1Saul pedig még mindig fenyegetéstől és gyilkos indulattól lihegve az Úr tanítványai ellen, felment a főpaphoz.
2És leveleket kért tőle Damaskusba a zsinagógákhoz, hogyha olyanokat talál, akik ennek az útnak követői, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vigye Jeruzsálembe.
3És amint ment, történt, hogy Damaskus felé közeledve, mennyei világosság sugározta őt körül.
4És földre esve szót hallott, amely azt mondta neki: Saul, Saul, miért üldözöl engem?
5És így felelt: Kicsoda vagy Uram? És az így felelt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.
6De kelj fel, menj be a városba és majd megmondják neked, mit kell cselekedned.
7A vele utazó férfiak pedig némán álltak, mivel hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak.
8Saul pedig felkelt a földről, de mikor szemét felnyitotta, semmit sem látott; ezért kézenfogva vezették be Damaskusba.
9És három napig nem látott, nem evett és nem ivott.
10Volt egy tanítvány Damaskusban, név szerint Anániás, akihez az Úr így szólt látomásban: Anániás! Ő pedig azt mondta: íme, itt vagyok Uram.
11Az Úr pedig így szólt neki: Kelj fel, menj el az Egyenes utcába és Júdás házában kérdezősködjél egy Saul nevű tárzusi ember felől; mert íme, ő imádkozik,
12és látomásban úgy látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be és teszi reá a kezét, hogy újból lásson.
13Anániás azonban ezt felelte: Uram, sok embertől hallottam e férfi felöl, mennyi gonoszságot művelt Jeruzsálemben a te szentjeid ellen.
14És itt is meghatalmazása van a papi fejedelmektől, hogy mindazokat megkötözze, akik a te nevedet segítségül hívják,
15De az Úr azt mondta: Menj el, mert ő választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és a királyok és Izrael fiai előtt.
16Én megmutatom majd neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.
17Ekkor Anániás elment és belépve a házba, rátette kezét és azt mondta: Atyámfia, Saul; Jézus az Úr, aki idejöttedkor megjelent neked az úton, maga küldött engem, hogy újból láss és megteljesedjél Szentlélekkel.,
18És egyszerre mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újból látott. Ekkor felkelt és megkeresztelkedett.
19Azután evett és megerősödött. Néhány napot a damaskusi tanítványokkal töltött.
20És azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia.
21A hallgatók megdöbbentek és szóltak: Nem ez pusztította-e Jeruzsálemben azokat, akik ezt a nevet hívják segítségül és ide is azért jött, hogy fogva vigye őket a papi fejedelmekhez?
22Saul azonban mindjobban megteljesedett erővel és felkavarta a damaskusi zsidókat, mert erősen bizonyította, hogy Ő a Krisztus.
23Hosszabb idő elteltével azonban a zsidók tanácsot tartottak, hogy megöljék.
24Saulnak is tudomására jutott az ő fondorlatuk. Őrizték a kapukat éjjel-nappal, hogy megöljék.
25De a tanítványok magukhoz vették őt és éjszaka alábocsátották a város falán egy kosárban. [2Kor 11,32-33]
26Amikor Saul Jeruzsálembe érkezett, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de mindnyájan féltek tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány.
27Barnabás azonban maga mellé vette Őt, elvitte az apostolokhoz és elbeszélte nekik, hogy látta az úton az Urat és miként beszélt vele; és milyen bátran tett vallást az Úrról Damaskusban.
28És ki és bejáratos volt köztük Jeruzsálemben.
29Nagy bátorsággal tanított az Úr nevében és beszélt, sőt vitázott a görögül beszélő zsidókkal; azok pedig igyekeztek őt megölni.
30Amikor azonban ezt az atyafiak megtudták, levitték őt Cézáreába és elküldték Tárzusba.
31Az egyház tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békességben élt és épült. Az Úr félelmében járt és a Szentlélek vigasztalása által egyre gyarapodott.
32Történt pedig, hogy Péter, miután mindnyájukat sorra járta, elment a Liddában lakó szentekhez is.
33Talált ott egy Éneás nevű embert, aki nyolc esztendő óta ágyban feküdt gutaütötten.
34És szólt neki Péter: Éneás, meggyógyít téged Jézus Krisztus: kelj fel és vesd meg magad az ágyadat. És nyomban felkelt.,
35És látták őt mindnyájan a Liddában és a Sáronban lakók és megtértek az Úrhoz.
36Joppéban pedig volt egy nő-tanítvány, név szerint Tábita, ami lefordítva ezt jelenti: Dorkás, azaz zerge. Sok jót tett és bőven alamizsnálkodott.
37Éppen akkor megbetegedett és meghalt; megmosták és kiterítették a felső szobában.
38Lidda közel van Joppéhoz és mikor a tanítványok hallották, hogy Péter ott van, két férfit küldtek hozzá ezzel a kéréssel: Ne sajnáld a fáradságot, jöjj hozzánk!
39Péter felkelt s elment velük. Mihelyt odaért, felvezették őt a felső szobába és eléje álltak az özvegyasszonyok mindnyájan, sírva mutogatták a ruhákat és öltözeteket, amelyeket Dorkás készített velük léte alatt.
40Péter pedig mindenkit kiküldött, azután térdre esett és imádkozott. Majd a holttesthez fordulva így szólt: Tábita, kelj fel! Az pedig felnyitotta szemét és mikor meglátta Pétert, felült.
41Erre ő odanyújtotta neki a kezét, talpra állította, beszólította a szenteket és az özvegyeket és élve vezette őt eléjük.
42És tudomást szerzett erről az egész Joppé és sokan hívőkké lettek az Úrban.
43Ezután több napig ott maradt Joppéban, egy Simon nevű tímárnál.