Acts 1
1 Első könyvemet, Teofilus, azokról a dolgokról írtam, amelyeket Jézus cselekedett és tanított,
2 mind ama napig, amelyen (a mennybe) felvitetett. Előbb azonban a Szentlélek által parancsolatokat adott az apostoloknak, akiket kiválasztott magának.
3 Ezeknek az ő halála (szenvedése) után sok jel által mutatta meg, hogy él, mert negyven napon át megjelent nekik és szólt az Isten országára tartozó dolgokról.
4 És mikor együtt volt velük, meghagyta nekik, hogy ne menjenek el Jeruzsálemből, hanem várják meg az Atya ígéretét. Hallottátok tőlem,
5 hogy János ugyan vízzel keresztel, ti azonban nem sok idő múlva a Szentlélek keresztségét veszitek.
6 Akik akkor összegyűltek, megkérdezték: Uram, nemde ebben az időben állítod helyre a királyságot Izrael számára?
7 De ó így felelt: Nem a ti dolgotok tudni az időket és alkalmakat, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.
8 Hanem a Szentlélek eljövetelével vesztek majd erőt és tanúim lesztek nekem mind Jeruzsálemben, mind az egész Júdeában és Sámánéban, egészen a föld végső határáig.
9 És e szavak után szemük láttára felemelkedett és felhő fogta be őt szemük elől.
10 És amint tekintetüket az égre függesztették a távozó után, íme két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában,
11 akik meg is szólaltak: galileai férfiak, mit álltok itt a mennybe nézve? Ez a Jézus, aki közületek felment a mennybe, úgy jön el, amint őt a mennybe felmenni láttátok.
12 Akkor az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem mellett van egy szombatnapi járóföldre, visszatértek Jeruzsálembe,
13 és mikor hazaértek, felmentek a felső szobába, ahol szállva voltak: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab az Alfeus fia és Simon a zélota és Júdás a Jakab fia.
14 Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel buzgólkodtak az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal: Máriával, Jézus anyjával és annak testvéreivel együtt.
15 Azokban a napokban fellátott Péter az atyafiak között - mintegy százhúsz főnyi sokaság volt együtt - és így szólt:
16 Atyámfiai férfiak, be kellett teljesednie az írásnak, amelyet a Szentlélek megjövendölt Dávid szája által Júdás felől, aki vezetője lett azoknak, akik Jézust elfogták. [Zsolt 41,10]
17 Közénk számláltatott és osztályosa volt ennek a szolgálatnak.
18 Gonoszsága béréből mezőt szerzett ugyan, de hanyatt-homlok lezuhanván, teste közepén kettészakadt és minden belső része kifordult.
19 És ez tudomására jutott mindazoknak, akik Jeruzsálemben laknak, úgyhogy azt a mezőt tulajdon nyelvükön Akeldamának, azaz Vérmezőnek nevezték el.
20 Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta és ne legyen lakó abban! És: Tisztét más vegye át. [Zsolt 69,26; Zsolt 109,8]
21 Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik minden időben velünk voltak, míg az Úr Jézus köztünk járt-kelt,
22 - János keresztségétől kezdve addig a napig, amelyen Ő a mennybe felvitetett -, valaki még velünk együtt az Ő feltámadásának a tanúja legyen.
23 Kijelöltek kettőt: Józsefet, akit Barsabásnak hívtak - mellékneve Jusztus volt -, és Mátyást.
24 És így imádkoztak: Te Uram, aki mindenkinek szívét ismered, mutasd meg e kettő közül azt, akit te kiválasztottál,
25 hogy elnyerje ebben a szolgálatban és apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, s az őt megillető helyre jutott.
26 Sorsot vetettek azért reájuk és a sors Mátyásra esett; mire a többi tizenegy apostolhoz sorolták.