1Ezek után ismét megjelenik Jézus a tanítványoknak a Tibériás tavánál, mégpedig így:
2Együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek neveztek, és Nátánáel, a galileai Kánából, és Zebedeus fiai valamint még más két tanítvány.
3Simon Péter így szólt: Elmegyek halászni. Azok azt mondták: Mi is elmegyünk veled. El is mentek, és hajóra szálltak. És azon az éjszakán semmit sem fogtak.
4Mikor pedig már hajnalodott, megállt Jézus a parton. A tanítványok azonban nem ismerték meg, hogy Jézus az.
5Jézus azt mondta nekik: Fiaim, van-e valami ennivalótok? Felelték: Nincs.
6Akkor így szólt hozzájuk: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalánál és találtok. Ott vetették ki tehát, de kivonni már nem bírták a tömérdek hal miatt.
7így szólt az a tanítvány, akit Jézus szeretett, Péternek: Az Úr az! Simon Péter, mikor hallotta, hogy az Úr az, magára vette a ruháját - mert mezítelen volt -, és belevetette magát a tengerbe.
8A többi tanítvány pedig a hajón ment - mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire - és vonták a hálót a halakkal.
9Mikor pedig a partra értek, látták, hogy parázs van ott, és azon hal, és (mellette) kenyér.
10Jézus így szólt: Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok.
11Beszállt Simon Péter és kivonta a hálót a partra, amely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal és bár ilyen sok volt, nem szakadozott a háló.
12Jézus hívta őket: Jertek, egyetek! A tanítványok közül pedig senki sem merte őt megkérdezni: Ki vagy te? Mert tudták, hogy az Úr az.
13Odament azért Jézus, vette a kenyeret és adta nekik, hasonlóképpen a halat is.
14Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus a tanítványainak a halálból való feltámadása után.
15Mikor aztán ettek, így szólt Jézus Simon Péternek: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Azt felelte neki: Igen Uram. te tudod, hogy szeretlek téged. Ó azt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat.
16Másodszor is kérdezte: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? 6 így válaszolt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Erre azt mondta neki: Őrizd az én juhaimat.
17Harmadszor is megkérdezte: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is ezt kérdezi tőle, hogy szeretsz-e engem, és így felelt neki: Uram, te mindent tudsz: te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat.
18Bizony, bizony, mondom neked, mikor ifjabb voltál, felövezted magadat, és odamentél, ahová akartál; ám mikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és odavisz, ahová nem akarod.
19Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal dicsőíti majd az Istent. Ezután azt mondta neki: Kövess engem!
20Péter pedig megfordult és látta, hogy követi az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki azon a vacsorán, az ő keblén pihenve megkérdezte: Uram, ki az, aki elárul téged?
21Ezt a tanítványt látva Péter így szólt Jézusnak: Uram, hát ezzel mi lesz?
22Azt mondja neki Jézus: Ha azt akarom, hogy ó megmaradjon, amíg én eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem!
23Elterjedt azért ez a mondás az atyafiak között, hogy az a tanítvány nem hal meg, pedig Jézus nem mondta, hogy nem hal meg, hanem: Ha azt akarom, hogy ez megmaradjon, amíg én eljövök, mit tartozik reád?
24Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tett ezekről, és mindezt megírta, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz.
25De van sok egyéb még, amiket Jézus cselekedett, és ha azokat egyenként mind megírnák, azt gondolom, hogy a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának.