1Minthogy a törvény a jövendő javaknak csak árnyékát, nem pedig a dolgok igaz valóságát adja, azért azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szüntelenül bemutatnak, (az esztendőnként szüntelenül bemutatott áldozatokkal) sohasem tudják véglegesen tökéletessé tenni az odajárulókat;
2mert nem szűnt volna-e meg az áldozatok bemutatása, ha azoknak lelkiismeretét, akik ezzel Istennek szolgáltak és már egyszer megtisztultak, többé semmiféle bún nem terhelte volna?
3De az áldozatok évről évre emlékeztetnek a bűnre.
4Mert lehetetlen, hogy bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.
5Azért így szólt az Úr, mikor bejött a világba: Áldozatot és ajándékokat nem akartál, de testet alkottál nekem; [Zsolt 40,7-9]
6égő és bűnért való áldozatot nem kedveltél.
7Akkor ezt mondtam: íme itt vagyok - a könyvtekercsben íme rólam szól az írás -, hogy cselekedjem, óh Isten, a te akaratodat.
8Mikor fentebb így idéztük: Áldozatot és ajándékokat, és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél - ezeket a törvény szerint mutatják be -,
9akkor azt is mondta: íme itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy életbe léptesse a másodikat.
10Ez az akarat egyszer s mindenkorra megszentel minket, Jézus Krisztus testének megáldozása által.
11És minden pap naponként szolgálatba áll, és gyakorta mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem tudják eltörölni a bűnöket.
12Ő ellenben egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, s utána mindörökre az Isten jobbjára ült,
13és várja immár, hogy ellenségei lába zsámolyául vettetnek.
14Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
15Bizonyságot tett nekünk erről a Szentlélek is, mert tovább így folytatja:
16Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok után, ezt mondja az Úr: Adom az én törvényemet fülökbe és elméjükbe írom be azokat,
17és az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
18Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért való áldozat.
19Mivel azért atyámfiai, szabad bemenetelünk van a szent helybe a Jézus Krisztus vére által,
20azon az úton, amelyet ő szentelt meg nekünk új és élő út gyanánt, a kárpiton, vagyis az ó\ testén át,
21és mivel nagy papunk van az Isten háza felett:
22járuljunk hozzá igaz szívvel, a hit teljességével, mint akiknek szívük megtisztult a rossz lelkiismerettől,
23és testük meg van mosva tiszta vízzel. Tartsuk meg a reménység hitvallását tántoríthatatlanul, mert hű az, aki az igére te t tette.
24Ügyeljünk kölcsönösen arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetekre ösztönözzük,
25nem hagyva el a magunk gyülekezetét, amint szokásos némelyeknél, hanem intsük egymást annyival inkább, mivel az a nap (a visszajövetel napja) szemmel láthatóan közelget.
26Mert ha szándékosan vetkezünk, amikor már az igazság megismerésére eljutottunk, többé nincs engesztelő áldozat bűneinkért,
27hanem csak az ítéletnek félelemmel teljes varasa és a tűz lángja, amely megemészti az ellenszegülőket.
28Aki elveti Mózes törvényét, annak két vagy három tanú vallomására irgalom nélkül meg kell halnia.
29Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb a büntetése annak, aki az Isten Fiát megtapodja és a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelem lelkét megcsúfolja.
30Mert ismerjük azt, aki így szól: Enyém a bosszúállas, én megfizetek, és ismét: Az Úr megítéli az ő népét. (Zsolt 135,14)
31Rettenetes az élő Isten kezébe esni.
32Emlékezzetek vissza a régi napokra: Megvilágosodásotok után sok szenvedést és küzdelmet állottatok ki,
33némelyeket közületek gyalázásokkal és nyomorgatásokkal pellengérre állítottak,
34mások együtt szenvedtek azokkal, akikkel így bántak. Részt vettetek a foglyok szenvedéseiben, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, mert tudtátok, hogy nektek jobb és maradandóbb kincsetek van.
35Ne veszítsétek el azért bizodalmatokat, amelynek nagy a jutalma.
36Állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedhessetek és elnyerjétek az ígéretet.
37Már csak igen kevés idő van hátra, és aki eljövendő, eljön és nem késik.
38Az igaz ember a hitből él. és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.
39De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.