1Ezek után volt a zsidóknak valamilyen ünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe.
2Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy tó, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van.
3Ezekben feküdt a vakoknak, sántáknak, aszkórosoknak nagy sokasága, várva a víz megmozdulását.
4Ugyanis időnként az Úr angyala leszállott a tóra, és felkavarta a vizet. Aki aztán a felkavarás után elsőnek lépett bele a vízbe, meggyógyult, bármi volt a betegsége.
5Volt ott egy ember, aki harmincnyolc esztendő óta feküdt betegen.
6Amint Jézus azt ott feküdni látta, és tudta, hogy már olyan régóta beteg, így szólt hozzá: Akarsz-e meggyógyulni?
7Felelt neki a beteg: Uram, nincs senkim, aki bevinne a tóba, mikor a víz felkavarodik. Mire én odaérek, már más lép be előttem.
8Így szólott neki Jézus: Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!
9Erre azonnal meggyógyult az ember; felvette az ágyát és járt. Aznap pedig szombat volt.
10A zsidók azért azt mondták a meggyógyultnak: Szombat van; nem szabad az ágyat hordozni.
11Ó így felelt nekik: aki engem meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd az ágyadat és járj'
12Megkérdezték azért tőle, kicsoda az az ember, aki azt mondta neked, vedd az ágyadat és járj?
13Ám a meggyógyult ember nem tudta, ki az. Jézus ugyanis félrevonult az ott levő nagy tömeg miatt.
14Később találkozott vele Jézus a templomban, és így szólt neki: Íme meggyógyultál; többé ne vetkezzél, hogy gonoszabbul ne legyen dolgod!
15Elment az ember, és hírül adta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította őt.
16És emiatt üldözték a zsidók Jézust, és meg akarták ölni, mert azt szombaton cselekedte.
17Jézus pedig így felelt nekik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
18Emiatt azután a zsidók még inkább igyekeztek, hogy megöljék őt, mivel nemcsak a szombatot szegte meg, hanem Istent is tulajdon Atyjának nevezte, és ily módon magát egyenlővé tette az Istennel.
19Jézus felelt és azt mondta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, a Fiú semmit sem tehet magától, csak amit az Atyától lát (cselekedni). Mert amiket az (Atya) cselekszik, ugyanazokat, ugyanúgy cselekszi a Fiú is.
20Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő maga cselekszik; és ennél nagyobb dolgokat is mutat majd nektek, hogy csodálkozzatok.
21Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar,
22Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet teljesen a Fiúra bízta,
23hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, amint tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldötte.
24Bizony, bizony, mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van; s nem megy az ítéletre, hanem átmegy a halálból az életre.
25Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra - már el is jött -, mikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallják, élni fognak.
26Mert amint az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.
27És hatalmat adott neki az ítélettételre is, mivel ő az Ember Fia.
28Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, mikor a sírokban mindnyájan meghallják az ő szavát,
29és kijönnek; azok, akik jót tettek, hogy feltámadjanak az életre, azok pedig, akik gonoszt cselekedtek, hogy feltámadjanak az ítéletre.
30Én semmit sem cselekedhetem magamtól; amint (Istentől) hallom, úgy ítélek. És az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.
31Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
32Más az, aki bizonyságot tesz rólam, és tudom, hogy az ő bizonyságtétele igaz.
33Ti elküldtetek Jánoshoz, és ó bizonyságot tett az igazságról.
34De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt, hanem ezeket azért mondom, hogy ti üdvözüljetek.
35Ő az égő és fénylő szövetnek volt, de ti csak ideig-óráig akartatok örvendezni az ó világosságában.
36Nekem nagyobb bizonyságom is van a Jánosénál, mégpedig azok az én cselekedeteim, amelyeket rám bízott az én Atyám, hogy véghezvigyem. Maguk ezek a cselekedetek tesznek bizonyságot arról, hogy engem az Atya küldött.
37És maga az Atya is, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem arcát nem láttátok,
38az ő igéje sincs maradandóan bennetek, mert nem hittetek annak, akit ő elküldött.
39Tudakozzátok az írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van a ti örök életetek; pedig ezek rólam tesznek bizonyságot,
40és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!
41Dicsőséget emberektől nem fogadok el.
42Megismertelek titeket, hogy nincs bennetek szeretet Isten iránt.
43Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jönne a maga nevében, azt befogadnátok.
44Mi módon tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget? És azt a dicsőséget, amely egyes egyedül az Istentől van, nem keresitek?
45Ne gondoljátok, hogy én vádollak majd titeket az Atyánál! Van, aki vádoljon titeket: Mózes, akiben ti reménykedtek.
46Mert, ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, mert ő énrólam írt.
47Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan fogtok hinni az én beszédemnek?