknek nincs húsa, csontja, de, amint láthatjátok, nekem van. 40 És amikor ezeket mondta, megmutatta nekik a kezét és a lábát. 41 Mikor pedig még mindig hitetlenkedtek az öröm miatt, és csak csodálkoztak, így szólt hozzájuk: Van-e itt valami ennivalótok? 42 Adtak neki egy darab sült halat (és lépesmézet), 43 Ő elvette és szemük láttára megette. 44 Majd így szólt hozzájuk: Ezt mondtam én mindig nektek, míg veletek voltam, hogy be kell teljesülniük mindazoknak, amik meg vannak írva felőlem a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban. 45 Akkor megnyitotta elméjüket, hogy értsék meg az írásokat, 46 és azt mondta: így van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadnia a halottak közül. 47 És hogy az ő nevében a megtérésnek és bűnbocsánatnak evangéliumát kell hirdetni minden nép között, kezdve Jeruzsálemen. 48 Ti vagytok ezeknek a tanúi. 49 És íme elküldöm rátok azt, akit az én Atyám ígért nektek; ti pedig maradjatok a városban, míg erőt nem kaptok felülről. 50 Azután elvezette őket Betániáig, felemelte kezét és megáldotta őket. 51 Miközben áldotta ókét, elvált tőlük, és felment a mennybe. 52 Azok leborulva imádták őt. Azután visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe. 53 Állandóan a templomban voltak, és dicsérték az Istent.