Hebrews 10
1 Minthogy a törvény a jövendő javaknak csak árnyékát, nem pedig a dolgok igaz valóságát adja, azért azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szüntelenül bemutatnak, (az esztendőnként szüntelenül bemutatott áldozatokkal) sohasem tudják véglegesen tökéletessé tenni az odajárulókat;
2 mert nem szűnt volna-e meg az áldozatok bemutatása, ha azoknak lelkiismeretét, akik ezzel Istennek szolgáltak és már egyszer megtisztultak, többé semmiféle bún nem terhelte volna?
3 De az áldozatok évről évre emlékeztetnek a bűnre.
4 Mert lehetetlen, hogy bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.
5 Azért így szólt az Úr, mikor bejött a világba: Áldozatot és ajándékokat nem akartál, de testet alkottál nekem; [Zsolt 40,7-9]
6 égő és bűnért való áldozatot nem kedveltél.
7 Akkor ezt mondtam: íme itt vagyok - a könyvtekercsben íme rólam szól az írás -, hogy cselekedjem, óh Isten, a te akaratodat.
8 Mikor fentebb így idéztük: Áldozatot és ajándékokat, és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél - ezeket a törvény szerint mutatják be -,
9 akkor azt is mondta: íme itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy életbe léptesse a másodikat.
10 Ez az akarat egyszer s mindenkorra megszentel minket, Jézus Krisztus testének megáldozása által.
11 És minden pap naponként szolgálatba áll, és gyakorta mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem tudják eltörölni a bűnöket.
12 Ő ellenben egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, s utána mindörökre az Isten jobbjára ült,
13 és várja immár, hogy ellenségei lába zsámolyául vettetnek.
14 Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
15 Bizonyságot tett nekünk erről a Szentlélek is, mert tovább így folytatja:
16 Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok után, ezt mondja az Úr: Adom az én törvényemet fülökbe és elméjükbe írom be azokat,
17 és az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
18 Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért való áldozat.
19 Mivel azért atyámfiai, szabad bemenetelünk van a szent helybe a Jézus Krisztus vére által,
20 azon az úton, amelyet ő szentelt meg nekünk új és élő út gyanánt, a kárpiton, vagyis az ó\ testén át,
21 és mivel nagy papunk van az Isten háza felett:
22 járuljunk hozzá igaz szívvel, a hit teljességével, mint akiknek szívük megtisztult a rossz lelkiismerettől,
23 és testük meg van mosva tiszta vízzel. Tartsuk meg a reménység hitvallását tántoríthatatlanul, mert hű az, aki az igére te t tette.
24 Ügyeljünk kölcsönösen arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetekre ösztönözzük,
25 nem hagyva el a magunk gyülekezetét, amint szokásos némelyeknél, hanem intsük egymást annyival inkább, mivel az a nap (a visszajövetel napja) szemmel láthatóan közelget.
26 Mert ha szándékosan vetkezünk, amikor már az igazság megismerésére eljutottunk, többé nincs engesztelő áldozat bűneinkért,
27 hanem csak az ítéletnek félelemmel teljes varasa és a tűz lángja, amely megemészti az ellenszegülőket.
28 Aki elveti Mózes törvényét, annak két vagy három tanú vallomására irgalom nélkül meg kell halnia.
29 Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb a büntetése annak, aki az Isten Fiát megtapodja és a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelem lelkét megcsúfolja.
30 Mert ismerjük azt, aki így szól: Enyém a bosszúállas, én megfizetek, és ismét: Az Úr megítéli az ő népét. (Zsolt 135,14)
31 Rettenetes az élő Isten kezébe esni.
32 Emlékezzetek vissza a régi napokra: Megvilágosodásotok után sok szenvedést és küzdelmet állottatok ki,
33 némelyeket közületek gyalázásokkal és nyomorgatásokkal pellengérre állítottak,
34 mások együtt szenvedtek azokkal, akikkel így bántak. Részt vettetek a foglyok szenvedéseiben, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, mert tudtátok, hogy nektek jobb és maradandóbb kincsetek van.
35 Ne veszítsétek el azért bizodalmatokat, amelynek nagy a jutalma.
36 Állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedhessetek és elnyerjétek az ígéretet.
37 Már csak igen kevés idő van hátra, és aki eljövendő, eljön és nem késik.
38 Az igaz ember a hitből él. és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.
39 De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.