Acts 8
1 Saul pedig szintén helyeselte az ő megölését. És akkor nagy üldözés támadt a jeruzsálemi gyülekezet ellen, úgyhogy az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Samária vidékére.
2 Istvánt kegyes férfiak eltemették és nagy sírást tartottak felette.
3 Saul pedig pusztította az egyházat; házról-házra járt, férfiakat és nőket elvonszolt és tömlöcbe vetett.
4 A szétszóródtak hirdették az igét, ahová csak mentek.
5 Fülöp pedig lement Samária egyik városába és hirdette nekik Krisztust.
6 És a sokaság szívvel-lélekkel figyelt arra, amit Fülöptől hallott. És látta a jeleket, amelyeket cselekedett.
7 Mert sokakból a tisztátalan lelkek nagy kiáltozással kimentek, sok gutaütött és sánta meggyógyult.
8 És nagy öröm támadt abban a városban.
9 Itt egy Simon nevű ember már régebben varázslással foglalkozott és elámította Samária népét, mert valami rendkívül nagynak állította magát.
10 Kicsinytől nagyig mindenki figyelt rá és azt mondták, ő az Istennek ama csodatevő ereje, melyet méltán mondanak nagynak.
11 Csüngtek rajta, mivel már jó ideje ámította őket varázslásával.
12 De miután hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot hirdette nekik, férfiak és nők mind megkeresztelkedtek.
13 Sőt maga Simon,is hitt és megkeresztelkedett. Állhatatosan Fülöppel maradt és elragadtatással nézte a jeleket és nagy csodákat, amelyek történtek.
14 Mikor pedig a Jeruzsálemben levő apostolok meghallották, hogy Samária is befogadta az Isten igéjét, elküldötték hozzájuk Pétert és Jánost.
15 Ezek lementek és könyörögtek értük, hogy vegyenek Szentlelket.
16 Mert még senkire közülük nem szállott rá, csupán meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.
17 Akkor kezüket rájuk tették és azok vették a Szentlelket.
18 Mikor pedig látta Simon, hogy a Szentlélek az apostolok kézrátétele által adatik, pénzt kínált nekik,
19 és azt mondta: adjátok nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezem, Szentlelket vegyen.
20 De Péter így szólt neki: Vesszen a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy az Isten ajándéka pénzen megvehető!
21 Nincs neked részed, sem örökséged ebben a dologban, mert a szíved nem egyenes az Isten előtt.
22 Térj meg azért ebből a gonoszságodból és kérd az Urat, talán megbocsátja szíved gondolatát.
23 Mert látom, hogy „keserű méregben és az álnokság kötelékében\ leledzel.
24 Simon pedig ezt felelte: Könyörögjetek értem az Úrnak, hogy semmi ne jöjjön rám azokból, amiket mondtatok.
25 így azok, miután bizonyságot tettek és hirdették az Úr igéjét, visszafordultak Jeruzsálembe és a samaritánusok sok falujában prédikálták az evangéliumot.
26 Az Úr angyala pedig így szólt Fülöpnek: Kelj fel és menj délfelé, arra az útra, amely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Ez a sivatag útja.
27 Felkelt és elment. És íme lát egy szerecsen férfit, a szerecsenek királyasszonyának, Kandakénak udvari főemberét és egész kincstárának felügyelőjét, aki felment imádkozni Jeruzsálembe.
28 Visszatérőben kocsiján ülve Ésaiás prófétát olvasta.
29 Szólt a Lélek Fülöpnek: Menj oda és csatlakozzál ehhez a kocsihoz.
30 Fülöp akkor odafutott és hallotta, amint Ésaiás prófétát olvassa és megkérdezte, vajon érted-e, amit olvasol?
31 Ő ezt válaszolta: Hogyan érteném, ha valaki meg nem magyarázza? És kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje.
32 Az írásnak az a szakasza pedig, amelyet olvasott, ez volt: Ahogy a juhot a mészárszékre viszik és ahogy a bárány az ő nyírója előtt néma, úgy nem nyitotta meg ő sem a száját.
33 Megaláztatásában ítélete elvétetett róla. Az ő nemzetségét ki sorolja fel? Mert elvétetik a földről az ő élete.
34 Akkor az udvari főember így szól Fülöpnek; Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-e, vagy más valakiről?
35 Szóra nyitotta száját Fülöp és elkezdve ezen az íráson, hirdette neki Jézust.
36 Amint így az úton tovább haladtak, vízhez értek és szólt az udvari főember: Ímhol a víz! Mi gátol engem, hogy megkeresztelkedjem?
37 Fülöp azt felelte: ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. Az pedig így válaszolt: hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.
38 És megállíttatta a kocsit és mind a ketten leszálltak a vízbe és Fülöp megkeresztelte az udvari főembert.
39 Mikor a vízből kiléptek, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvari főember nem látta többé, de folytatta útját örömmel.
40 Fülöp pedig egyszer csak Azótusba került és szertejárva hirdette az evangéliumot minden városnak, míg Cézáreába nem ért.