1Bizony, bizony mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hág be, tolvaj az és rabló.
2Aki azonban az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
3Ennek az ajtónálló ajtót nyit, és a juhok hallgatnak szavára; és a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket.
4És amikor mind kieresztette a juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját.
5Idegent azonban nem követnek, hanem elfutnak, mert nem ismerik az idegen hangját.
6Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit akart vele mondani.
7Újra szólt azért nekik Jézus: Bizony, bizony, mondom nektek, én vagyok a juhok ajtaja.
8Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók; de nem is hallgattak rájuk a juhok.
9Én vagyok az ajtó: Ha valaki rajtam át megy be, üdvözül; bemegy és kijön, és legelőt talál.
10A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek.
11Én vagyok a jó pásztor: A jó pásztor életét adja a juhokért.
12Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, otthagyja a juhokat és elfut. És a farkas elragadozza és szétszórja a juhokat.
13A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
14Én vagyok a jó pásztor; én ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
15amint ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért.
16Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatnak majd az én hangomra; és lesz egy nyáj és egy pásztor.
17Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy ismét felvegyem azt.
18Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én teszem le magamtól. Van hatalmam, hogy letegyem, és van hatalmam, hogy ismét felvegyem. Ezt a parancsolatot kaptam az én Atyámtól.
19Újra meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt.
20Sokan azt mondták közülük: Gonosz lélek van benne és megháborodott; mit hallgattok rá?
21Mások azt mondták, ezek nem ördöngősnek a beszédei; vajon a gonosz lélek megnyithatja-e a vakok szemét?
22Akkor ülték Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepét. Tél volt.
23És Jézus a templomban, a Salamon csarnokában járt-kelt.
24Körülvették azért a zsidók, és így szóltak neki: Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan.
25Jézus így felelt nekik: Megmondtam nektek, de ti nem hiszitek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tesznek bizonyságot rólam.
26De ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.
27Az én juhaim hallgatnak az én szavamra, és én ismerem őket,,és ők követnek engem.
28Én örökéletet adok nekik, és soha el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
29Az én Atyám, aki őket nekem adta, nagyobb mindenkinél, és senki sem ragadhatja ki őket az én Atyám kezéből;
30én pedig, és az Atya egy vagyunk.
31Ismét köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék.
32Jézus megkérdezte tőlük: Sok jó cselekedetet mutattam nektek az Atyától; vajon azok közül melyik miatt köveztek meg engem?
33Feleltek neki a zsidók: Azért, ami jót tettél, nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, hogy te, ember létedre, Istenné teszed magad.
34Felelt nekik Jézus: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? [Zsolt 82,6]
35Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten szólt - és az írást nem lehet semmibe venni -,
36akkor ti arról, akit az Atya megszentelt és elküldött a világra, azt mondjátok: káromlást szólsz - mivel azt mondtam: Az Isten Fia vagyok?!
37Ha nem cselekszem az én Atyám cselekedeteit, ne higgyetek nekem;
38ha azonban cselekszem, mégha nekem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek, hogy megtudjátok és elismerjétek, hogy az Atya énbennem van, és én az Atyában vagyok.
39Ismét meg akarták őt fogni, de ő átment közöttük.
40És újra odament a Jordánon túl, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ottmaradt.
41És sokan mentek hozzá és mondták: János ugyan nem tett semmi csodát, de mindaz, amit Jézusról mondott, igaz volt.
42És sokan hittek ott őbenne.