Acts 2
1 Amikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen.
2 Ekkor nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése támadt és eltöltötte az egész házat, ahol ültek.
3 Kettős tüzes nyelvek jelentek meg előttük, melyek lángokra oszoltak s mindegyikre leszállóit egy.
4 Ekkor megteltek mindnyájan Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek szólani, amint a Lélek adta nekik.
5 Lakozott ott Jeruzsálemben sok zsidó és az ég alatt mindenféle nemzetből való istenfélő férfiú.
6 E zúgásra a sokaság összefutott és megzavarodott, mivel mindegyik a maga nyelvén hallotta őket szólani.
7 Megdöbbenve és csodálkozva így kiáltottak fel: Nemde mindnyájan Galileabeliek ezek:
8 Hogyan halljuk hát őket, mindenikünk a maga anyanyelvén?
9 Mi, pártusok és médek és elámiták és akik Mezopotámiában lakunk, Júdeában és Kappadóciában, Pontusban és Ázsiában,
10 Frigiában és Pamfiliában, Egyiptomban és Líbia tartományaiban, Ciréne mellett és a római jövevények, mind zsidók, mind prozeliták,
11 krétaiak és arabok, halljuk, amint beszélik a mi nyelvünkön az Isten felséges dolgait.
12 És mindnyájan megdöbbentek és tanácstalanok voltak és azt mondták egymás közt: Ugyan mi lehet ez?
13 Mások pedig így csúfolódtak: Édes bortól részegedtek meg.
14 Előállott Péter apostol a tizenegy élén, és felemelte hangját és így beszélt hozzájuk: Zsidó férfiak és ti mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok, hallgassátok meg az én beszédemet és vegyétek tudomásul,
15 hogy nem részegek ezek, amint gondoljátok, hiszen a napnak még csak harmadik órája van;
16 hanem ez az, amit megjövendölt Jóéi próféta:
17 És lesz az utolsó napokban - ezt mondja az Isten - kitöltők az én Lelkemből mindenkire és prófétáinak a ti fiaitok és leányaitok; ifjaitok látásokat látnak és véneitek álmokat álmodnak.
18 Sőt az én szolgáimra és szolgálóleányaimra is kiöntöm akkor az én Lelkemet és prófétáinak.
19 És csodákat teszek fenn az égen és jeleket lenn a földön: Vért, tüzet, és füstfellegeket.
20 A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úrnak ama nagy dicsőséges napja.
21 És lesz, hogy mindenki üdvözül, aki az Úr nevét segítségül hívja.
22 Izraelita férfiak, halljátok meg, amit mondok: A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit előttetek maga Isten igazolt hatalmas cselekedetek, csodatételek és jelek által, amelyeket Ő Maga, Isten mívelt általa ti-köztetek, amint magatok is tudjátok,
23 azt, aki az Isten elvégzett tanácsából és rendeléséből hatalmatokba adatott, ti az istentelenek által keresztre feszítettétek és megöltétek.
24 De az Isten őt feltámasztotta, megoldozván a halál fájdalmait. Lehetetlen is volt, hogy a halál őt fogva tartsa.
25 Mert Dávid azt mondta róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, aki nekem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. [Zsolt 16,8-11]
26 Ezért örvendezett az én szívem és ujjongott az én nyelvem; ezen felül testem is majd reménységben nyugszik.
27 Mert nem hagyod az én lelkemet a halottak országában és nem engeded, hogy a te Szented rothadási lásson.
28 Megismertetted velem az élet útjait; örömmel töltesz majd be engem a te orcád előtt.
29 Atyámfiai, férfiak, szabad nyíltan megmondani nektek Dávid pátriárkáról, hogy meghalt és el is temették és sírja mind a mai napig megvan nálunk.
30 Mivel azonban ő próféta volt és tudta, hogy az Isten neki esküvéssel fogadta, hogy azt ülteti majd az ő királyi székébe, aki az Ő ágyékának gyümölcse, [Zsolt 132,11],
31 ezt előre látva, a Krisztus feltámadásáról mondta, hogy sem nem marad sírjában, sem teste rothadást nem lát. [Zsolt 16,10]
32 Ezt a Jézust támasztotta fel Isten, és ennek vagyunk mi a tanúbizonyságai.
33 Miután tehát Isten jobbja felmagasztalta őt és a megígért Szentlelke! az Atyától elnyerte: Kitöltötte ezt, amint ti most látjátok és halljátok.
34 Mert nem Dávid ment fel a mennybe, hiszen ő maga mondja: Szólott az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, [Zsolt 110,1]
35 míg ellenségedet lábad alá vetem zsámolyul.
36 Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette ót az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.
37 Amikor pedig ezeket hallották, mintha szíven találták volna őket. így szóltak Péternek és a többi apostolnak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38 Péter ezt mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevére, bűneitek bocsánatára, és veszitek a Szentlélek ajándékát.
39 Mert nektek szól ez az ígéret és a ti gyermekeiteknek és mindazoknak, akik ma még messze vannak, de akiket elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
40 Sok más beszéddel is tanúbizonyságot tett és így intette őket: Mentsétek ki magatokat ez elvetemült nemzedékből!
41 Mindazok megkeresztelkedtek, akik örömest vették az ő beszédét; és hozzájuk csatlakozott azon a napon mintegy háromezer lélek.
42 És állhatatosán kitartottak az apostolok tanításában, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.
43 Szent félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok sok csodát és jelet tettek.
44 Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak és mindenük közös volt.
45 És javaikat és marháikat eladták és árát szétosztották azok között, akik szűkölködtek, aszerint, kinek mire volt szüksége.
46 És mindennap egy akarattal állhatatosán a templomot gyakorolták, a kenyeret házanként megtörték, és nagy örömmel és tiszta szívvel részesültek az eledelben.
47 Dicsérték az Istent és az egész nép előtt kedvességet találtak. Az Úr pedig napról napra gyarapította a megváltottak számát.