1A húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, és átmegy e világból az Atyához. Szerette az övéit e világban. Mindvégig szerette őket.
2Vacsora közben, mikor az ördög már belesugallta Iskariótes Júdásnak, Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,
3annak a tudatában, hogy az Atya mindent az ő kezébe adott, és hogy ő az Istentói jött és az Istenhez megy:
4felkelt a vacsorától, levetette a felső ruháját, és kendővel körülkötötte magát.
5Azután vizet töltött a mosdótálba, és elkezdte mosni a tanítványok lábát, és megtörölni a derekára kötött kendővel.
6Amikor aztán Simon Péterhez ért, az így szólt: Uram, te mosod meg az én lábamat?
7Jézus azt felelte neki: Amit én cselekszem, azt te most nem érted, de később majd megérted.
8Szólt neki Péter: Az én lábamat meg nem mosod soha! Jézus így felelt neki: Ha meg nem moslak téged, nem vagy az én részestársam (nincs közöd hozzám).
9így szólt Simon Péter: Uram, ne csak a lábamat, hanem (mosd meg) a kezemet és a fejemet is!
10Jézus azt mondta neki: Aki megfürdött, annak nincs szüksége másra, csakhogy a lábát mossa meg, különben egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
11Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták.
12Mikor aztán lábukat megmosta és felsőruháját felöltötte, ismét letelepedett, és így szólt hozzájuk: Értitek-e, hogy mit cselekedtem veletek?
13Ti engem így hívtok: Mester! és Uram! és jól mondjátok, mert az vagyok.
14Azért, ha én, az Úr, és a Mester, megmostam a ti lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
15Mert példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek.
16Bizony, bizony, mondom nektek, a szolga nem nagyobb az ő uránál, sem a követ nem nagyobb az ő küldőjénél.
17Ha ezt tudjátok, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.
18Nem mindnyájatokról szólok; én tudom, kiket választottam ki; de kell, hogy beteljesedjék az írás: Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel a sarkát ellenem. [Zsolt 41,10]
19Már most megmondom nektek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok (a Küldött).
20Bizony, bizony, mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja, aki engem küldött.
21Mikor ezeket mondta Jézus, lelkében megrendült, és bizonyságot tett, ezt mondván: Bizony, bizony mondom nektek, hogy közületek egy elárul engem.
22Zavarodottan néztek egymásra a tanítványok, vajon kiről beszél?
23Egyik tanítványa pedig, akit Jézus szeretett, Jézus kebelénél pihent.
24Intett hát neki Simon Péter, és kérdezte: Mondd, ki az, akiről beszél?
25Az pedig Jézus kebele felé hátrahajolva megkérdezte: Uram, ki az?
26Jézus felelt: Az, akinek a falatot bemártom és odaadom. És bemártva a falatot, adta Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.
27És a falat vételekor bement abba a Sátán. Jézus azért azt mondta neki: Tedd meg hamar, amit tenni akarsz.
28De az ott ülők közül senki sem értette, hogy ezt miért mondta.
29Némelyek ugyanis azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondta neki Jézus: Vedd meg, amire az ünnepek alatt szükségünk van, - vagy hogy a szegényeknek adjon valamit.
30Az pedig, mihelyt a falatot elvette, tüstént kiment. Éjszaka volt.
31Mikor azért ő elment, így szólt Jézus: Most dicsőíttetik meg az Ember Fia, és Isten is benne.
32Ha pedig az Isten megdicsőült őbenne, Isten is megdicsőíti majd ót (az Ember Fiát) önmagában, sőt mindjárt meg is teszi ezt.
33Gyermekeim, egy kevés ideig veletek vagyok, kerestek majd engem, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom, ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.
34Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.
35Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek.
36Simon Péter megkérdezte: Uram, hová mész? Felelt Jézus: Ahová én megyek, oda te most nem követhetsz engem; később azonban követni fogsz.
37Péter azt mondta neki: Uram, miért nem követhetlek most? Hiszen az életemet adom érted.
38Jézus így felelt: Az életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked, mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.