1Az első szövetségnek is megvolt a maga istentiszteleti rendje és földi szent helye.
2Mert sátort építettek; egy külsőt, ebben volt a gyertyatartó meg az asztal és azon a szent kenyerek; ezt nevezték szent helynek.
3A második kárpiton belül volt az a sátor, amelyet szentek szentjének neveztek.
4Ebben volt az arany füstölő-oltár és a szövetség ládája, mindenfelől arannyal borítva. A ládában az aranyveder a mannával és Áron kivirágzóit vesszeje, meg a szövetség két táblája.
5Felette pedig a dicsőség kerubjai szárnyaikkal beárnyékolták az engesztelés helyét, de ezekről most nem szükséges egyenként szólani.
6Ezeket így elrendezve, a külső sátorba mindenkor bejárnak a papok az istentisztelet elvégzésére.
7A másodikba azonban egy évben csak egyszer ment be maga a főpap, vérrel a kezében, amelyet magáért és a népnek tudatlanságból elkövetett bűneiért mutatóit be áldozatul.
8A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy még nem nyílt meg a szentélybe vezető út, mert még fennáll a külső sátor,
9ami példázat a mostani időre. Eszerint olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem tudják a szolgálattevő papot lelkiismeretében tökéletessé tenni,
10éppen úgy, mint az ételek meg italok és a különböző mosakodások sem, amelyek, mint a testre vonatkozó szabályok, csak a végső rendezés idejéig kötelezők.
11Amikor pedig Krisztus, mint a jövendő javak főpapja, eljött, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül,
12és nem bakok és tulkok vérével, hanem az ő tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a mennyei szentélybe, örök váltságot szerzett (nekünk).
13Mert ha a bakok és bikák vére, meg a tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel a test tisztaságára,
14mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a Krisztus vére, aki az örökkévaló Lélek ereje által önmagát áldozta fel ártatlanul, hogy a holt cselekedetektől megszabadulva szolgáljunk az élő Istennek.
15És azért új szövetség közbenjárója ő, mivel meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak nyerjék el az örökkévaló örökség ígéretét.
16Minden végrendeletnél a végrendelkező halálát meg kell állapítani;
17mivel a végrendelet csak az ember halála után érvényes; különben pedig, ha él a végrendelkező, teljesen érvénytelen.
18Innen van, hogy az első szövetséget is a vér tette érvényessé.
19Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vette a tulkok és bakok vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt meghintette magát, a könyvet és az egész népet,
20és ezt mondta: Ez annak a szövetségnek vére, melyet Isten számotokra rendelt.
21Majd a sátort és az összes istentiszteleti edényeket hasonlóképpen meghintette vérrel.
22A törvény szerint is a vér a legfőbb tisztító jegy (majdnem mindent a vér tisztít meg), és vérnek kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.
23Szükséges tehát, hogy a mennyei dolgok kiábrázolásait is így tisztítsak meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal.
24Mert nem kézzel csinált szent helybe, az igazinak csak árnyékos másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk;
25nem is hogy sokszor adja magát áldozatul, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentek szentjébe idegen vérrel;
26mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával (egyszer s mindenkorra) eltörölje a bűnt.
27És amint elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig lesz az ítélet
28úgy Krisztus is, aki egyszer megáldoztatott, hogy sokak bűneit elhordozza, másodszor majd a bűn hordozása nélkül jelenik meg azoknak, akik őt várják üdvösségükre.