Bible

1 Kérdezte a főpap: Csakugyan így van ez? 2 Ő pedig ezt mondta: Férfiak, Atyák és Testvérek, hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak Ábrahámnak még Mezopotámiában, mielőtt áttelepedett volna Háránba, 3 és így szólt neki: Menj ki a te földedről és a te nemzetséged közül és jöjj arra a földre, amelyet mutatok neked. 4 Akkor kiment a káldeusok földéről, áttelepedett Háránba; és onnét atyja halála után Isten kihozta őt erre a földre, amelyen ti most laktok. 5 De nem adott neki abban egy talpalatnyi örökséget sem; ám azt ígérte, hogy neki adja azt birtokul és ő utána az ő magvának, holott nem is volt gyermeke. 6 Azt is mondta neki az Isten, hogy az ő magva jövevény lesz idegen földön; szolgálat alá vetik és nyomorgatják négyszáz esztendeig. 7 De azt a népet, amelyet szolgálnak, én megítélem - mondta az Isten -, és azután kijönnek és nekem szolgálnak ezen a helyen. 8 És adta nejei a körülmetélés szövetségét, így nemzette az ő fiát Izsákot, akit körülmetélt nyolcadnapra; valamint Izsák a fiát, Jákobot és Jákob a tizenkét pátriárkát. 9 A pátriárkák pedig irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de az Isten vele volt, 10 és megszabadította őt minden nyomorúságából és adott neki kedvességet és bölcsességet Egyiptom királya, a fáraó előtt, aki kormányzóul rendelte őt Egyiptom és az ő egész háza fölé. 11 Azután éhínség következett Egyiptomra és Kánaán egész földjére és nagy nyomorúság, úgy hogy a mi atyáink nem találtak eledelt, 12 amikor pedig meghallotta Jákob, hogy Egyiptomban még van élelem, elküldte először a mi atyáinkat. 13 A második alkalommal megismertette magát József az ő testvéreivel és így ismeretessé lett József származása a fáraó előtt is. 14 És József küldöttjei által magához hívatta atyját, Jákobot és hetvenöt leiekből álló egész nemzetségét. 15 így ment le Jákob Egyiptomba; ott is halt meg, valamint a mi atyáink is. 16 Onnan Sikembe vitték és itt helyezték el abba a sírba, amelyet Ábrahám vásárolt ezüstpénzen a sikemi Emmor fiaitól. 17 Amikor pedig elközelgetett az ígéret ideje, amelyet Isten kijelentett Ábrahámnak, megnövekedett a nép és megsokasodott Egyiptomban. 18 Más király támadt Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet. 19 Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánt és atyáinkat magzataik kitételére kényszerítette, hogy kipusztuljanak. 20 Akkor született Mózes, aki kedves volt Isten előtt. Három hónapig atyja házában tartották, 21 amikor pedig kitették, a fáraó leánya magához vette és felnevelte őt saját fia gyanánt. 22 És megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére, úgyhogy hatalmas volt beszédeiben és cselekedeteiben egyaránt. [Zsid 11,26] 23 Mikor pedig negyvenedik évét betöltötte, arra indította a szíve, hogy meglátogassa atyjafiait, az izraelitákat. 24 Történetesen látta, hogy egyiket bántalmazzák, védelmére kelt és leütötte az egyiptomit, bosszút állva azért, akit bántalommal illettek. 25 És azt gondolta, atyjafiai majd megértik, hogy Isten az ő keze által ad nekik szabadulást; de azok nem értették meg. 26 Másnap meg olyankor jelent meg közöttük, mikor összevesztek és békességre intette őket: Férfiak, ti atyafiak vagytok, miért bántjátok egymást? 27 De az, aki az ő felebarátját bántalmazta, így utasította Őt el: Ki tett téged fejedelemmé, vagy bíróvá közöttünk? 28 Csak nem akarsz engem is megölni, mint ahogy megölted tegnap az egyiptomit? 29 E beszédre Mózes elmenekült és jövevény lett Midián földjén, ahol két fia született. 30 Negyven esztendő elteltével megjelent neki a Sinai hegy pusztájában az Úr angyala az égő csipkebokor lángjában. 31 Mikor meglátta Mózes, elcsodálkozott ezen a látomáson. De mikor odament, hogy közelebbről megszemlélje, így hangzott az Úr szava hozzá: 32 Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákobnak Istene. Mózes megrémült, és nem mert odanézni. 33 Az Úr pedig így szólt neki: Oldozd le a lábad saruját, mert szent föld az a hely, amelyen állasz. 34 Jól láttam népemnek nyomorúságát Egyiptomban, hallottam sóhajtozásukat és azért szállottam le, hogy megszabadítsam őket. Most azért jöjj, elküldelek téged Egyiptomba. 35 Ezt a Mózest, akit megtagadtak e szavakkal: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá, az Isten fejedelmül és szabadítóul küldte a csipkebokorban megjelent angyal által. 36 Ő hozta ki őket csodákat és jeleket téve Egyiptom földjén és a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendeig. 37 Ő az a Mózes, aki Izrael fiainak ezt mondta: Prófétát támaszt majd nektek az Isten atyátokfiai közül, olyat, mint én. 38 Ő az, aki ott volt a gyülekezettel a pusztában és a Sinai hegyen, és a mi atyáinkkal beszélő angyallal, akitől élő igéket vett, hogy veletek közölje. 39 A mi atyáink azonban nem akartak engedelmeskedni neki, hanem eltaszították maguktól és szívükben Egyiptom felé fordultak. 40 És ezt mondták Áronnak: Készíts nekünk isteneket, akik előttünk járjanak, mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki minket Egyiptom földéről kihozott. 41 És akkor borjúképet készítettek és áldozatot vittek a bálványnak és gyönyörködtek kezük alkotásában. [Zsolt 106,19]. 42 Az Isten pedig elfordult tőlük és odaadta Őket, hogy szolgáljanak az ég seregének, amint meg van írva a próféták könyvében: Vajon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-e nekem negyven esztendeig a pusztában, Izrael háza? 43 Sőt inkább hordoztátok a Mólok sátorát és a ti isteneteknek Romfának csillagát és képeket, amelyeket készítettetek, hogy azokat imádjátok; számkivetlek azért titeket Babilonon is túl. 44 A tanúbizonyság sátora is megvolt a mi atyáinknál a,pusztában, úgy, amint azt az Úr készíttette Mózessel a neki mutatott mennyei látás mintájára. 45 Ezt a mi atyáink átvették, be is hozták Józsiiéval, mikor hatalmukba vették a pogányok földjét, akiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe előtt, így volt ez egészen Dávidig. 46 Dávid kegyelmet talált az Isten előtt és könyörgött, hogy hajlékhoz juttathassa Jákob Istenét. [Zsolt 132,5] 47 Házat azonban Salamon épített neki. 48 De a Magasságos nem kézzel csinált templomban lakik, amint a próféta mondja: 49 A menny az én királyi székem, a föld pedig lábaim zsámolya. Milyen házat építhettek nekem, ezt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmam helye? 50 Nem az én kezem alkotta-e ezeket mind? 51 Keménynyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor ugyanúgy ellene szegültök a Szentléleknek, mint atyáitok. 52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik előre hirdették annak az Igaznak eljövetelét, akinek most árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti, 53 pedig ti a törvényt angyalok közvetítésével vettétek és mégsem tartottátok meg. 54 Mikor pedig ezeket hallották, szívük nagy haragra gerjedt, és fogaikat csikorgatták ellene. 55 Ő azonban eltelt Szentlélekkel, a mennyre függesztette tekintetét, látta Isten dicsőségét és Jézust, Istennek jobbja felől állani. 56 így szólt: íme látom a megnyílt eget és az Ember Fiat Isten jobbja felől állani. 57 Ekkor azok hangosan kiáltoztak, fülüket bedugták és egy akarattal rárohantak; 58 majd kivonszolták őt a városból és megkövezték. A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lábához rakták le. 59 így kövezték meg Istvánt, miközben ő imádkozott: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! 60 Majd térdre esve hangosan így kiáltott: Uram, ne tulajdonítsd nekik ezt a bűnt! E szavak után meghalt.