1Ne remegjen a szívetek; higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.
2Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek: Elmegyek, hogy helyet készítsek számotokra?
3És ha majd elmegyek, és helyet készítek számotokra, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.
4És ahová megyek, tudjátok az utat.
5Tamás így szólt: Uram, nem tudjuk, hová mész, hogyan tudhatnók az utat?
6Jézus azt mondta: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.
7Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is. De mostantól fogva ismeritek már őt, és láttátok őt.
8Fülöp így szólt: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk!
9Jézus így felelt: Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát. Hogyan mondod azért: Mutasd meg nekünk az Atyát?
10Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom; és az Atya énbennem lakik, s úgy cselekszi az ő cselekedeteit.
11Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nekem.
12Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is azoknál; mert én az Atyához megyek,
13és akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy megdicsőüljön az Atya a Fiúban.
14Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.
15Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.
16És én kérem az Atyát és más Segítőt ad majd nektek, hogy veletek maradion mindörökké:
17az Igazságnak a Lelkét. Őt a világ nem tudja befogadni, mert nem látja, és nem ismeri őt; de ti ismeritek, mert nálatok marad, és bennetek lesz.
18Nem hagylak titeket árvákul; eljövök hozzátok.
19Még egy kevés idő, és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok.
20Azon a napon megtudjátok majd, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek.
21Aki ismeri és megtartja az én parancsolataimat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám; én is szeretni fogom azt, és kijelentem magam neki.
22Megszólalt Júdás - nem az Iskáriótes - Uram, mi az oka annak, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak?
23És Jézus így felelt neki: Ha valaki szeret engem, az én beszédemet megtartja, és az én Atyám szeretni fogja őt, és hozzá megyünk (mindnyájan) és együtt lakunk nála.
24Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet, pedig az a beszéd, amelyet hallotok tőlem, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem.
25Ezeket beszéltem nektek, amíg veletek voltam.
26A Segítő pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.
27Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek, nem úgy adom, amint a világ adja. Ne remegjen a ti szívetek és ne féljen.
28Hallottátok, hogy én azt mondtam: Elmegyek, és ismét eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az én Atyáin nagyobb énnálam.
29És ezt most mondtam meg nektek, mielőtt meglenne, hogy amikor majd meglesz, higgyetek.
30Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme; de énfelettem nincsen semmi hatalma,
31de hogy megtudja a világ, hogy én szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, amint az én Atyám parancsolta nekem: Keljetek fel, menjünk innen.