1És elmenőben még látott egy születése óta vak embert.
2És megkérdezték a tanítványai: Mester, ki vetkezett: ez az ember, vagy a szülei, hogy vakon született?
3Jézus felelt: Sem ez nem vetkezett, sem a szülei, hanem azért született vakon, hogy nyilvánvalóvá legyen benne az Isten cselekedete.
4Nekünk annak dolgait kell cselekednünk - míg nappal van -, aki elküldött engem. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhatik.
5Míg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.
6Ahogy ezeket mondta, a földre köpött, nyálából sarat csinált, és a sarat rákente a vak ember szemére.
7És ezt mondta neki: Eredj, mosakodjál meg a Siloám tavában (ami azt jelenti, „Küldött\). El is ment, és megmosakodott, és mikor megjött, látott.
8A szomszédok azért, és akik azelőtt ismerték, hogy koldus volt, így szóltak: Nem ez-é az az ember, aki itt szokott ülni és koldulni?
9Némelyek azt mondták, ez az, mások pedig nem, csak hasonlít hozzá. Ő pedig azt mondta: Én vagyok az.
10Megkérdezték tőle: Mi módon nyílt meg hát a szemed?
11Ő így felelt: Az az ember, akit Jézusnak neveznek, sarat csinált, szememre kente, és azt mondta: Menj el a Siloám tavához és mosakodjál meg; én tehát elmentem, megmosakodtam, és megjött a szemem világa.
12Kérdezték tőle: Hol van az az ember? A vak így felelt: Nem tudom.
13Erre elvitték őt, az imént még vakot, a farizeusokhoz.
14Szombat volt ugyanis aznap, mikor Jézus a sarat csinálta, és meggyógyította a szemét.
15Újra kérdezték őt a farizeusok, mi módon jött meg a látása. Ő pedig azt felelte: Sarat csinált a szememre és én megmosakodtam, és most látok.
16Egyik-másik farizeus megjegyezte: Nem Istentől való ez az ember, mert a szombatot nem tartja meg. Mások meg azt mondták: Hogyan tudna bűnös ember ilyen csodát tenni? És meghasonlás támadt köztük.
17Újra szóltak a vaknak: te mit mondasz őfelőle, hogy megnyitotta a szemed? Azt, hogy próféta, felelte.
18Nem hittek azért a zsidók magának a meggyógyított vaknak sem, hogy vak volt, és megjött a látása, míg elő nem hívták szüleit,
19és megkérdezték tőlük: Ez a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? Hogy van az, hogy most lát?
20Feleltek neki az ő szülei: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született;
21de hogy most mi módon lát, azt nem tudjuk. Azt sem tudjuk, ki nyitotta meg a szemét. Őt kérdezzétek meg; nagykorú. Beszéljen ő magáról.
22Azért mondták ezt a szülei, mivel féltek a zsidóktól; a zsidók ugyanis már megegyeztek, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, ki kell vetni a gyülekezetből.
23Ezért mondták az ő szülei: Megvan a kora már, őt kérdezzétek meg.
24Ekkor másodszor is szólították azt az embert, aki vak volt, és ezt mondták neki: Adj dicsőséget az Istennek. Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös;
25de az így felelt: Hogy bűnös-e, nem tudom; egyet tudok, hogy vak voltam, és most látok.
26Ekkor újra szóltak neki: Mit tett veled, hogyan nyitotta meg a szemedet?
27Ő így felelt: Már megmondtam nektek és ti nem hallgattatok rá. Miért akarjátok újra hallani? Talán tanítványai akartok lenni ti is?
28Azok szidalmazták őt, és azt mondták: te vagy az ő tanítványa, mi pedig Mózes tanítványai vagyunk.
29Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten; erről pedig azt sem tudjuk, hogy honnét való.
30Felelt az az ember és azt mondta nekik: Éppen az a csodálatos ebben, hogy ti nem tudjátok, honnét való, pedig az én szememet megnyitotta.
31Tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, csak azt, aki istenfélő, és az Ő akaratát cselekszi.
32Öröktől fogva nem hallott az ember olyat, hogy valaki megnyitotta volna vakon születettnek a szemét.
33Ha ez nem volna Istentől való, semmit sem cselekedhetett volna.
34A felelet ez volt: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kivetették őt a gyülekezetből.
35Meghallotta Jézus, hogy kivetették őt a gyülekezetből, és mikor találkozott vele, ezt mondta: Hiszel-e az Ember Fiában?
36Az így felelt: Ki az Uram, hogy higgyek benne?
37Jézus azt mondta neki: Láttad már őt; ő az, aki veled beszél.
38Az pedig vallást tett: Hiszek Uram, és leborult előtte.
39Akkor Jézus így szólt: ítélettételre jöttem erre a világra, hogy a vakok lássanak, és a látók vakokká legyenek.
40És meghallotta ezt néhány farizeus, akik vele voltak, és azt mondták neki: Talán csak nem vagyunk mi is vakok?
41Felelt nekik Jézus: Bár azok volnátok, akkor nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok: Látunk - azért megmarad a ti bűnötök.