John 6
1 Ezek után elment Jézus Galilea tengerének, a Tibériásnak túlsó partjára.
2 És nagy sokaság követte őt, mivel látták a jeleket, amelyeket a betegeken hajtott végre.
3 Felment egyszer Jézus a hegyre, és leült ott tanítványaival.
4 Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.
5 Mikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy sokaság jön hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnét vegyünk annyi kenyeret, hogy ezek egyenek?
6 Ezt azonban csak azért mondta, hogy próbára tegye, mert ő maga már tudta, hogy mit fog cselekedni.
7 Felelt neki Fülöp: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég ezeknek, hogy mindegyikük kapjon valami keveset.
8 Tanítványai közül az egyik, András, Simon Péter testvére, azt mondta:
9 Van itt egy gyermek, akinek van Öt árpakenyere és két hala. De mi ez, ilyen sok népnek?
10 Jézus rendelkezett: Ültessétek le az embereket! Nagy fű volt azon a helyen. Letelepedtek azért a férfiak, szám szerint mintegy ötezerén.
11 Ekkor Jézus vette a kenyereket, hálát adott, és adta a tanítványoknak; a tanítványok pedig az ott ülőknek: hasonlóképpen a halakból is adott, ki amennyit akart.
12 Mikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen.
13 Összeszedték tehát, és megtöltötték tizenkét kosarat az Öt árpakenyér maradékával, amit az étkezők otthagytak.
14 Az emberek pedig látván a jelt, amelyet cselekedett, azt mondták: Valóban ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világra.
15 De Jézus, amint észrevette, hogy erőszakkal királlyá akarják őt tenni, ismét visszavonult a hegyre egymagában.
16 Mikor beesteledett, tanítványai lementek a tengerhez,
17 és hajóra szállva elindultak a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Immár besötétedett, és Jézus még mindig nem ment hozzájuk.
18 A tenger nagy szél fúvása miatt háborgott.
19 Mikor huszonöt vagy harmincfutamnyira beeveztek, meglátták Jézust, amint a tengeren járt és közeledett a hajóhoz. Megrémültek.
20 Ő pedig ezt kiáltotta: Én vagyok, ne féljetek!
21 Ekkor be akarták őt venni a hajóba, de a hajó azonnal éppen ott ért szárazföldet, ahová menni akartak.
22 Másnap a tenger túlsó partján álló sokaság észrevette, hogy nem volt ott más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem szállott tanítványaival a hajóba, hanem csak a tanítványok maguk hajóztak el.
23 De jöttek más hajók is Tibériásból, annak a helynek közeléből, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr.
24 Mikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak ők is a hajókba és elmentek Kapernaumba, megkeresni Jézust.
25 Amikor megtalálták őt a tengeren túl, ezt mondták neki: Mester, mikor jöttél ide?
26 Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek engem, mivel jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.
27 Ne veszendő eledelért munkálkodjatok, hanem azért az örökkévaló eledelért, amelyet az Ember Fia ad majd nektek, s amelyet az Atya pecsételt el, az Isten.
28 így szóltak azért neki; Mit tegyünk, hogy az Isten által kívánt ezt a munkát elvégezzük?
29 Jézus így felelt nekik: Az az Isten által kívánt munka, hogy higgyetek abban, akit ő küldött
30 De azok így folytatták: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk, és higgyünk neked? Mit cselekszel?
31 A mi atyáink a mannát ették a pusztában, amint meg van írva: Mennyből való kenyeret adott nekik enni. [Zsolt 78,24]
32 Jézus akkor ezt mondotta: Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.
33 Mert az az Isten igazi kenyere, amely a mennyből száll alá, és életet ad a világnak.
34 Kérték azért őt: Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!
35 Jézus pedig azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere; aki hozzám jön, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, nem szomjúhozik meg soha.
36 De megmondom nektek, hogy, noha láttatok engem, mégsem hisztek.
37 Minden lélek, akit nekem ad az Atya, énhozzám jön, és én azt semmiképpen ki nem vetem,
38 mert nem azért szállottam le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.
39 Annak akarata pedig, aki elküldött engem az, hogy mindabból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.
40 Mert ez az én Atyám akarata, hogy örök élete legyen mindenkinek, aki látja a Fiút, és hisz őbenne, és én támasz-szám fel az utolsó napon.
41 Zúgolódtak azért a zsidók őellene, hogy azt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott alá,
42 és így szóltak: Nem ez-e Jézus, a József fia, akinek ismerjük atyját és anyját? Mi módon mondja hát ez, hogy a mennyből szállottam alá?
43 Jézus így felelt: Ne zúgolódjatok egymás között!
44 Senki sem jöhet énhozzám, csak ha az Atya vonja, aki elküldött engem, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
45 Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentói tanítottak lesztek. Mindenki, aki az Atyáról hallott és tanult, énhozzám jön.
46 Nem úgy, mintha az Atyát valaki látta volna; csak az látta az Atyát, aki Istentől jött.
47 Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete^van.
48 Én vagyok az életnek kenyere.
49 Atyáitok a mannát ették a pusztában és meghaltak.
50 De itt van az a kenyér, amely a mennyből szállt alá, hogy az ember egyék belőle, és meg ne haljon.
51 Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá: Ha valaki eszik ebből a kenyérből, él örökké. És az a kenyér, amelyet én adok: az én testem, amelyet odaadok majd a világ életéért.
52 Tusakodtak azért a zsidók egymás között: Mi módon adhatja ez nekünk az ő testét eledelül?
53 Jézus így szólt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, ha nem eszitek az Ember Fia testét, és nem isszátok az ő vérét, nincsen élet tibennetek.
54 Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
55 Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.
56 Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énben-nem marad, és én Őbenne.
57 Amint az élő Atya elküldött engem, és én élek az Atya által, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam.
58 Ez ama kenyér, amely a mennyből szállott alá, s nem az, amelyet a ti atyáitok ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, érni fog örökké.
59 Ezeket mondta, amikor tanított a kapernaumi zsinagógában.
60 Sokan azért az ő tanítványai közül, akik mindezt hallották, így szóltak: Kemény beszéd ez, ki hallgathatja ezt?
61 Mivel pedig Jézus tudta önmagában, hogy emiatt zúgolódnak a tanítványai, így szólt: Ti ezen megütköztök?
62 Hátha meglátjátok az Ember Fiát felmenni oda, ahol előbb volt.
63 A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket én mondtam nektek, lélek és élet.
64 De vannak közöttetek némelyek, akik nem hisznek. Mert Jézus eleitől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt.
65 Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, csak ha az én Atyám adta meg ezt.
66 E beszéd miatt sok tanítványa visszahúzódott tőle, és nem jártak többé vele.
67 Jézus azért így szólt a tizenkettőnek: vajon ti is el akartok-e menni?
68 Simon Péter felelt neki: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.
69 És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
70 Jézus így felelt nekik: Nem én választottalak-e titeket, a tizenkettőt? És egy közületek ördög.
71 Ezen pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát értette, mert ez szándékozott őt elárulni, jóllehet egy volt a tizenkettő közül.