1A hét első napján pedig jókor reggel, mikor még alig szürkült, odament a sírhoz a magdalai Mária és látta, hogy a követ elvették a sírról.
2Elfutott azért, és Simon Péterhez ment, és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették.
3Elindult azért Péter és a másik tanítvány, és siettek a sírhoz.
4Együtt futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és előbb ért a sírhoz.
5Amikor lehajolt, látta, hogy ott vannak a lepedők. De nem mentbe.
6Nyomban utána megérkezett Simon Péter is, és bement a sírba; és látta, hogy a lepedők ott vannak,
7de az a kendő, amely a fején volt, nincs együtt a lepedőkkel, hanem egy külön helyen van összegöngyölítve.
8Azután bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz, és látott és hitt.
9Mert addig még nem értették az írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül.
10A tanítványok ismét hazamentek.
11Mária pedig kívül állott a sírnál zokogva. Zokogása közben behajolt a sírba,
12és látta, hogy ott, ahol Jézus teste feküdt, két angyal ül fehér ruhában, egyik fejtől, másik lábtól.
13Azok így szóltak neki: Asszony, miért sírsz? Ő azt mondta: Elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették.
14És mikor ezeket mondta, hátrafordult és látta, hogy Jézus ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az.
15Jézus megszólította: Asszony, miért sírsz? Kit keresel? Ő pedig azt gondolta, hogy a kertésszel beszél, és ezt mondta: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg, hová tetted, és én elhozom.
16Jézus megszólította: Mária! Az megfordulva azt mondta neki héberül: Rabbóni! Ami azt jelenti: Mester.
17Jézus azt mondta: Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához; hanem menj el az én atyámfiaihoz, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez. [Zsolt 22,23; Zsid12,11-12]
18Elment a magdalai Mária és megjelentette a tanítványoknak: Láttam az Urat, s azt is, hogy ezeket mondta neki.
19Aznap estefelé a hét első napján, ahol összegyűltek a tanítványok a zsidóktól való félelem miatt, bár az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, és megállóit a középen és így szólt nekik: Békesség nektek!
20És ezt mondva megmutatta nekik kezeit és oldalát. Örvendeztek azért a tanítványok mikor látták az Urat.
21Békesség nektek! Ismételte meg Jézus. Amint engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.
22És ezt mondván rájuk lehelt, és így szólt: Vegyetek Szentlelket!
23Akinek bűneit megbocsátjátok, azok bűnbocsánatot nyernek; akikéit megtartjátok, azoknak megmarad.
24Tamás pedig, a tizenkettő közül egyik, akit Ikernek neveznek, nem volt velük, mikor eljött Jézus.
25Mikor hát azt mondta neki a többi tanítvány: Láttuk az Urat, ő azt felelte: Ha nem látom az ő kezein a szögek nyomát, és nem tapintom ujjaimmal a szögek helyét, és kezemet nem teszem az ő oldalába, semmiképpen sem hiszem el.
26És nyolc nap múlva ismét bent voltak tanítványai, Tamás is velük. Bár az ajtó zárva volt, bement Jézus, megállott a középen, és így szólt: Békesség nektek!
27Azután azt mondta Tamásnak: Tedd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, és nyújtsd ki a kezedet és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő.
28Tamás így felelt: Én Uram, és én Istenem!
29Jézus így szólt: Mivel láttál engem, hívővé lettél? Boldogok, akik nem látnak, és mégis hívőkké válnak.
30Sok más jelt is cselekedett Jézus a tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben.
31Ezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy e hitben életetek legyen az Ő neve által.