1Ezek után elment Jézus Galilea tengerének, a Tibériásnak túlsó partjára.
2És nagy sokaság követte őt, mivel látták a jeleket, amelyeket a betegeken hajtott végre.
3Felment egyszer Jézus a hegyre, és leült ott tanítványaival.
4Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.
5Mikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy sokaság jön hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnét vegyünk annyi kenyeret, hogy ezek egyenek?
6Ezt azonban csak azért mondta, hogy próbára tegye, mert ő maga már tudta, hogy mit fog cselekedni.
7Felelt neki Fülöp: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég ezeknek, hogy mindegyikük kapjon valami keveset.
8Tanítványai közül az egyik, András, Simon Péter testvére, azt mondta:
9Van itt egy gyermek, akinek van Öt árpakenyere és két hala. De mi ez, ilyen sok népnek?
10Jézus rendelkezett: Ültessétek le az embereket! Nagy fű volt azon a helyen. Letelepedtek azért a férfiak, szám szerint mintegy ötezerén.
11Ekkor Jézus vette a kenyereket, hálát adott, és adta a tanítványoknak; a tanítványok pedig az ott ülőknek: hasonlóképpen a halakból is adott, ki amennyit akart.
12Mikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen.
13Összeszedték tehát, és megtöltötték tizenkét kosarat az Öt árpakenyér maradékával, amit az étkezők otthagytak.
14Az emberek pedig látván a jelt, amelyet cselekedett, azt mondták: Valóban ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világra.
15De Jézus, amint észrevette, hogy erőszakkal királlyá akarják őt tenni, ismét visszavonult a hegyre egymagában.
16Mikor beesteledett, tanítványai lementek a tengerhez,
17és hajóra szállva elindultak a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Immár besötétedett, és Jézus még mindig nem ment hozzájuk.
18A tenger nagy szél fúvása miatt háborgott.
19Mikor huszonöt vagy harmincfutamnyira beeveztek, meglátták Jézust, amint a tengeren járt és közeledett a hajóhoz. Megrémültek.
20Ő pedig ezt kiáltotta: Én vagyok, ne féljetek!
21Ekkor be akarták őt venni a hajóba, de a hajó azonnal éppen ott ért szárazföldet, ahová menni akartak.
22Másnap a tenger túlsó partján álló sokaság észrevette, hogy nem volt ott más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem szállott tanítványaival a hajóba, hanem csak a tanítványok maguk hajóztak el.
23De jöttek más hajók is Tibériásból, annak a helynek közeléből, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr.
24Mikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak ők is a hajókba és elmentek Kapernaumba, megkeresni Jézust.
25Amikor megtalálták őt a tengeren túl, ezt mondták neki: Mester, mikor jöttél ide?
26Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek engem, mivel jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.
27Ne veszendő eledelért munkálkodjatok, hanem azért az örökkévaló eledelért, amelyet az Ember Fia ad majd nektek, s amelyet az Atya pecsételt el, az Isten.
28így szóltak azért neki; Mit tegyünk, hogy az Isten által kívánt ezt a munkát elvégezzük?
29Jézus így felelt nekik: Az az Isten által kívánt munka, hogy higgyetek abban, akit ő küldött
30De azok így folytatták: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk, és higgyünk neked? Mit cselekszel?
31A mi atyáink a mannát ették a pusztában, amint meg van írva: Mennyből való kenyeret adott nekik enni. [Zsolt 78,24]
32Jézus akkor ezt mondotta: Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.
33Mert az az Isten igazi kenyere, amely a mennyből száll alá, és életet ad a világnak.
34Kérték azért őt: Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!
35Jézus pedig azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere; aki hozzám jön, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, nem szomjúhozik meg soha.
36De megmondom nektek, hogy, noha láttatok engem, mégsem hisztek.
37Minden lélek, akit nekem ad az Atya, énhozzám jön, és én azt semmiképpen ki nem vetem,
38mert nem azért szállottam le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.
39Annak akarata pedig, aki elküldött engem az, hogy mindabból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.
40Mert ez az én Atyám akarata, hogy örök élete legyen mindenkinek, aki látja a Fiút, és hisz őbenne, és én támasz-szám fel az utolsó napon.
41Zúgolódtak azért a zsidók őellene, hogy azt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott alá,
42és így szóltak: Nem ez-e Jézus, a József fia, akinek ismerjük atyját és anyját? Mi módon mondja hát ez, hogy a mennyből szállottam alá?
43Jézus így felelt: Ne zúgolódjatok egymás között!
44Senki sem jöhet énhozzám, csak ha az Atya vonja, aki elküldött engem, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
45Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentói tanítottak lesztek. Mindenki, aki az Atyáról hallott és tanult, énhozzám jön.
46Nem úgy, mintha az Atyát valaki látta volna; csak az látta az Atyát, aki Istentől jött.
47Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete^van.
48Én vagyok az életnek kenyere.
49Atyáitok a mannát ették a pusztában és meghaltak.
50De itt van az a kenyér, amely a mennyből szállt alá, hogy az ember egyék belőle, és meg ne haljon.
51Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá: Ha valaki eszik ebből a kenyérből, él örökké. És az a kenyér, amelyet én adok: az én testem, amelyet odaadok majd a világ életéért.
52Tusakodtak azért a zsidók egymás között: Mi módon adhatja ez nekünk az ő testét eledelül?
53Jézus így szólt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, ha nem eszitek az Ember Fia testét, és nem isszátok az ő vérét, nincsen élet tibennetek.
54Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
55Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.
56Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énben-nem marad, és én Őbenne.
57Amint az élő Atya elküldött engem, és én élek az Atya által, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam.
58Ez ama kenyér, amely a mennyből szállott alá, s nem az, amelyet a ti atyáitok ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, érni fog örökké.
59Ezeket mondta, amikor tanított a kapernaumi zsinagógában.
60Sokan azért az ő tanítványai közül, akik mindezt hallották, így szóltak: Kemény beszéd ez, ki hallgathatja ezt?
61Mivel pedig Jézus tudta önmagában, hogy emiatt zúgolódnak a tanítványai, így szólt: Ti ezen megütköztök?
62Hátha meglátjátok az Ember Fiát felmenni oda, ahol előbb volt.
63A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket én mondtam nektek, lélek és élet.
64De vannak közöttetek némelyek, akik nem hisznek. Mert Jézus eleitől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt.
65Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, csak ha az én Atyám adta meg ezt.
66E beszéd miatt sok tanítványa visszahúzódott tőle, és nem jártak többé vele.
67Jézus azért így szólt a tizenkettőnek: vajon ti is el akartok-e menni?
68Simon Péter felelt neki: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.
69És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
70Jézus így felelt nekik: Nem én választottalak-e titeket, a tizenkettőt? És egy közületek ördög.
71Ezen pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát értette, mert ez szándékozott őt elárulni, jóllehet egy volt a tizenkettő közül.