1Kérdezte a főpap: Csakugyan így van ez?
2Ő pedig ezt mondta: Férfiak, Atyák és Testvérek, hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak Ábrahámnak még Mezopotámiában, mielőtt áttelepedett volna Háránba,
3és így szólt neki: Menj ki a te földedről és a te nemzetséged közül és jöjj arra a földre, amelyet mutatok neked.
4Akkor kiment a káldeusok földéről, áttelepedett Háránba; és onnét atyja halála után Isten kihozta őt erre a földre, amelyen ti most laktok.
5De nem adott neki abban egy talpalatnyi örökséget sem; ám azt ígérte, hogy neki adja azt birtokul és ő utána az ő magvának, holott nem is volt gyermeke.
6Azt is mondta neki az Isten, hogy az ő magva jövevény lesz idegen földön; szolgálat alá vetik és nyomorgatják négyszáz esztendeig.
7De azt a népet, amelyet szolgálnak, én megítélem - mondta az Isten -, és azután kijönnek és nekem szolgálnak ezen a helyen.
8És adta nejei a körülmetélés szövetségét, így nemzette az ő fiát Izsákot, akit körülmetélt nyolcadnapra; valamint Izsák a fiát, Jákobot és Jákob a tizenkét pátriárkát.
9A pátriárkák pedig irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de az Isten vele volt,
10és megszabadította őt minden nyomorúságából és adott neki kedvességet és bölcsességet Egyiptom királya, a fáraó előtt, aki kormányzóul rendelte őt Egyiptom és az ő egész háza fölé.
11Azután éhínség következett Egyiptomra és Kánaán egész földjére és nagy nyomorúság, úgy hogy a mi atyáink nem találtak eledelt,
12amikor pedig meghallotta Jákob, hogy Egyiptomban még van élelem, elküldte először a mi atyáinkat.
13A második alkalommal megismertette magát József az ő testvéreivel és így ismeretessé lett József származása a fáraó előtt is.
14És József küldöttjei által magához hívatta atyját, Jákobot és hetvenöt leiekből álló egész nemzetségét.
15így ment le Jákob Egyiptomba; ott is halt meg, valamint a mi atyáink is.
16Onnan Sikembe vitték és itt helyezték el abba a sírba, amelyet Ábrahám vásárolt ezüstpénzen a sikemi Emmor fiaitól.
17Amikor pedig elközelgetett az ígéret ideje, amelyet Isten kijelentett Ábrahámnak, megnövekedett a nép és megsokasodott Egyiptomban.
18Más király támadt Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet.
19Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánt és atyáinkat magzataik kitételére kényszerítette, hogy kipusztuljanak.
20Akkor született Mózes, aki kedves volt Isten előtt. Három hónapig atyja házában tartották,
21amikor pedig kitették, a fáraó leánya magához vette és felnevelte őt saját fia gyanánt.
22És megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére, úgyhogy hatalmas volt beszédeiben és cselekedeteiben egyaránt. [Zsid 11,26]
23Mikor pedig negyvenedik évét betöltötte, arra indította a szíve, hogy meglátogassa atyjafiait, az izraelitákat.
24Történetesen látta, hogy egyiket bántalmazzák, védelmére kelt és leütötte az egyiptomit, bosszút állva azért, akit bántalommal illettek.
25És azt gondolta, atyjafiai majd megértik, hogy Isten az ő keze által ad nekik szabadulást; de azok nem értették meg.
26Másnap meg olyankor jelent meg közöttük, mikor összevesztek és békességre intette őket: Férfiak, ti atyafiak vagytok, miért bántjátok egymást?
27De az, aki az ő felebarátját bántalmazta, így utasította Őt el: Ki tett téged fejedelemmé, vagy bíróvá közöttünk?
28Csak nem akarsz engem is megölni, mint ahogy megölted tegnap az egyiptomit?
29E beszédre Mózes elmenekült és jövevény lett Midián földjén, ahol két fia született.
30Negyven esztendő elteltével megjelent neki a Sinai hegy pusztájában az Úr angyala az égő csipkebokor lángjában.
31Mikor meglátta Mózes, elcsodálkozott ezen a látomáson. De mikor odament, hogy közelebbről megszemlélje, így hangzott az Úr szava hozzá:
32Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákobnak Istene. Mózes megrémült, és nem mert odanézni.
33Az Úr pedig így szólt neki: Oldozd le a lábad saruját, mert szent föld az a hely, amelyen állasz.
34Jól láttam népemnek nyomorúságát Egyiptomban, hallottam sóhajtozásukat és azért szállottam le, hogy megszabadítsam őket. Most azért jöjj, elküldelek téged Egyiptomba.
35Ezt a Mózest, akit megtagadtak e szavakkal: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá, az Isten fejedelmül és szabadítóul küldte a csipkebokorban megjelent angyal által.
36Ő hozta ki őket csodákat és jeleket téve Egyiptom földjén és a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendeig.
37Ő az a Mózes, aki Izrael fiainak ezt mondta: Prófétát támaszt majd nektek az Isten atyátokfiai közül, olyat, mint én.
38Ő az, aki ott volt a gyülekezettel a pusztában és a Sinai hegyen, és a mi atyáinkkal beszélő angyallal, akitől élő igéket vett, hogy veletek közölje.
39A mi atyáink azonban nem akartak engedelmeskedni neki, hanem eltaszították maguktól és szívükben Egyiptom felé fordultak.
40És ezt mondták Áronnak: Készíts nekünk isteneket, akik előttünk járjanak, mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki minket Egyiptom földéről kihozott.
41És akkor borjúképet készítettek és áldozatot vittek a bálványnak és gyönyörködtek kezük alkotásában. [Zsolt 106,19].
42Az Isten pedig elfordult tőlük és odaadta Őket, hogy szolgáljanak az ég seregének, amint meg van írva a próféták könyvében: Vajon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-e nekem negyven esztendeig a pusztában, Izrael háza?
43Sőt inkább hordoztátok a Mólok sátorát és a ti isteneteknek Romfának csillagát és képeket, amelyeket készítettetek, hogy azokat imádjátok; számkivetlek azért titeket Babilonon is túl.
44A tanúbizonyság sátora is megvolt a mi atyáinknál a,pusztában, úgy, amint azt az Úr készíttette Mózessel a neki mutatott mennyei látás mintájára.
45Ezt a mi atyáink átvették, be is hozták Józsiiéval, mikor hatalmukba vették a pogányok földjét, akiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe előtt, így volt ez egészen Dávidig.
46Dávid kegyelmet talált az Isten előtt és könyörgött, hogy hajlékhoz juttathassa Jákob Istenét. [Zsolt 132,5]
47Házat azonban Salamon épített neki.
48De a Magasságos nem kézzel csinált templomban lakik, amint a próféta mondja:
49A menny az én királyi székem, a föld pedig lábaim zsámolya. Milyen házat építhettek nekem, ezt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmam helye?
50Nem az én kezem alkotta-e ezeket mind?
51Keménynyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor ugyanúgy ellene szegültök a Szentléleknek, mint atyáitok.
52A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik előre hirdették annak az Igaznak eljövetelét, akinek most árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti,
53pedig ti a törvényt angyalok közvetítésével vettétek és mégsem tartottátok meg.
54Mikor pedig ezeket hallották, szívük nagy haragra gerjedt, és fogaikat csikorgatták ellene.
55Ő azonban eltelt Szentlélekkel, a mennyre függesztette tekintetét, látta Isten dicsőségét és Jézust, Istennek jobbja felől állani.
56így szólt: íme látom a megnyílt eget és az Ember Fiat Isten jobbja felől állani.
57Ekkor azok hangosan kiáltoztak, fülüket bedugták és egy akarattal rárohantak;
58majd kivonszolták őt a városból és megkövezték. A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lábához rakták le.
59így kövezték meg Istvánt, miközben ő imádkozott: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!
60Majd térdre esve hangosan így kiáltott: Uram, ne tulajdonítsd nekik ezt a bűnt! E szavak után meghalt.