John 2
1 És harmadnap menyegző volt a galileai Kánában és ott volt Jézus anyja.
2 Jézus is hivatalos volt a menyegzőre tanítványaival együtt.
3 Mikor a bor elfogyott, Jézus anyja ezt mondta neki: Nincs boruk.
4 Jézus így felelt: Asszony, ez nem tartozik ránk. Nem jött még el az én órám.
5 Az anyja ezt mondta a szolgáknak: Bármit mond, tegyétek meg.
6 El volt pedig ott helyezve tisztulás céljából a zsidók számára hat kőveder. Mindenikbe három vagy négy mérő fért. [Mk 7,3]
7 Szólott nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. Megtöltötték színültig.
8 Majd ezt mondta nekik: Most mentsetek és vigyétek a násznagynak. Oda is vitték.
9 A násznagy pedig megízlelte a borrá vált vizet, és nem tudta, honnét van, de a szolgák, akik a vizet merítették, tudták. Ezért a násznagy szólította a vőlegényt,
10 és azt mondta neki: Minden ember a jó bort adja fel először, és csak amikor az emberek megittasodtak, akkor a silányabbat. Te a jó bort mostanig tartogattad.
11 Ez volt Jézus első csodája a galileai Kánában, amellyel kinyilvánította dicsőségét, és hittek benne a tanítványok.
12 Azután lement Kapernaumba, ő, az anyja, testvérei és tanítványai; és ott maradtak néhány napig.
13 Közel volt a zsidók húsvétja, és felment Jézus Jeruzsálembe.
14 Ott találta a templomban letelepedve az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat.
15 Ekkor kötélből ostort készítve mindnyájukat kiűzte a templomból, az ökrökkel és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta és asztalaikat felforgatta.
16 A galambárusoknak ezt mondta: Vigyétek el ezeket innen, ne tegyétek az én Atyámnak házát piaci adás-vevés házává!
17 Ekkor megemlékeztek tanítványai, hogy meg van írva: A te házad iránt való féltő szeretet megemészt engem. [Zsolt 69,10]
18 A zsidók ekkor így feleltek neki: Micsoda jelt mutatsz nekünk, hogy szabad ezeket megcselekedned?
19 Felelt Jézus és ezt mondta: Bontsátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.
20 A zsidók ekkor azt mondták: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?
21 Ő pedig az ő testének templomáról beszélt.
22 Amikor aztán halottaiból feltámadt, eszükbe jutott tanítványainak ez a mondás, és hittek az írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.
23 Mikor pedig Jeruzsálemben tartózkodott, a húsvét ünnepén, sokan hittek őbenne, látva az ő csodáit, amelyeket cselekedett.
24 Maga Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mivel ismerte mindnyájukat,
25 és nem volt szüksége arra, hogy bárki bizonyságot tegyen az emberről, mert ő maga tudta, mi van az emberben.