1A mondottak veleje tehát ez: Olyan főpapunk van, aki a mennyei felség királyi székének jobbjára ült,
2szolgájaként a szent helynek és az igazi sátornak, amelyet az isten épített és nem ember.
3Minden főpap arra rendeltetett, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be. Ezért szükséges, hogy a főpapnak is legyen mit vinnie áldozatul.
4Ha tehát a földön volna, még csak pap sem lehetne, mert vannak a törvény szerint papok, akik áldozati ajándékokat mutatnak be,
5bár ezek a mennyei dolgoknak csupán kiábrázolásai és árnyékai, amint Isten parancsolata volt Mózesnek, mikor fel akarta állítani a sátort: Vigyázz, szólt, hogy mindent a szerint a minta szerint készíts, amelyet a hegyen láttál.
6Most azonban a mi főpapunk sokkal kiválóbb szolgálatot nyert, mivel annak a jobb szövetségnek a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.
7Mert ha az első hibátlan lett volna, nem került volna sor a másodikra.
8Hibáztatásnak számít ugyanis. amikor ezt mondja az írás: Íme napok jönnek, ezt mondja az Úr és új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával,
9nem a szerint a szövetség szerint, amelyet atyáikkal kötöttem, amikor kézenfogtam őket, és kivezettem Egyiptom földéről, mert ők nem maradtak meg az én szövetségemben, és én sem gondoltam velük, mondja az Úr.
10Mert ez az a szövetség, amelyet kötök Izrael házával ama napok múltán, mondja az Úr, mikor törvényeimet adom az ő elméjükbe, és az ő szívükbe beírom azokat: és én Istenükké leszek, és ők népemmé lesznek.
11És senki sem tanítja majd az ő felebarátját és atyjafiát így: Ismerd meg az Urat! Mert mindnyájan megismernek engem a kicsinyektől fogva a nagyokig,
12mert irgalmas leszek álnokságaik iránt, és bűneikről nem emlékezem meg,
13amikor új szövetségről beszél, óvá tette az elsőt, ami pedig elavul és megvénhedik, közel áll az enyészethez.