Bible

1 Ezeket beszéltem nektek, hogy megóvjalak titeket a (hitbeli) elbukástól. 2 A gyülekezetekből majd kirekesztenek, sőt jön idő, amikor azt hiszi valaki, hogy istentiszteletet teljesít azzal, hogy titeket megöl. 3 És ezeket azért cselekszik, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. 4 Ezeket azért beszéltem nektek, hogy mikor eljön mindezeknek az ideje, emlékezzetek arra, hogy én előre megmondtam nektek. De kezdettől fogva nem mondtam ezeket nektek, mert veletek voltam. 5 Most azonban elmegyek ahhoz, aki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy, 6 hanem inkább a szomorúság töltötte el a szíveteket, mivel ezeket beszéltem nektek. 7 De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, hogy én elmenjek, mert ha én nem megyek el, nem jön el hozzátok a Segítő, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. 8 És ha eljön, a világ elé tárja, mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet. 9 A bűn az, hogy nem hisznek bennem: 10 az igazság az, hogy én az Atyához megyek és ti többé nem láttok engem; 11 s az ítélet az, hogy a világ fejedelme elnyerte ítéletét. 12 Még sok mondanivalóm volna hozzátok, de most nem hordozhatjátok el. 13 Ám mikor eljön Ő, az Igazság Lelke, majd elvezérel titeket minden igazságra, mert nem magától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és a bekövetkezendőket jelenti ki nektek. 14 Ő engemet dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és azt jelenti ki nektek. 15 Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és azt jelenti ki nektek. 16 Egy kevés idő, és nem láttok engem. És ismét egy kevés idő, és megláttok engem, mert az Atyához megyek. 17 Ekkor a tanítványai közül némelyek így szóltak egymásnak: Mi az, amit nekünk mond: egy kevés idő, és nem láttok engem, és ismét: egy kevés idő, és megint megláttok engem; (és mi az) hogy elmegyek az én Atyámhoz? 18 Tűnődtek egymás között tehát: Mi az a kevés idő, amiről beszél? Nem tudjuk, mit mond. 19 Megértette Jézus, hogy őt akarják megkérdezni, és így szólt nekik: Arról tudakozódtok egymás között, amit mondtam: Egy kevés idő, és nem láttok engem, és ismét egy kevés idő, és megint láttok engem? 20 Bizony, bizony, mondom nektek, hogy sírtok és jajgattok majd, a világ pedig örül; szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. 21 Az asszony, mikor szül, kínlódik, mert eljött az ő órája; de mikor megszüli a gyermeket, nem emlékezik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. 22 Ti is azért most szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és senki sem veszi el tőletek a ti örömötöket. 23 És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek majd az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24 Mostanáig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen. 25 Ezeket példázatokban mondtam nektek; de eljön az idő, amikor nem példázatokban beszélek majd, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. 26 Ha azon a napon az én nevemben kértek majd, nem mondom nektek, hogy én kérem az Atyát értetek; 27 mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem. 28 Kijöttem az Atyától, és eljöttem a világba; ismét elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához. 29 Így szóltak a tanítványai; íme most nyíltan beszélsz, és semmi példázatot nem mondasz: 30 most tudjuk, hogy te mindent tudsz és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen; ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél ki. 31 Felelt nekik Jézus: Most hiszitek? 32 íme eljön az óra, és már eljött, hogy ti eloszoljatok, ki-ki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. 33 Ezeket azért mondtam nektek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságotok lesz; de bízzatok; én legyőztem a világot.