1Amint megtudta az Úr, hogy a farizeusok hallomása szerint Jézus már több tanítványt szerez és keresztel meg, mint János,
2(bár Jézus maga nem keresztelt, hanem csak a tanítványai),
3elhagyta Júdeát és ismét elment Galileába.
4Samárián kellett átmennie.
5így érkezett Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédságába, amelyet még Jákob adott volt fiának, Józsefnek.
6Ott volt éppen a Jákob forrása. Jézus az utazástól elfáradva azon módon leült a forráshoz. Délidő volt.
7Egy samáriai asszony jött vízért. Jézus megszólította: Adj innom!
8(Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy ennivalót vásároljanak.)
9A samáriai asszony ekkor azt mondta neki: Hogyan kérhetsz tőlem inni zsidó létedre, hiszen én samáriai asszony vagyok? (Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriabeliekkel.)
10Jézus így felelt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki azt mondja neked: adj innom, te kértél volna tőle inni, és ő adott volna neked élő vizet.
11Mondja neki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, a kút pedig mély: honnét vennéd tehát az élő vizet?
12Vagy talán te nagyobb vagy a mi atyánknál, Jákobnál, aki nekünk ezt a kutat adta, és ebből Ívott ő maga, fiai is, és jószága is?
13Felelt Jézus és ezt mondta neki: Mindenki, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,
14de ha valaki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjúhozik, mert az a víz örök életre buzgó forrássá lesz benne.
15Azt mondta az asszony: Uram, add nekem azt a vizet, hogy meg ne szomjazzam, és ne kelljen idejárnom meríteni.
16Jézus azt mondta neki: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj ide!
17Az asszony így felelt: Nincs férjem. Jézus így folytatta: Jól mondtad, hogy nincs férjed.
18mert Öt férjed volt, és a mostani nem férjed; ezzel igazat mondtál.
19Most így szólt az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
20A mi atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely. ahol Istent imádni kell.
21Jézus ezt mondta neki: Asszony, hidd el nekem, hogy eljön az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22Előttetek ismeretlen imádatotok tárgya. Előttünk ismeretes, mert az üdvösség a zsidók közül támad.
23De eljön az óra, és már el is jött, amikor Isten igaz imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres.
24Az Isten Lélek, és akik őt imádják, kell, hogy lélekben és igazságban imádják.
25Az asszony így szólt: Tudom, hogy Messiás jön (aki a Krisztus); mikor ő eljön, mindent megjelent nekünk.
26Jézus kijelentette: Én vagyok az, aki veled beszélek.
27Ekkorra megjöttek a tanítványai is, és csodálkoztak, hogy asszonnyal beszél, de azért egyik sem mondta sem azt: Mit kívánsz, vagy miért beszélsz vele?
28Otthagyta tehát az asszony a vedret, és besietett a városba, és elhíresztelte az embereknek,
29jertek, lássatok egy embert, aki mindent megmondott nekem, amit cselekedtem; vajon nem ez a Krisztus?
30Erre kimentek a városból, és odamentek hozzá.
31Eközben kérték őt tanítványai: Mester, egyél!
32De ő azt mondta nekik: Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.
33Tanítványai így szóltak egymáshoz: Vajon hozott valaki neki eledelt?
34Jézus megmondta: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, hogy az ő dolgát elvégezzem.
35Ti nem azt mondjátok-e: Még négy hónap, és eljön az aratás? Íme megmondom nektek: Emeljétek fel szemeiteket és lássátok meg, hogy a mezők már megértek az aratásra.
36Az arató jutalmat nyer, és az örök életre takarja be a termést, hogy a magvető és arató együtt örüljön.
37Mert ebben igaz a közmondás, hogy más a magvető, és más az arató. (Egyik vet, a másik arat.)
38Én titeket azért küldöttelek, hogy learassátok, amiért nem ti fáradoztatok; mások fáradoztak, és ti a mások munkájába állottatok be.
39Abból a városból sokan hittek benne a samáriabeliek közül annak az asszonynak a beszédéért, aki bizonyságot tett, hogy: Mindent megmondott nekem, amit cselekedtem.
40Odamentek azért hozzá a samáriabeliek, és kérték, hogy maradjon náluk; ott is maradt két napig.
41És sokkal többen hittek az Ő maga beszédéért,
42Mondták is az asszonynak: Most már nem a te beszédedért hiszünk, mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ő a világ Megváltója.
43Két nap múlva ismét eltávozott onnét Galileába.
44Maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs becsülete a maga hazájában (ti. Jeruzsálemben).
45Mikor azért Galileába érkezett, a galiliabeliek befogadták őt, mivel látták mindazt, amit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen. Mert ők is felmentek az ünnepre.
46Ekkor ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi tisztviselő, akinek beteg volt a fia.
47Amikor ez meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg fiát; mert már haldoklóit.
48Jézus így szólt: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
49A királyi tisztviselő így felelt: Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal.
50Jézus azt mondta neki: Menj, a te fiad él. Hitt az ember a Jézus szavának és elment.
51Útközben már eléje jöttek a szolgái és hozták a hírt, hogy a fiáéi.
52Megtudakolta azért tőlük az órát, amelyben a fia jobban tett, és azok elmondták neki, hogy tegnap délután egy órakor hagyta el őt a láz.
53Megértette azért az apa, hogy ez abban az órában történt, amelyben Jézus azt mondta neki: A fiad él. És hitt ő, és egész házanépe.
54Ezt ismét második jel gyanánt cselekedte Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.