1És harmadnap menyegző volt a galileai Kánában és ott volt Jézus anyja.
2Jézus is hivatalos volt a menyegzőre tanítványaival együtt.
3Mikor a bor elfogyott, Jézus anyja ezt mondta neki: Nincs boruk.
4Jézus így felelt: Asszony, ez nem tartozik ránk. Nem jött még el az én órám.
5Az anyja ezt mondta a szolgáknak: Bármit mond, tegyétek meg.
6El volt pedig ott helyezve tisztulás céljából a zsidók számára hat kőveder. Mindenikbe három vagy négy mérő fért. [Mk 7,3]
7Szólott nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. Megtöltötték színültig.
8Majd ezt mondta nekik: Most mentsetek és vigyétek a násznagynak. Oda is vitték.
9A násznagy pedig megízlelte a borrá vált vizet, és nem tudta, honnét van, de a szolgák, akik a vizet merítették, tudták. Ezért a násznagy szólította a vőlegényt,
10és azt mondta neki: Minden ember a jó bort adja fel először, és csak amikor az emberek megittasodtak, akkor a silányabbat. Te a jó bort mostanig tartogattad.
11Ez volt Jézus első csodája a galileai Kánában, amellyel kinyilvánította dicsőségét, és hittek benne a tanítványok.
12Azután lement Kapernaumba, ő, az anyja, testvérei és tanítványai; és ott maradtak néhány napig.
13Közel volt a zsidók húsvétja, és felment Jézus Jeruzsálembe.
14Ott találta a templomban letelepedve az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat.
15Ekkor kötélből ostort készítve mindnyájukat kiűzte a templomból, az ökrökkel és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta és asztalaikat felforgatta.
16A galambárusoknak ezt mondta: Vigyétek el ezeket innen, ne tegyétek az én Atyámnak házát piaci adás-vevés házává!
17Ekkor megemlékeztek tanítványai, hogy meg van írva: A te házad iránt való féltő szeretet megemészt engem. [Zsolt 69,10]
18A zsidók ekkor így feleltek neki: Micsoda jelt mutatsz nekünk, hogy szabad ezeket megcselekedned?
19Felelt Jézus és ezt mondta: Bontsátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.
20A zsidók ekkor azt mondták: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?
21Ő pedig az ő testének templomáról beszélt.
22Amikor aztán halottaiból feltámadt, eszükbe jutott tanítványainak ez a mondás, és hittek az írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.
23Mikor pedig Jeruzsálemben tartózkodott, a húsvét ünnepén, sokan hittek őbenne, látva az ő csodáit, amelyeket cselekedett.
24Maga Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mivel ismerte mindnyájukat,
25és nem volt szüksége arra, hogy bárki bizonyságot tegyen az emberről, mert ő maga tudta, mi van az emberben.