1Volt pedig egy Lázár nevű beteg, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából.
2Az a Mária volt ez, aki megkente az Urat drága kenettel és hajával törölte meg a lábát; ennek testvére, Lázár volt a beteg. [1-8]
3Elküldték azért a nőtestvérek hozzá ezzel az üzenettel: Uram, akit szeretsz, beteg.
4Mikor Jézus ezt hallotta, így szólt: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Isten Fia.
5Jézus szerette Mártát és az ő nőtestvérét és Lázárt.
6Mikor azért meghallotta, hogy beteg, még két napig maradt azon a helyen, ahol volt.
7De azután azt mondta tanítványainak: Menjünk el megint Júdeába.
8A tanítványok azt mondták: Mester, most akartak a zsidók téged megkövezni, és újra odamégy?
9Jézus így felelt: Vajon nem tizenkét órája van-e a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a napfényt.
10De ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs (akkor) neki világossága.
11Ezeket mondta, s azután így szólt: Lázár, a mi barátunk elaludt; de elmegyek, hogy felébresszem.
12így szóltak a tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
13Pedig Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy a szó szerinti álomról beszél.
14Akkor azért nyíltan megmondta nekik Jézus: Lázár meghalt.
15És örülök, hogy nem voltam ott, tiérettetek, hogy majd higgyetek. De menjünk el hozzá!
16Tamás, akit Ikernek mondanak, így szólt tanítvány-társaihoz: menjünk el mi is, hogy vele haljunk meg.
17Mikor azért Jézus odaért, úgy találta, hogy az már négy napja a sírban fekszik.
18Betánia közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamnyira,
19és a zsidók közül sokan mentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük halála miatt.
20Amint Márta hallotta, hogy Jézus jön, elébe sietett; Mária pedig otthon ült.
21Márta ekkor így szólt Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
22De azt az egyet most is tudom, hogy amit csak kérsz Istentől, megadja néked.
23Jézus így szólt: Feltámad a te testvéred.
24Márta így felelt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.
25Azt mondta Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz énbennem, ha meghal is, él;
26és minden élő, aki hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?
27Szólott neki Márta: Hiszem Uram; és hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki eljövendő e világra.
28Miután ezt mondta, elment (Márta) és titkon szólította a testvérét, Máriát: A Mester itt van, és hív téged.
29Ahogy ezt Mária hallotta, tüstént felkelt és elébe sietett.
30Jézus még nem érkezett be a faluba, még ott volt, ahol Márta találkozott vele.
31A zsidók, akik otthon vigasztalgatták Máriát, látva, hogy hamar felkelt és kisietett, utánamentek, azt gondolván: a sírhoz megy, hogy ott sírjon.
32Mária tehát, amint ódáén, ahol Jézus volt, meglátva őt, leborult a lába elé és így szólt: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
33Jézus azért, amint látta, hogy sír és sírnak a vele jött zsidók is, felindult lelkében, és igen megrendülve
34ezt mondta: Hová helyeztétek őt? Mondták: Uram, jer és lásd meg.
35Sírt Jézus.
36így szóltak azért a zsidók: Íme, mennyire szerette őt!
37Némelyek pedig azt mondták: Aki a vak szemét megnyitotta, nem tehette-e volna meg, hogy ez meg ne haljon?
38Jézus még mindig mélyen megindulva odament a sírhoz, az pedig egy sziklaüreg volt, és kő feküdt rajta.
39Azt mondta Jézus: Vegyétek el a követ. A halott nőtestvére, Márta figyelmeztette: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.
40Jézus így szólt: Nem megmondtam-e neked, hogyha hiszel, meglátod majd az Isten dicsőségét?
41Elvették azért a követ onnan, Jézus pedig felemelte szemét az égre és így szólt: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
42Én jól tudtam, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küld tél engem.
43És ezeket mondva, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki!
44És kijött a halott, kezén lábán pólyákkal megkötözve, arcát kendő takarta. Szólt nekik Jézus: Oldozzátok fel, hadd menjen el.
45Sokan ama zsidók közül, akik Máriához mentek, és látták, hogy mit cselekedett, hívőkké lettek.
46De némelyek közülük a farizeusokhoz mentek, és elbeszélték nekik, amit Jézus cselekedett.
47Összegyűjtötték azért a papi fejedelmek és a farizeusok a tanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Mert ez az ember sok csodát művel.
48Ha így hagyjuk őt, mindenki hinni fog benne, és eljönnek majd a rómaiak, és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet,
49Ám egyikük, Kajafás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: Ti semmit sem tudtok;
50és azt sem veszitek fontolóra: Jobb nektek, hogyha egy ember hal meg a népért, és nem az egész nép vész el.
51Ezt pedig nem magától mondta, hanem mivel abban az esztendőben főpap volt, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért;
52de nemcsak a népért, hanem azért is, hogy összegyűjtse Isten szétszórt gyermekeit.
53Attól a naptól fogva már csak azon tanakodtak, hogy miképpen Öljék meg őt.
54Ezért Jézus nem járt nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan vidékre, a sivatag szélén levő Efraim nevű városba, és ott tartózkodott tanítványaival.
55Közel volt a zsidók húsvétja. Már sokan mentek fel vidékről Jeruzsálembe, még húsvét előtt, hogy megtisztuljanak.
56Keresték azért Jézust, és így szóltak egymás között a templomban állva: Mit gondoltok, ugye nem jön fel az ünnepre?
57A papi fejedelmek pedig, és a farizeusok, parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, hogy elfoghassák.