1Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók főembere (a nagytanács tagja).
2Ez elment Jézushoz éjjel és azt mondta: Mester, tudjuk, hogy te Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti azokat a jeleket, amelyeket te teszel, csak ha vele van az Isten.
3Jézus így felelt neki: Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.
4Megkérdezte tőle Nikodémus: Mi módon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e másodszor az anyja méhébe és megszülethetik-e?
5Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.
7Ne csodáld, hogy ezt mondtam neked: Szükséges nektek újonnan születnetek.
8A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy. így van mindenki, aki Lélektől született.
9Nikodémus azt kérdezte tőle: Mi módon lehetnek ezek?
10Jézus így válaszolt: Te Izrael tanítója vagy és nem tudod ezeket?
11Bizony, bizony, mondom néked, mi azt hirdetjük, amit tudunk, és arról teszünk bizonyságot, amit láttunk; de a mi bizonyságtételünket ti nem fogadjátok el.
12Akkor sem hittetek, amikor földi dolgokról szóltam nektek, mi módon hinnétek, ha a mennyeiekről szólok nektek?
13Senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállott alá: az Ember Fia, aki a mennyből való.
14De amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Ember Fiának felemeltetnie,
15hogy mindenkinek, aki hisz benne, Örök élete legyen.
16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17Mert nem azért küldte Isten az ő Fiát a világba, hogy megítélje a világot, hanem hogy megtartsa a világot.
18Aki hisz őbenne, nem ítéltetik meg; aki pedig nem hisz, az már el van ítélve, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19Az ítélet pedig ez: hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert cselekedeteik gonoszak voltak.
20Mindenki, aki gonoszul cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei ki ne derüljenek.
21De aki az igazságot cselekszi, az a világosságra igyekszik, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, mert azokat Istenben végezte el.
22Ezután Jézus elment a tanítványaival Júdea földére; ott időzött velük és keresztelt.
23János pedig szintén keresztelt Énonban, Sálimhoz közel, mert ott sok volt a víz, és az emberek odasereglettek és megkeresztelkedtek.
24János még akkor nem volt tömlöcbe vetve.
25Egyszer vitatkozás támadt János tanítványai és a zsidók között a megtisztulás felől.
26Odamentek Jánoshoz és így szóltak neki: Aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme ő is keresztel, és hozzámegy mindenki.
27János így felelt: Az ember magától semmit sem szerezhet meg, csak ha a mennyből adatik neki.
28Ti magatok vagytok a tanúim, hogy megmondtam: Én nem vagyok a Krisztus, hanem: Őelőtte küldettem el.
29Akié a menyasszony, az a vőlegény. A vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallgatja őt, örvendezve örül a vőlegény hangjának. Ez az én örömem immár betelt.
30Neki növekednie kell, nekem pedig alászállanom.
31Aki felülről jött, mindenkinél feljebb való. Aki a földből való, földi az, és földi dolgokat beszél. A mennyből jövő mindenkinél feljebb való,
32és arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, de az ő bizonyságtételét senki sem fogadja el.
33Aki az ő bizonyságtételét elfogadja, az megpecsételte, hogy az Isten valóban igaz.
34Akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja: mert annak az Isten nem mérték szerint adta a Lelket:
35Az Atya szereti a Fiút és az ő kezébe adott mindent.
36Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúban, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.