1Ezeket mondta Jézus, és felemelte szemét az égre, és így szólt: Atyám, elérkezett az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is dicsőítsen téged.
2Hatalmat adtál neki minden emberen, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket neki adtál.
3Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél: a Jézus Krisztust.
4Én dicsőítettelek téged a földön; elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem.
5És most dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt már, mielőtt a világot megteremtetted volna.
6Kinyilatkoztattam a te nevedet az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket; és a te beszédedet megtartották.
7Most tudták meg, hogy mindaz, amit nekem adtál, tetőled van;
8mert a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam őnekik, és ők befogadták, és valóban megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9Én őérettük könyörgök, nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid.
10És az enyémek mind a tieid, és a tieid az enyémek, és én megdicsőülök őbennük.
11És én nem vagyok többé e világban, de ők e világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, melyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12Amíg velük voltam, én megtartottam őket a te neved által, amelyet nekem adtál. És megőriztem őket, hogy senki sem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az írás beteljesüljön.
13Most pedig hozzád megyek; de ezeket még elmondom a világon, hogy az én örömem teljes legyen őbennük.
14Én a te igédet nekik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivel nem a világból valók, mint ahogy én sem a világból való vagyok.
15Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16Nem a világból valók, mint ahogy én sem a világból vagyok.
17Szenteld meg őket a te igazságoddal; a te igéd az igazság.
18Amint te küldtél engem a világba, úgy küldtem én is őket a világba.
19És én érettük odaszentelem magamat, hogy ők is valósággal szentek legyenek.
20De nemcsak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem;
21hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, úgy legyenek ők is egyek mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.
22Én átadtam nekik azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, amint mi egy vagyunk:
23én őbennük, és te énbennem; hogy tökéletesen eggyé legyenek. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldöttéi engem, és éppen úgy szeretted őket, amiként engem szerettél.
24Atyám, azt akarom, hogy akiket nékem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hadd lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése előtt.
25Igazságos Atyám! A világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ezek is megismerték, hogy te küldtél engem.
26És én megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük legyek.